kaptam egy kis házit a mestertől, hogy ne csak neki kelljen így szombat tájékán a feladatokkal bajlódni. tehát azt a felkérést kaptam, hogy írjak róla pár sort.
kérdezősködtem sok helyen, mi lenne az ami a kritikus közönséget érdekelné de Attila sajnos már eléggé részeg volt hogy a farokméretektől eltekintve tudjon a témához szólni.
úgyhogy nem maradt más mint az elmúlt 3 évre alapozva meséljek nektek a kedvenc frontemberünkről, blogírónkról, Márkunkról:D
Gábor által ismertük meg egymást. olyan idő lehetett mint most, pulcsiban, a hátán egy gitárral jött a bonyhádi gimi elé, hogy aznap délután Kikával lőjünk az akkori zenekarról pár képet.
emo haj, felvágós sztorik, énekesi cím... melyik kiscsaj nem akart volna szóba elegyedni vele..:D tehát próbálkoztam mindennel. nagyjából a fél Ady-t felsoroltam, nem-e ismer valakit de a művész úr nagyon nem akart velem beszélgetni:D aztán persze később ez változott. át beszélgetett esték, aztán hajnalok suli előtt a buszmegállóban, később ifiparkos délutánok, amik a kicsirasztának köszönhetően dokumentálva lettek. ( iszonyat sokat változtál Márk.! )
és így ment ez egészen nyárig. aztán kisebb-nagyobb mosolyszünet. Lemaradtunk az első közös Györökről, nyárról.
nem mindig kedveltük egymást. rettenetesen makacs volt. nagyjából másfél év alatt voltunk egymásnak haverok, barátok, ellenségek, társak sőt még rivalizáltunk is.
de azt hiszem ezzel nem csak én voltam így.
elég nehéz elfelejteni valakit aki ekkora hatással volt ránk és ráadásul mindenről ő jutott eszünkbe. a pudingokról, a vadászgörényekről, a kékpulcsikról, Matyiékról, zenekarokról és számokról, a ferencesek utcájában lógó Bullet pólókról, a seggekből kilógó kendőkről...sőt.:)
tudom ennek amolyan "annyiraszeretlekMárk"-bejegyzésnek kellene lennie, de tényleg nem mindig volt ez így.
utáltuk egymást a másik kapcsolatai miatt, állítólag elraboltam a legjobb barátod, meg te is nekem,  próbáltam kibékíteni a fél világot és valahogy ebből is mindig csak veszekedés lett. Lásd : Dani, hazugságok, későn kiderült titkok...
és most mégis megint jóban vagyunk.
sokat jelentesz nekem. lehet csak azért, mert te vagy az egyetlen aki megdícsérte a parfümöm:D meg lehet azért is mert tényleg így van:D
szóval a kezdetektől fogva a mai napig összegezve rettenetesen sokat változtunk. a környezetünk, a törzshelyek kocsmákat tekintve, a stílusunk, a felfogásunk, a zenekarotok, a hajad.:D
de azért ha körbenézel a legfontosabb dolgok még mindig a régiek. a legjobb barátok, a zene, a banda, a gitár, a bulik, a kötődés...és ezekkel is tudnálak a legjobban jellemezni. 
(ha csak Attila kommentjeit most nem számítom:D)
láttunk a csúcson, nem is olyan régen a padlón, láttalak, boldognak, részegnek, dühösnek, gyávának, őszintének, de a mai napig a legfontosabb hogy kitartónak lássalak. persze csak ha a cél nemes mert különben ha a következő rossz döntésnél még ismerni foglak én áslak el ott ahova azt hittem, hogy te fogsz engem:D
szóval így összegzésnek Márk, ahogy Bebi fogalmazott még anno egy lusta dög vagy, egy ezermester, egy büdös bagós aki nem vigyáz magára, egy gitárvirtuóz, te vagy a kedvenc porszívózandó szobám tulajdonosa, a külföldi diák bakikkal, az ifipark zenefelelőse, a legnagyobb hamburgertroll, a borszakértő, mr csodahallás, a srác aki szájából a legtöbbször hangzik el a "beszégessünk!" felszólítás és akin már nem tudok meglepődni:D
szóval igen, örülök, hogy aznap megismertelek, hogy felszálltál velem a szekszárdi buszra, hogy annyi mindent megtettél értem, a pirospontos estének is örülök és a lehetőségnek is, hogy megcsillogtathattam írói tehetségem:D
de amugy ha még mindig nem tudod mit jelentesz nekem akkor annyit mondok, hogy hidak.:)
naszóval akkor búcsúzom. gondolom még isztok úgyhogy jó ünneplést. 
köszcsá.:D