Hearthache

   Ez úton szólok mindenkinek, átköltözött a blog! Itt nem fogtok látni ez után bejegyzést főképp azért hogy megtaláljátok a blog folytatását. A váltás oka, hogy a google által vezetett blogger/blogspot felület felhasználóbarátabb, megbízhatóbb, könnyebben alakítható és mobilizálható, és a Sonic Rise blog már itt fut

A jövőben az eddig ismert blogomat a 

http://skatch-r.blogspot.hu/

címen éritek el.

Sziasztok!

   Sziasztok!
Ez a sztori nem mostanában történt, de azóta akárhányszor elmesélem mindig értékelik az emberek, hogy milyen balfasz voltam, úgyhogy gondoltam most ezt leírom :D

  Történt egyszer, hogy Augusztus 6 és 8 között elmentem Budapestre, hogy elkezdjem a biztosítós karrieremet egy start-tréninggel. Gondoltam, ha már itt vagyok, összekötöm a hasznosat a jóval, és meglátogatom az egyik régi nagyon kedves ismerősömet Kajati Mercédeszt (PuDiNg), úgyhogy le is beszéltem vele, hogy 7-én délután találkozunk. De hát a tréning fent volt az Aquincum környékén, Merci pedig Péterin lakik, és ez a kettő nincs közel egymáshoz, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ő bejön az Árpád hídhoz, és én meg oda utazom tömegközlekedve. Itt kezdődnek a gondok, ugyanis én még soha nem tettem ilyet :D

   Megkérdeztem több körülöttem lévő emberkét is a hotelban, hogy hogyan is történik ez a BKV dolog, de hát egyikük sem volt túlságosan fővárosi, úgyhogy csak halvány sejtések, kopott emlékek voltak. Összesítve a következőket mondták: "Figyelj haver, veszel egy vonaljegyet 300 forint, felszállsz a buszra, kilyukasztod, vagy ha újfajta akkor rányom egy dátumot azt heló". NA VÁRJÁ. Mi az a vonaljegy, vagy azt hogy kell??? Megtudtam, hogy majdnem mindenhol lehet venni, úgyhogy vettem a hotel recepción, majd elindultam egy közeli buszmegállóhoz, és asszem a 34-es buszra várva megkérdeztem még egyszer egy ott álló nénit, hogy hogy kell. "Aranyoskám, felszállsz, kilyukasztod a jegyed, és kész." Hogy kell lyukasztani? "Hát van ilyen dobozka a korlátokon, abba belenyomod és kilyukasztod." Oké. Megjött a busz, fel szálltam, odamentem egy lyukasztó aparátushoz, majd beletettem a jegyemet, és vártam hogy megtörténjen a csoda. Nem történt semmi :S. Kivettem, betettem, ismételten nem történt semmit - egy régi Ikarus busz volt - aztán megfordítottam és betettem úgy, hátha majd úgy beválik. Hát így sem vált be. A néni mellettem megszólalt: "Aranyoskám, próbáljon ki egy másikat, nem mindegyik szokott jó lenni, ha meg nem lyukasztja ki, az az ő bajuk." Jó, átmentem egy másikhoz, ugyanezeket a mozdulatokat ott is megtettem, és nem volt jó (milyen meglepő). Majd a néni felállt és odajött - na hadd segítsek. Megfogta a jegyet, beletette a lyukasztóba. MEGFOGOTT RAJTA EGY KART, ÉS LEHÚZTA. Jaaaaaaaa. Hát ezt nekem senki sem mondta :D nembaj, már ki volt lyukasztva végre a jegyem, úgyhogy érvényesen utaztam :D

Majd hazafelé...
   Várok az Árpád hídnál a buszra, megjön, felszállok. Sötét volt már, és tele volt a busz pösti nyekenyókákkal. Én nagy bátran odaléptem a lyukasztóhoz, hogy alkalmazom a frissen szerzett tudásomat, és belenyomtam az újonnan vett vonaljegyemet a lyukasztóba. Láttam hogy ez új fajta, de nem ijedtem meg. Belenyomtam, és kerestem egy lehetőséget, amivel aktiválni tudom a műveletet, erre mielőtt bármit csinálhattam volna a gép pittyent egyet, és piros színű lett. Mondom magamban: "biztos rosszul tettem be, vagy valami." Megpróbálom mégegyszer - akkor már elkezdett figyelni a buszon lévő kb. 30 ember - de akkor is csak csipogott, és piros lett. Hát én ezt nemértem, megpróbálom harmadjára is, majd miután ugyanez történt, megfordítottam a jegyet, és megpróbáltam úgy is párszor, de semmi változás - páran elkezdtek röhögni - aztán átmentem egy másik kütyühöz és ott hasonló mozdulatokat végeztem, mire mellettem egy úriember megszólalt: "Haver, szerintem az már jó lesz." Ránéztem a jegyemre, és szerepelt rajta körülbelül 15 dátum. Akkor rájöttem, hogy a piros szín, és a pittyenés azt jelentette, hogy rányomta a dátumot. Felmértem a helyzetem szerencsétlenségét és a további utat úgy próbáltam megtenni, hogy a lehető legkevésbé legyek az emberek látókörében :D. Hazaérve elmeséltem ezt jópár embernek, akik kinevettek örökre :D

The end

47.000 Ft nyugdíja pár nap alatt elfogyott. Kifizette a boltban a tartozásait kamatostól, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be.

Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet is és lassan totyogott hazafelé a sáros úton. Az utat nézte mereven, nehogy elcsússzon. A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után. Sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, azt, hogy nem fürdött hetek óta, de azért mégis azt gondolta, hogy tisztán tartja magát. Gondolni sem mert arra, hogy utána szellőztetni kell a boltban. Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt. Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fiának a kezébe nyomta, aki lejött hozzá, de a gyerekkori haverok közt nem akart segélyes ingyenélő lenni, ezért visszament a fővárosba segélyes ingyenélőnek. Persze dolgozott volna a Laci, de nem kellett évek óta sehova. Erős volt, két kőműves keze alá dolgozott, attól sem ijedt meg, ha neki kellett a kőműves vagy a burkoló helyére állnia. Bármit elvállalt, mégsem kellett sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, akivel kiköltöztek a távoli angol fővárosba és még az egyetlen unokáját is magukkal vitték. Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Eleinte még telefonált néhányszor Lacika, hónapokig csak miatta tartotta meg a telefonelőfizetést, de aztán már nem csörrent meg a piros készülék. Sokat szomorkodott, bosszankodott. Félt attól, hogy ott abban a távoli nagyvárosban talán történt velük valami, sokáig csak azért nézte a híradót, hátha megtud valamit, hátha meglátja véletlenül egy híradásban az unokáját. Aztán egy napon a TV nagy durranással megadta magát. A szerelőt kihívta, de nem volt nyolcezer forintja a javításra. Néhányszor megpróbált érdeklődni nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az csak kapuban állva fogadta, nem hívta be, mint régen. Nem is mondott semmit, csak foghegyről annyit, hogy megvannak, ne aggodalmaskodjon, meg azt is hozzátette, hogy jelentkeznek majd, ha van velük valami. A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében, sok oka volt a szomorúságra, de ő vitte a sok terhet, amit az élet rárakott. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta az ajtót, rámordult a macskára, amiért az csak lassan ment be utána a konyhába. Vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt rendesen megmelegedhetett volna, ellobbant a láng. Először a macska edényébe rakott, majd vitt a hátsó udvaron fagyoskodó kutyához is. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt. Elgémberedett keze nem engedett fel. A langyos tej miatt felmelegedett a szájában a levegő és lehelete meglátszott a konyhában. Nagyon hideg volt a lakás minden pontján. Lekapcsolta a villanyt, kabátját a szék karjára tette, bebújt a paplan alá. Macska a lábához a gömbölyödött. Nem tudott elaludni. A paplan alatt sem érezte, hogy átmelegedne. Fát kellene szerezzen, arra is gondolt, hogy kivágatja a nagy almafát, de az is pénzbe kerül, a gázpalack is. Összerándult a gyomra, mert eszébe jutott, hogy milyen kevés maradt a pénztárcájában. Eszébe jutott a fia, aki azon a kegyetlen helyen kell lakjon, az unokája, aki biztosan szomorú ott a messzeségben. Még kihajolt az ágyból a pohárért, a víz jéghidegen folyt le a torkán. Amikor végre elaludt, akkor is nagyon fázott. Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon. Szinte érezte a téli nap kellemes melegét a bőrén, látta a fényességet a lehunyt szempilláján keresztül. Szép álomba szenderült, együtt volt végre mindenki, akit szeretett. Furcsa volt, mégsem szólt egy szót sem. A jót ő pont úgy fogadta, mint a rosszat. Mosolygós beletörődéssel. Egyedül a férje miatt bosszankodott, amiért a buszról nem egyenesen hazafelé jött, hanem belépett a kocsmába egy pohár sörre. Aztán a szikrázó tavaszi napsütést lassan felváltotta a szürkület, egyre sötétebb lett és az utcai világítást sem kapcsolták fel. Áramszünet megint, csóválta a fejét álmában, aztán lassan elborított mindent a sötétség. Nem történt semmi különös. Sem indulás, sem megérkezés, csak a mélyülő sötétség. A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban. A szomszéd ház évek óta üres volt, szemben már le is bontotta az önkormányzat a szétmálló vályogházat. A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót. Bekiabált, álldogált egy darabig, aztán félve belépett az udvarba, hangosan nyugtatva a szinte megbolondult kutyát. Amikor a konyha kilincsét lenyomta, tudta, hogy mivel fogja szembetalálni magát. A lassan kinyitott ajtón keresztül a macska rémülten szaladt ki az udvarra. Nem lépett be, az ajtót szélesre tárva fényt, téli meleg fényt engedett a konyhába. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Édeskés illat lengett a levegőben, egy kanál és egy alumínium edény volt a konyha közepén a cementlapon, biztosan a macska verte le az asztalról. Nem volt szükség önkormányzati temetésre. Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak. Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott. Fiát két napos keresés után találták meg. Közömbös hangon fogadta a hírt, de még aznap este hazaindult. Az éjszakai vonattal azonban nem jutott messzire. A fővárostól alig negyven kilométernyire leszállították a vonatról és minden kérlelés dacára fogdába zárták. Kihallgatása másnap délután kezdődött, pontosan akkor, amikor anyját utolsó útjára indítottak. Mindössze hárman álltak a felbontott sír előtt, ahová férje után most a feleség is megérkezett. Miután a betonlapot visszahelyezték, a polgármester a fejét csóválva lerakta a sírra a magával hozott virágot. Minden kész volt, már csak az évszám hiányzott az asszonynév mellől. A sírköves néhány nappal később fáradtan véste fel a 2013-es évszámot.



Forrás: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/4069-ma-valahol-magyarorszagon-a-letminimum-alatt

   Sziasztok!
   
   A kávéházból írok. Betettem egy számot, iszok (hazudtam) és meghatódtam és igen, ez most megint egy lófasz lelkibeteg ürülék poszt lesz, szóval hogyha meggondoltad most, hogy továbbolvasod-e, akkor ne tedd.
  
   Szóval, mesélgettem már embereknek arról, hogy mi zajlik le benne szárelem' téren. Érdekes dolog. Legalábbis nekem felettébb. 

Alkottam egy képet valakiről, 3 évvel ezelőtt. Abba a képbe beleszerettem, és 3 éve nem tudom elengedni. Hmmm. röviden összefoglalva ennyi. 

Tágabb értelembe véve néha már el tudok borzadni azon, hogy mászkálok egyedül mászkálok a semmi közepén és szó szerint hallom a hangját, és azt, hogy az én nevemet kiáltja. És ez már ijesztő. Összezuhanok tőle. Idegesítő, hogy tökmindegy hova megyek, kivel mit csinálok, ő elkísér. Volt az a film, ahol meghalt a ház előző tulaja, aztán a szelleme elkezdte cseszegetni az új lakó csávót. Hát körül úgy érzem magam néha. Olyan mint egy kattogás. Rámjön és akkor annyi, nem tudom kizárni a gondolataimból, és ami még tetézi a dolgot, hogy előhozzák ezek a gondolatok a régi énem. Előszedek egy BFMV albumot, végighallgatom, végigdudorászom, aztán fogom a legtrógerebb öltözékem, és azzal, hogy kilépek az ajtómon, belelépek abba a világba, ami akkor volt, amikor még ő is volt. Magabiztosabb vagyok, spontánabb, idiótább, nem törődök semmivel, se hideggel, se azzal hogy nincs pénzem, csak meggyek, és teszem amit jónak látok. Ilyenkor tudom magamról, hogyha olyan helyzetbe kerülnék, egyből kapnék minden lehetőségre, nem érdekel semmi - hiszen anno talán ez tetszett meg neki bennem - és csak megyek és megyek amíg ki nem fogy a lábam alól az út, vagy el nem fogy a lényeg, az emlék, ami visszahúz még ebbe az állapotba. Addig, amíg nem idéztem fel a fejemben annyira ronggyá a képét, hogy már ne ismerjek rá, mint egy szag, egy illat, amit magadba szippantasz elsőre, amikor valami jó történik veled, utána pedig ha találkozol megint az illattal, sajnos nem ugyanaz, de ami méginkább sajnos, az az, hogy életed végéig tudnád szagolgatni, amíg körülötted szép lassan minden eltűnik, ledől, az értékek, a számodra lényeges dolgok amikre egy díszként rákerült ez az illat, szépen lassan eltűnnek. Kidől az alap, és már csak kapkodsz a levegőbe, amíg végleg el nem tűnik minden, aztán körbenézel, és nem látsz mást, csak az, hogy amit természetesnek vettél de nem becsültél meg az eltűnt. Nincs. Észre se vetted, hogy ráalapoztad az életed egy helyzetre, kilőttél magad elé egy célt, és amíg azon voltál, hogy elérd a célt, az alap kihullott alólad. Eltűnt a biztos talaj, a kiindulása mindennek, csak az seelejesevége érzés, az a semmitérő illat maradt meg neked. És ez szar. Lehet álmodozni, lehet vágyakozni valami szebb és több után mint ahol most tartasz, de figyelj, hogy ne csússzon ki alólad a talaj. Én jelenleg bírok egy alappal, van egy álmom, és van mellette egy elérhetetlen cél ami hajt. Tudom, hogy a talaj ki fog futni a lábam alól, az álmom köddé fog válni, és az a kurva értelmetlen hülye cél pedig még akkor is a szemem előtt fog lebegni, az fogja meggyújtani hajléktalanként a gyufám, az adja a tippeket a lottóra, az súgja a fülembe a helyes választ, az fog kézen fogva vinni akkor is, ha már minden kötél elszakadt. 

Körbenézek a világomban. A legnagyobb gáz, hogy amellett, hogy én átlagembernek tartom magam, nem látok magam körül semmit. A tinisrácok: 3 dologból legyen sok: 1 Pénz, 2 izom, 3 a faszodon a centik. Tinilányok: 1, sok csöcsök. 2, sok seggek.     Bazzzzz. Hol marad az ész? hol marad az érzelem. Nem látok mást, sem az én korosztályomban, sem a korábban született embereknél, hogy az életüket rosszul megválasztó, tiniként idióta lányok sírnak, hogy az amúgy bunkó, pénzéhes izomtibikkel mennyire nem jött össze nekik az élet. Mit vártatok? Pénz=Jólét? Lehet!!! Sőt!!! egy pontig biztos. De amikor a pénz megteremtette a jólétet, az életet, utána jönnek a vágyak, az érzelmek. Punnany Massif: "Én lennék inkább élő legenda, mint vidám gempa." Persze mindenkinek más számít, de kérdem, én a 20 évemmel. Megéri? Világ életemben úgy gondoltam, hogy a pénz egy undorító dolog. Kiskorodba ránevelnek, hogy ekörül forog a világ, nagyobb leszel, és a világ, a tinik éreztetik veled, hogy akkor érsz valamit, ha van belőle bőven, nem kell se ész, se jófejség, se arc, csak legyen neked sok sok sok pénz. Ahogy felnőttebb leszel, megtanítja ez a társadalom, hogy csak akkor érsz valamit, hogyha tudsz magadnak keresni sok sok sok sok pénz. Megfeszülsz, ledolgozod az egész életed, közben elfelejtesz ÉLNI! Eljutsz odáig hogy 50 éves vagy, rádjön egy elég erős kapuzárási pánik, mert erre hirtelen rájössz, és mindent megakarsz csinálni, közben szétkúrod, amit eddig felépítettél, és hoppp. 71 éves vagy, egyedül, félkész, elpazarolt élettel, egyedül fekszel le aludni, és másnap reggel nem kelsz fel. Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem elég a pénz. Persze kell, én is ebben a világban élek, szar ha nincs, jó és adok is ha van, de önmagában ez nem elég. Nem szeretem azokat az embereket, akik "megveszik" a másikat, se azokat, akik "eladják" magukat. De ez van, ebből áll ez a kurva világ, pénzemberekből, meg rabszolgákból. Kérdés, hogy te megtalálod-e az egyensúlyt, és azt, amire te hivatott vagy ebben az életben - hú de kikurtul elkerültem a témáról - de én úgy gondolom, még ha nem is látom az élet értelmét, nem is tudom hogy miért 42, de eddig megvoltam, építettem egy várat a szarból, igaz, hogy látszik is hogy abból van, de az én váram, és ha sokáig tartom szemmel valami kevésbé szar lesz belőle, amit talán nem csak én, mások is értékelnek, mondjuk olyanoknak, akiknek eddig kellett volna értékelniük, de nem tették.

Konklúzió: Ezt a bejegyzést összefüggéstelen, megmagyarázatlan bölcsességek alkotják ---> mindenki vegye magára az ingét és feküdjön le. Ja és: Amit nem a saját életemből tanultam. A felnövés, és az éretté vállás nem arról szól, hogy seggbekúrt hangulatta a legapróbb szarhoz is lenyalt hajjal vérkomolyan állunk hozzá. Elvileg akkor nőttél fel, ha vállalod a tetteidért a felelősséget, és gondoskodsz másokról, ha nem csak belőled álla világ, hanem a közeli környezetedben élőkért is felelősséget vállalsz. Elvileg

Egy szavamat se vegyétek komolyan. 

Jóéjt

   Ezt a posztot azért írom, mert ma reggel történt velem egy érdekes eset.

   Reggel kb 7 óra 5 perc, felszállok a szokásos buszomra a szokásos helyen - már ha elérem. Elindulunk Szekszárd fele. Nem volt ülőhely, álltam a leszállóhellyel szemben a busz közepén. Mellettem egy bácsi ácsorgott. Kakasdon felszáll egy néni. 70 körül, nagynehezen felbattyog a buszra. Rendben.

  A mellettem ácsorgó bácsi egyszer csak megszólalt az ajtó melletti ülésen ülő 16 forma bunkó falupityu srácnak hogy; fiatalember igazán átadhatná a hölgynek a helyét. Mondom hál'isten, vannak úriemberek. 

Erre a srác: Már elnézést uram, tudja én is kifizettem a jegyet - hogy a kurva anyád nem rágta volna le a kurva kezed te gyökér, mutass egy ember a buszon aki nem tette meg ugyanezt...................................................

Erre a bácsi: Az én időmben átadtuk a helyünket, ha egy idős hölgy felszállt a buszra, és neki nem volt - ezzel semmi gáz, én is ezt tanultam - még 50 éves koromban is mindig átadtam a helyem - megjegyzés: a bácsi szintén volt 70 körül, de nem saját helyért cirkuszolt.

Erre - BAZMEG - kb 3-4 30 körüli hülyepicsa elkezdte oltani! A BÁCSIT, hogy há he! ők is megvették a jegyet, messzebről jönnek, meg korábban szálltak fel ne basztassa a fiatalokart ergportigpowergpqefmqemrmqergfo................

Nem akartam, hogy a bácsi engem is - mint ott állót - belevonjon, mert én úgy elküldtem volna a kurva anyjukba azokat az SZMK-s proaktív kurvákat, hogy még le is raktak volna a buszról.... 

A POFÁM LESZAKAD..... engem arra tanítottak, hogy adjam át az időseknek a helyem, és mindig eképp is tettem, de amikor egy ilyet látok.......... aztak*rva... Mi a faszom van a világgal? csóró bácsit leoltják, mert megkérte a büdösbunkófaluistvánt, hogy legyen udvarias! ÉS A BÁCSI VOLT A SEGGFEJ!?!?! mi a faszomvanitt?

   Őszintén szólva manapság minden rendben. De akkor mért született ez a poszt? Pont azért mert minden túlságosan is rendben van :D

  Amióta megírtam a legutóbbi posztomat körülbelül! kiírtam magamból mindent, ami nyomott.És mi maradt mostanra? Rengeteg koncert, ökörség, új emberek. Úgyhogy elmesélem a hétvégém :)

Péntek. Zalaegerszeg.
  Gabiék háromnegyed 6ra ígérték magukat, stílusosan fél 7re ideértek D: aztán elindultunk zegre. Rohadtlassan haladtunk, de legalább egész úton beszélgettünk. Odaértünk és szóltak hogy az előttünk lévő bandának ez az utolsó száma, úgyhogy felpakoltuk a cuccainkat. Gabi (utólag): "Engem nem fogott el annyira az a koncert hangulat, amikor kezdtük a koncertet én még lélekben a kocsiban ültem." A klubról - Grabowsky Cafe - annyit, hogy kívülről teljes egészben egy kb 80'as 90'es években épült nagy területű háznak nézett ki. Mellette egy kocsibehajtó, hátul kis kert, ott álltak az autók és egy terasz, ahol a a bejárat volt, előtte cigizgető emberek. Bementünk az ajtón, és teljes zsúfoltság. Belül úgy nézett ki mint egy délutáni klub, csak fullos pulttal, fényekkel, alternatív falmázolásokkal és a klasszikus "újságpapír" tapétával. Tovább mentünk, ott keresztbe fogadott minket a kűzdőtér, a végén egy kis lépcsős színpaddal, amin a dob meg a hangcucc elfért. Bedugtuk a cuccunkat, gyors beállás, aztán kezdtük a murit. Az embereknek tetszett, mozogtak, bólogattak, messziről elismerő arcokkal vizsgálták a jelenséget, és később személyesen is gratuláltak. Aztán..... Rájöttünk Gegikével hogy ingyen van a zenekaroknak a fogyasztás :'D Innentől fogva abból állt az esténk, hogy mentünk kerekbe, kamerával interjúvolgattunk az embereket, majd magyar szinkronszínész neveket gyűjtöttünk (Grúber Húgó, Seszták Szabolcs, Menszátor Magdolna, Csík Csaba Krisztián, Crespo Rodrigo, Házfander Péter, Bozsó Petike és Csőre Gábor :D, Újréti László, stb) Majd amikor éppen becsiccsentettünk elindultunk haza a 3 órás utunkra viszonlag elég későn. :D Hazaértünk valamikor hajnalba, majd ágybabaszódtam.

Szombat. Komló. 
  Felkeltem, és észrevettem hogy még megvan a hangom, ami manapság ritkaság ilyenkor :D Ellötyögtem délután, majd kb 7kor ideértek Gabiék és elindultunk Komlóra. Az érdekes az volt, hogy olyan volt az egész, mintha az előző estét folytatnánk semmiféle kihagyással. Elér szarok voltak a körülmények, de legalább nem 3 órát utaztunk. Odaértünk Komlóra, és egy pár srác megtámadta Gabit, hogy: "Ti vagytok a Sonic? Meghallgattuk a zenéteket, kurvajók vagytok, majd cacargfadréoinbéprstb.... - nemtommámivolt :D -" Ezután találkoztunk Gabi rengeteget emlegetett gyerekkori barátjával, a Gyuszival. Érdekes srác, igazi életművész, de nem azon a tróger pank módon, inkább azon az összeszedett céltudatos módon. Vele elég sokat beszélgettünk az este folyamán. Végignéztük az Azenes, és a Dirty Dawnos barátaink koncertjét, majd utána jöttünk utolsóként. Elkezdtük a bulit, és azt vettük észre, hogy hirtelenjébe elég sokan lettek a helyen. Lenyomtuk a bulit, és végig buliztak az emberek, kimeríthetetlenül pogóztak, egymás hegyén hátán ugráltak, és a végére elég sokan elénk keveredtek. Teljes mértékben meglepett ez minket hiszen kb 20 emberre számítottunk aki még ott lesz. Végére értünk a bulinak, és az emberek elkezdtek visszázni. Akkor lenyomtuk az éjdzscúót, és egy srác végig örjöngte az egészet - később kiderült a volt Macera egyik tagja volt - majd amikor másodjára visszáztak, már nem tudtunk mit csinálni, megegyeztünk a közönséggel, hogy ismétlünk :D Elnyomtuk még a Sepultura számunkat, majd letakarodtunk a színpadról :D Utána olyan - nem publikus - szavak értek minket, amik nagyobb elismerésként értek minket, mint egykét dolog amit eddig annak gondoltunk. Meglepett, hogy ki miért, hogyan, honnan keveredett oda és mennyien ismerték a nevünket, illetve a zenénket. A buli után még ottmaradtunk iszogattunk meg beszélgettünk Gyuszival, és egy Barbi nevű lánnyal akivel elvileg már 30szor találkoztam, de szégyenemre váljék, nem ugrott be hogy ki ő, csak az arca :D. Ottmaradtunk még, átdumáltuk az estét, majd lassan mindenki elszivárgott, így mi is. Hazafelé menet átbeszéltük a Sonic-kal a jövőbeli terveket és a dolgainkat. Viszonylag későn értem megint haza, és ez a hétvége járt egész nap a fejemben :)

Remélem tetszett a poszt, és találtatok benne magatoknak valót. Sziasztok :)

  Nekifogok ennek a régóta tervezett posztnak.10 óra múlott, nincs rvid ő betűm, szarul látok, mert ittam, és itt csücsül mellettem egy üveg kékfrankos, egy teljesen átlagos - manapság - után. 
  A poszt nem másról szól, mint a manapság egyre tőbbet emlegetett témáról: Miért vagyok olyan, amilyen, miért csinálom azt amit, ősszességében miért tartok ugyanott, mint 3 éve...

Forest Gump mode activate....
  
  Általános iskola. Mindent figyelembe véve elmondhatom, hogy engem nem szerettek. Volt egy 20 fős kanapénk, ha még egy ember elfért rajta, akkor odaengedték, de ha az én voltam az, akkor inkább ősszehúzták magukat, csak hogy ne férjek oda. Volt pár gyerek, akik megkeserítették a sorsomat, nap mint nap a fogaimal, a hajammal, az őltőzékemmel cinkeltek, és nem hagytak érvényesülni. Vége lett az iskolának és jőtt egy nyári szünet. Jobb volt mint valaha. Kialakult egy baráti társaságom, volt hova mennem, volt, ahol számítottam valamit, és ahol szerettek. Fergeteges nyár volt, sok hülyüléssel és őrőmteli perccel, és a végére megtőrtént egy esemény, amiről soha nem hittem volna, hogy valaha bekővetkezik; lett egy barátnőm, egy igazi, élő, szerető barátnőm. 

Tudjátok, aki sokat volt mélyen, ha megcsapja a siker, és az elismerés, átesik a ló túloldalára. Nem volt elég a társaság, a barátság, a barátnő. A srácokkal ősszevesztem, a barátnőmet otthagytam isten se tudja már hogy miért, és végeredményben kiszakadtam abból a kőrből.

Időkőzben találkoztam más emberekkel, 3 fontos személlyel;
1. Szőcs Huba- züllés, és őszinteség vonal, 
2. Schaadt Krisztián - Hétkőznapok, meg minden egyéb vonal
3. Kelemen Gábor - Új levegő, Szerelmek, Viták, és az Ask For More.

1. Szőts Huba vonala:
  Mikőzben még együtt voltam az első igazi valódi szerető barátnőmmel, akihez sok emlék fúz, megismerkedtem egy gyerekkel, akit mindig az utcánk alján láttam. Kicsit bárgyú volt nekem, de tudtam, hogy mi még.... 
  Esős nyár végi déltán, 3as iskola étterem, Megismerkedtem Szőcs Hubával, egy lógógatyájú hosszúhajú, Kínából 3 forintért rendelt átlátszó hátlapú PSP-t nyomogató tőlem pár évvel fiatalabb sráccal. Egyszerú volt vele az élet, kimászkáltunk, iszogattunk, dumáltunk az élet hatalmas dolgairól, amiről akkor még lófaszt sem sejtettünk, és éltünk az életben. Nem volt semmi gondunk, rengeteg hülyeséget csináltunk és mégtőbb dolgot próbáltunk ki, amit a °mai fiatalok°soha nem is fognak, és megtanultam, hogy bármiylen ővid is az élet, a lekvároskenyéren a lényeg a lekvár, nem a kenyér....

2. Schaadt Krisztián. Éppen arra adtam a fejem, hogy elkezdek gitártanárkodni, és fel is fogadtam az első diákomat, Frei Rékát, akit az ifjúsági parkban oktatgattam heti 2x asszem. Ekkortájt egy már tőbbszőr látott arc, Schaadt elkezdett lejárogatni, és hallgatni ezt az egész múveletet. Akkor haverkodtam vele őssze, és a mai napig kb kitőlti az életem. Sokmindent nem tudok mellette tenni, sok heyltől és habitustól úgymond elzárkózok miatta, de ettől tőbb helyr, és szokáshoz jelent ő beugrót, illetve remek társaságot. Ő az első, akit hívok valahova, de ő az utolsó is, akit akkor hívok, ha már nem maradt más, ő biztos, hogy akkor is kijőn. 

3. Kelemen Gábor. Szilveszter előtt valamivel, talán karácsony és szilveszter kőzőtt, megkeresett egy srác, akit akkor már tőbbszőr láttam. Alacsony, °őcsi°kaliberű, raszta hajú életvidám gyerek, tele rockzenészi ambíciókkal. Megkérdezte, nem e akarok egy zenekart. Én akkor már egy ideje ősszejárogattam néhanapján zenélni egy László Arnold nevezetű, tőlem pár évvel fiatalabb gyerekkel. Ő dobolt, én gitároztam, sé elhakniztuk minden létező szám első 20 másodpercét. Én válaszoltam Gábornak hogy persze, majd megalakult a zenekar, Lukács Dániel kőzreműkődésével. 

-

Itt kezdőttek a problémák. Egész addig jól alakultak a dolgaim, innentől viszont olyan tempóban haladtak a jó felé, hogy azt az ívet a mai napig nehé utólérnem. Hírtelen egy év alatt egy utolsó csúnya senkiből egy rockzenekar énekese lettem. Ekkor kezdtem meghülyülni. Besetettem a hajam, elkezdtem fura szerelésekben járni, koncerteztünk, mászkáltunk sokfelé, ittunk, minden nap kint voltunk, furcsa dolgokat próbáltunk ki, úgy éltünk mint az amerikai álomfilmekben. Szerettek minket, tőbben jártak a koncertjeinkre, mint gyakorlatilag akkor az addig meglévő évek óta műkődő aktív zenekarok koncertjeire, és ez büszkeséggel tőltőtt el minnyájunkat, amitől persze megintcsak elszálltam magamtól. Hirtelen jütt a siker, amiben addig nem volt részem. Bekerültem kőzősségekbe, építettünk is egy nagyot, amiben rengetegen állandóan részt vettek és buliztak napról napra, új embereket ismertem meg, ajtók százai nyiltak meg előttem, ráadásul megismertem egy lányt, akit a mai napig - néha sajnos, néha hál°isten - nem tudok kiverni a fejemből. Ha az éltem eddig a pontig egy felfelé ívelő diagram volt, akkor itt megszakadt az ív, és vízszintesbe állt.

Bekerültem egy másik zenekarba, és elkezdtem komolyan zenélni, koncertezni, kiszakadtam a régi °hétvégi pank°kőzegből, a lánnyal hibát halmoztam hibára, az emberek javával ősszevesztem, a maradék pedig szépen lassan elkopott kőrülem. Elkezdtem durván cigizni - pedig az egészségügyi állapotom végett nem szabadna -, elkezdtem inni, minden nap - amit anyám családi okokból rühell - elkezdtem zülleni, őnpusztítani, otthagyni a kőtelességeimet, és csak a kibaszott mának élni, nem tőrődve azzal, hogy holnap lesz e egyáltalán miért felkelni. A felfelé ívelő diagrammon elérkezett egy pont, amit egyedül a Sonic Rise tart vízszintesben, és nem hagy hogy lefelé íveljen.... És ez volt tőbb mint 3 éve.... Elérkeztem az életemben odáig, hogy ezt a diagrammot ugyanolyan ívvel akarom tovább rajzolni, de nem mosttól, hanem akkortól. Hogy a magánéletemet úgy szervezzem, hogy minden patent legyen. 

Egyedül vagyok. A szüleim nem hallgatnak meg, barátom nincs, vagy ha van is 2 őket is csak hetente látom, és akkor nem ezekre a szarjaimra kíváncsiak, az egyetlen őrőmőm a hétkőznapjaimban, ha reggel jól bekávézok, napkőzben hülyét csinálok magamból, este pedig el tudok menni meginni 2-3 sőrt. Senki sem látja meg bennem azt ami lehetnék, csak azt ami voltam és ezzel állítják szembe azt aki jelenleg vagyok. Bármilyen kellemetlen is belátni, és bármennyire is nem látszik, egyedül vagyok, és segítségre szorulok, amit nem kapok meg, ehelyett egyre tőbbet kapom eg, hogy egy nagypofájú, őnző, egosita fasz vagyok, akinek csak azon jár az esze hogy a létező ősszes lyukat betőmje, és a világ ősszes sőrét megigya. Nem tudok 1ről a 2re lépni, nem tudok újba kezdeni, mást csinálni, mert abban nem lelek boldogságot, csak abban, ha a régi ellvarratlan szálakat foyltatom. Tudom hogy ez hibás gondolkodás, és a legnagyobb baj, hogy azt nem tudom, hogy ha sikerülne is visszamennem a múltamba, és folytatni a szálaimat.... Mikor érném újra utol őnmagam?

  Győtőr a bűntudat a szerelemmel is. Mint említettem volt egy lány, aki rengeteget jelentett. Egy jóideje rajta kattogok, sőt, ha nem volt éppen senkim, akkor is rajta kattogtam, sőt, sajnos akkor is ha volt valakim néha. Az a baj, hogy mindenkiben őt keresem, őt gondolom a tőkéletesnek, tőle kaptam eddig a legtőbb maradandót - mind sérülést, mind emléket - és ki akarom javítani a hibáimat. Ugyanakkor azt is tudom, hogy erre már nincsen mód.

Minden ősszegezve az életemmel az a legnagyobb gond, hogy az egész olyan, mint mikor Keller tanár úr felad egy Gépelemek feladatot. Megadja a K-t, az ú-t, az r-t, a v-t, az a-t, az é-t, az l-t az e-t, és a t-t, de nincs meg az a képlet, az az út, az a megoldás, ami ahhoz vezetne, hogy a végén kijőjjőn, hogy mi is az a °kurva élet°. 

  °Voltaképp innen is látszik a táj, hiába szállítod arrébb, ez a vagonnal szétsúrolt sínpár

  Sziasztok
Rég írtam a blogba, de szerintem minden posztomat kezdhetném így :D A hétvégén a zenekarommal, a Sonic Rise-al koncerteztünk, pénteken, és szombaton is, és elég fasza hétvégém volt. No, most ezt írnám le ;)
  Péntek, dél után fél 2. Elugrottam Acélos Balázs úrhoz még szekszárdon, hogy elhozzak egy csomag matricát, majd az 1es dombóvári busszal hazatévedtem. Háromnegyed 2 körül hazaértem, nemsokkal később Gabi is betoppant. Beraktuk a ládám, meg a cuccaimat, aztán kb elkezdtem készülődni, mászkáltam itthon kapkodva kerekbe, villámgyors hajmosás, meg öltözködés, telepakoltam a táskám mindenféle fölösleges ruhával amit hétvégén persze egyáltalán nem használtam, közben még betoppant faterom haverja, meg anyám, meg mindenki, és tiszta zsúfolat volt itthon. Fél 3 körül leléphettünk, nem emlékszem már pontosan :D és elindultunk az 1es iskolába, felszedni Gabi kölkeit. Ahogy ott mászkáltam az iskolába, meg kellett birkóznom az alsós kisgyerekek égető végigmérő tekintetével :D 3 körül indulhattunk el Bonyhádról Zombára, ahol kiraktuk a gyerekeket, belogisztizáltuk a cuccainkat és 2en elindultunk egy gyors próbateremlátogatás beiktatásával.
  Út közben átugrottunk még Szedresre, Gegéjékhez, elhozni a dobcuccait stb, meginni egy kávét meg beszélgetni egyet Opranénivel, aztán pár jókívánság után elindultunk a balatonra :D 
  Gabival egy hagyomány lassan, hogy amikor ketten megyünk, egy idő után elkezdünk filozofálni, meg érthetetlen, tőlünk sokkal hatalmasabb dolgokról beszélgetni. Hát most sem volt másképp. Út közben eleredt az eső, pont mire az úticélunkhoz értünk volna
  Az estét Balatonalmádiban kezdtük. Szakadt az eső, semmit nem láttunk, de ahogy beértünk a városba, láttunk egy helyet, ami valami Rockkocsma szerű névre hallgatott. 7 óra lehetett, bementünk és fogadott minket egy orosz rokonokkal rendelkező hölgy, aki közölte hogy itt is lesz buli, de ez nem az a hely, amit mi keresünk, majd elkérte az elérhetőségünket, hogy azért jöjjünk majd oda is zenélni :D
 Tovább haladtunk a Postát keresve, mivel az este helyszíne valami ahhoz közeli helyen volt. Keresgéltünk a szakadó esőben, de 2 méterre se láttunk el, úgyhogy kb negyed óra alatt megtaláltuk a helyünket; a Méj'víz nevű klubbot (igenpontosjévelírtákőkis). A helyről tudni kell, hogy elég mélyen helyezkedik el, a környezetéhez képest, és már előfordult, hogy egy nagy esőnél befolyt a víz. Odaértünk, beköszöntünk, lepacsiztam a HangmanJack-es barátainkkal, akiktől még egy pólót is vettem ;) Behozogattuk a cuccainkat, felraktuk, és vártunk egy keveset, mire elkezdődtek a koncertek.
  Az első banda egy elég érdekes zenekar volt, Less Than Zero névre hallgattak, és olyasmi zenét játszottak mint a Téveszme. A gitáros kurvajó akkordokat használt, a basszeros meg hasonlított a sógoromra :D úgyhogy nekem tetszettek, koncertjük után megkédreztem hogy ismerik e a Téveszmét, és mondták hogy már játszottak velük párszor. Éreztem... :D 
  Az utánuk lévő banda az AZEN volt, Várpalotai barátaink tele formyfalmilyformyfriends-ekkel, meg húzós saját hardcore művekkel. Előző alkalommal Várpalotán játszottunk velük, ahol Faszi is felünk volt, és akkor eléggé részegen álltak már a színpadra :D A mostani koncertjük nekem nagyon tetszett, szerintem mindent meg tudtak csinálni amit az este engedett, és jó formájukat hozták. 
  Utánuk jöttünk mi. Beálltunk, lenyomtuk a koncertet, az embereknek tetszett, én nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy az egész este folyamán a zenekaroknak nagyon nem jutott közönség, szinte végig egymásnak játszottunk :D
  Minket a HangmanJack követett, akiket már régóta ismerünk, és jó viszonyt ápolunk a srácokkal. Az első Overloadon is felléptek, és jó élményekkel gazdagodtak Bonyhádon. Erős volt a zenéjük, hozták a formájukat, megintcsak jó bulit adtak :)
  Az este záró akkordja egy punkzenekar volt, egy hihetetlen gyors és pontos dobossal :D Érdekes zenét játszottak, bár nekem, annyira nem tetszett, viszont valahonnan előbukkant egy pár arc, akik egész koncert alatt pogóztak, de megállás nélkül úgy, mintha az áram rángatná őket :D Érdekes volt
  A koncertek után összepakoltunk iszogattunk meg beszélgettünk még kicsit majd elbúcsúztunk a Hangman és az N tagjaitól, és elindultunk a holnapi napunk állomásához, a főfaluba, Budapestre.
  A kocsiban odafele már 3an voltunk, gabigegeén. Ránkszállt az éjszaka, már nem esett, viszont a kocsinak a hangja annyira elálmosított, hogy a következő kép Budapest fényei voltak, illetve Gegéjék lakása, ahol az este aludtunk. Írtó csöndben felpakoltunk a társasház emeletére, az uccsó ajtóhoz, és beléptünk. Bent szintén csöndben szép lassan lefeküdtünk aludni, Gabi még megbontott egy sört amit megkívánt, Gege meg Emese még sugdolóztak, én meg lassan elaludtam. 

  Reggel arra keltem, hogy Gabi megdobott egy hálózsákkal :D Gegéjék már fentvoltak. Nekiálltunk reggelizni, kolbászos kifli, dobozos tej. :D Gegéjék lakása egy aránylag nyugis helyen van, XV. kerület, Rákospalota, egy kellemes kis új ikerház, egy kicsi, de komfortos lakás. Az ablakba kitettem száradni az előző este összeizzadt pólómat, meg lecseréltem a rajtam lévő ruhákat. Rövidgatya, póló, sapka, be gabi kocsijába, és irány Gabival 2en a déli budapesti körutunk. 
  Elég hangulatos volt, szombat dél körül Budapesten kocsikázni. Én mindig máshogy állok a főfaluhoz mint másik városokhoz, ha itt utazunk, mindig mindent megnézek, kérdezgetek, hogy ez mi, hol vagyunk, hányadik kerület, ez e az az izé amit már láttam, stb. Hihetetlen szar a tájékozódási képességem, és ezzel próbálom fejleszteni. Még mindig elvesznék ott fent, de legalább már vannak ismerős helyek. A napunk első állomása egy hangszerüzlet volt, a Musicroll hangszerüzlet. Ide húrért ugrottunk be, meg mert ismertük az ottani emberkéket. Amíg Gabiék beszélgettek, én beélesítettem egy 5húros 189 000 forintba kerülő Warwick basszusgitárt, amit egy prémium motyón használtam, és hihetetlen faszán szólt. Már régóta szeretnék egy 5húros basszert, de most eldöntöttem, hogy lesz is! A hangszerüzletből elköszöntünk, majd haladtunk tovább. Beugrottunk a Budaörsi Tesco-ba, és vettünk egykét dolgot (ásványvízsörásványvízsörsörsörkajasör és levikének szülinapi ajándék :) ) majd elmentünk Kurtács András, a Sublime Pickups gyártójának az otthonába, ahol meg lettünk vendégelve egy ebédre. Ott beszélgettünk kicsit, kávéztunk, cigiztünk, majd elindultunk már Andrást felszedve oda, amiért valójában elindultunk ma a városba császkálni, mégpedig hogy összepattintsuk Gábor új gitárját. Ha jól emlékszel, egy Standard Squier Stratocaster gitár, ami a belekerült zöld Sublime hangszedőktől irtó betegen nézett ki :D. A szervízre András gazdagréti műhelyében került sor, ahol zenélgettünk, beszélgettünk, sőt még az én gitárom is kapott egy Sublime hangszedőt, mivel az elöregedett húrok, és a Jeti hangszedő által alkotott páros krízishelyzetet idézett elő, amit András kötelességének érzett megoldani. A szerviz után hazadobtuk Andrást, majd elmentünk az esténk, és a hétvégénk utolsó állomásához, a XI kerületben lévő Fehérváry út egyik zugában elhelyezkedő Zúzda Rockert nevű klubba. Hátraálltunk, bepakoltunk, szemügyre vettük a helyet, és nekivágtunk az estének. Szépen sorra érkeztek meg a zenekarok, a Rebellesek, az elöttük lévő két banda, stb...
  Az este első zenekara egy léggé megosztó társaság volt. A zenész részleg tökéletes volt egykét dolgot leszámítva, de az énekes munkája, és a személye annyira elvitte negatív irányba az amúgy általunk Tankcsapda-Ossiancore-nak elkeresztelt zenét játszó zenekar produkcióját, hogy jópáran nem tudtuk hallgatni, kellemetlen volt jópár ponton. hihetetlen jó kis szólók voltak, és a basszusgitáros vokálozása szerintünk önmagában megállta volna a helyét, de az énekes lerontotta. Arról nem is beszélve, hogy az énekesnek egy annyira arrogáns nagyképű megjelenése, arckifejezése, és VISELKEDÉSE volt mindenkivel, de leginkább a hangosítóval szemben, hogy sikerült megutáltatnia magát velem. Ez a zenekar este még egy koncertet adott a Dürer kertben, amit ugyancsak nem értek.
  Az estét egy olyan bagázs fojtatta, akikhez valamiért negatívan álltunk hozzá, de pozitívan kellett csalódnunk. Erős, pontos, határozott zenéjük volt, ami javarészt a HC vonásokat hordozott magában, de amikor végképp megtetszett a banda, az az a pont volt, amikor eljátszották a Psy - Gangam style feldolgozásukat, ami mellesleg zseniális volt. A koncertjük után még értekeztünk párat a társasággal, és a jövőben fogunk velük még kooperálni.
  Őket követték a Rebellesek, akik ugyancsak egy fasza koncertet adtak, és nagyon büszkék voltunk rájuk. Faszán szóltak, nem hibáztak, minden kerek volt, le a kalappal.
  Utánuk mi jöttünk. Hál'isten addigra már megérkezett pár emberke, és koncert közben a Dirtysek is betévedtek. Valamiért a koncert előtt rosszullét jött rám, hányingerem lett, de már muszáj volt színpadra állni. Ittam vizet, de ez még jobban felforgatta a gyomrom. Aztán úgy döntöttem nem iszok/veszek be semmit, csak hát ugye koncerten ugrálni kellett meg pörögni, meg hozni a formánkat, ami meg mégjobban felrázott belül, úgyhogy egész koncerten azon voltam, hogy megtaláljam az arany középutat; még ne hányjam el magam, de pörögjek már úgy, ahogy eddig szoktam, és mindeközben ez a keresgélés ne látszódjon meg rajtam :D Voltak jópáran a koncertünkön, és jók voltak a visszhangok is. Koncert közben Betoppant Kurtács András úr és a Párja, aki odadobott nekem egy Sublime pólót, most is abban vagyok :)
  Utánunk jött az este fő fellépője, a Cadaveres, akikből kb 5 percet láttam, mivel azzal töltöttem az időmet, hogy kifújjam magam kicsit, úgyhogy róluk nagyon nem tudok mit mondani. Az új albumukról játszogattak előzetesbe 1-2 számot. Szerintem más, meg jobb, mint az eddigi anyagaik. 
  Cadaveres után jött a Septic pain, és a Dirty Dawn. Őket sajna már csak a terem végében ücsörögve bírtam végignézni/hallgatni, de megtettem! :D És jó volt, a Spetci előjött új számokkal is, és a fasza hangosítás még súlyosabbá tette a zenekart, a Dirty Dawnosok, pedig ismét elmebetegek voltak, és lebontották a színpadot! :D
  It az estét záró zenekar a Hornet volt, ami nekem nagyon nem tetszett, viszont valamiért érdekes, szimpatizáló érzéseket váltott ki belőlem. Ezeket inkább nem írom le.
  Az utolsó koncert közben valamikor lelépett Gabi meg Marci, hogy hazadobják Gegét, ez valamiért több mint fél óráig tartott :D Addig a helyen véget ért a koncert, és a Dirty-sekkel beszélgettünk még, amíg megjöttek Gabiék. Marci, Gabi meg én utaztunk haza, és realizáltam, hogy véget ért a hétvégém :) Hazafele iszonyat köd volt, az utat elválasztó szaggatott vonalakból (nincsjogsimnemtomhogyhívják) egyszerre másfelet, vagy épp csak 1et láttunk, ami elég húzós volt még 50es sebességnél is. Hálisten épségben hazaértünk, de az út nagy részét átaludtam, Szekszárd előtt ébredtem fel valamikor, és beszélgettünk még Gabival a kocsiban, amig Marcika aludt. Azért írtam, hogy sajnos, mivel reggel 6ra értem be Bonyhádra, és ilyenkor, ilyen időjárási viszonyok mellett vezetni eszméletlen megterhelő, és nagyon tud segíteni ha a sofőrhöz beszélnek, vagy beszélgetnek vele, segíti hogy ébren maradjon, dehát ez valahogy Érdtől Szekszárdig a részemről elmaradt. A lényeg, hogy épségben hazaértünk, tele emlékekkel, meg 2 olyan nappal, ami hatalmas élmény volt, és ami csak még egy indok, hogy miért jó ezekkel az emberkékkel, a barátaimmal zenélni, és ilyen helyekre járogatni, ilyen embereket megismerni és velük együtt csinálni azt amit szeretünk. Köszönöm :)
Sziasztok.

  Faszom.

 Vannak olyan pontok, pillanatok, zenék, hangok, helyzetek, amik kiakasztanak, és szivt törnek... faszom, nemkéne hogy ez így legyen. Szar az egész. Minden.http://youtu.be/FdZjBQrUVrI

http://youtu.be/FdZjBQrUVrI

   Gecirészeg vagyok, szo csak annyit, hogy még mindig rohadtul csak rá tudok gondolni. 3 éve....

Egyre szarabb

   Van az az érzés, amikor fáj a hasad, és nem azért mert rosszat ettél. Nem is igazán fáj. Csak érzed hogy valami mocorog benne. Keresed ezt az érzést, de ha megtaláltad, inkább elhagynád. Édeskeserű. Ezt érzed, amikor 1. látod meg őt élőben. Ezt érzed, amikor egy régi szerelmeddel összefutottál a világ végén, és először meglátod az arcát. Ezt érzed, amikor valami váratlan, addig idegen dolog elsőre történik meg veled, és jól esett. Ezt érzed, amikor este felülsz a buszra a világ legjobb estéje után, otthagyva az egészet, és mocorog a hasadban, 3 hét múlva is... hogy mennyire jó volt, mennyire hiányzik. Bárcsak átélhetném újra. 
  Ezzel csak egyetlen egy gond van. Ez mindig csak elsőre ilyen! Ha kifogytál az elsőkből, és már mindent csak másodjára élsz át, elfogyott az életedből a lényeg. Nincs már rád semmi igazán olyan hatással.

  Nem hiába mondják, az 1. örökre megmarad, és ezt sosem tudod letagadni, a gesztusaid, a szívverésed, a viselkedésed mindenképpen elárul. 

Soha ne a régit akard átélni. Tömd meg az életedet új dolgokkal, mert másodjára már semmi sem olyan. Amit másodjára teszel, azt azért teszed, mert át akarod újra élni azt, milyen volt elsőre.

Ha tüzet gyújtanál egyszer az életedben, válaszd meg a tűzhelyed, rakd meg úgy azt a tüzet, hogy az egész tábor irigy legyen rá, milyen fénnyel izzik. Ha másodjára gyújtasz tüzet, ne ugyan ott tedd... Ott már egyszer leégett a láng, lefutott a lényeg. Menj, keress másik tűzhelyet, gyújts ott újra tüzet, és ne keresd benne a régit, találd meg benne az újat!

Nekem ezért az érzésért érdemes élnem...

  Na mi van akkor, hogyha Márkó túl sokat gondolkodott egész nap, és még be is iszigált kicsit? Íííígy van, akkor blogol.
  Üdv ismét mindenkinek. Ma este arról fogok mesélgetni, hogy mi áll még előttem és ezekhez milyen érzések társulnak. Elöttem áll pl egy csodaszép nyárnyitó koncert. Ha minden igaz, 2szer is színpadon fogok állni, (illetve egyszer ülni) és ha minden összejön akkor nem cseszi szét a bulit az eső. Örülnék neki, mivel tavaly az AFM-mel nem volt szerencsénk, és egy mély seb lett ettől bennem, amit csak az esőtől a reggel 6ig terjedő idő tudott csak IDEIGLENESEN elfeledtetni :D Nemrégiben volt a fészes beszavazás, én meg azon kaptam magam, hogy órákat ülök a gép előtt és figyelem azt a kurva szavazást, hogy hogy áll, hogy biztos hogy bekerüljünk. Hmm. Itt pszichológiailag azért eldőlt bennem valami :D Mindegy. A lényeg hogy játszunk, méghozzá az este lehető legjobb időpontjában, és nagyondenagyon megrakjuk azt a bulit. Jobban ráparáztam az egészre már most, mint amennyire bármelyik eddigi bulinkra ráparáztam volna. Pedig nem szoktam ilyet. Na midnegy.
  Előttünk áll még egy szerintem pazar nyár. Tele lesz koncertekkel hálisten', megint eljutunk egy csomó helyre, fesztiválra, megismerhetek egy csomó embert és az összekapart élményekről nem is beszélek inkább. Summázva a dolgot, reménykedve állok az egész dolog elé.
  Asszem' más mondanivalóm már nem is maradt azon kívül, hogy holnap - remélem - fordulópont érkezik az életembe. Találkozok valakivel, akivel talán.... Úgyhogy remélem a jövőben lesz miről sűrűbben írni. Sziasztok.

   Kedd délu. Elég szép számmal összegyülve ücsörgünk a Perczel kertben, majd úgy döntünk, hogy levágtatunk a Tom Marketbe utánpótlásért. Lefele menet egy Darwin díjat megúszva odaérkeztünk a bolthoz, ahol kis kitérővel ugyan, de először találkoztam vele. Ez a történet az ő története.
  Elmondták, hogy erdélyiek, és hogy a holnapi majális miatt jöttek, mi pedig elmondtuk nekik, hogy a lehető legjobb emberekkel futottak össze. Felcsaltuk őket a kertbe, és távolról már odaüvöltöttem szöszinek, hogy "hé szöszi, hoztunk egy pár erdélyi lányt" az meg felpattant egy derekas "hol vannak?" kíséretében és csatlakozott hozzánk. Akkor már voltunk kb 20an, +még egy 7-8 fős társaság a peróban, szóval elegen. Elkezdtünk velük beszélgetni, ők meséltek nekónk, mi is meséltünk, ültünk a fűben és minden patent volt. Lassan eljött az idő, hogy lelépjenek, mi pedig elkísértük őket. Egyszer azon kaptam magam, hogy ketten átkarolva baktatunk a többiektől 20 méterrel előrébb :D Érdekes helyzet volt, de nem ijedtem meg az egésztől, sodródtam. Majd elértünk oda, ahova értük jöttek, és elbúcsúztunk egymástól, először csak 3 puszi, de szerintem valahogy éreztük hogy egy kevés, úgyhogy itt először a történetben csókot váltottunk, majd ők elmentek. Nem emlékszem a fojtatásra aznap, azt hiszem itt jött az a rész amitől másnap eléggé fájt a fejem
  Szerda 11:45 perc. Kilépek a ház ajtaján iszonyú fejfájás kíséretében, mivel vityával delet beszéltünk meg Hubáéknál. Benyitunk Hubáékhoz majd közlik, hogy 5ötjére próbálják felkelteni, de nem jön össze. Elindulunk le a majálisra ígéretünkhöz híven, hogy megnézzük a lányokat. Leértünk, jópár emberke kis tömbökben, színpad, műsor, minden. Eltaláltunk ekóékhoz, majd egykét fröccskoktél meg jószó után fejbecsapott a betonról visszacerődő meleg, és az üccsi, és a fejfájásom újabb szinteket ért el. mintha két fejem lett volna, és a nagyobbik lett volna belül. Leültünk egy padra, majd kiszúrtam. Addigra Rebeka is csatlakozott hozzénk, és figyeltük a grimaszait :D. Próbáltunk olvasni az arcáról, figyeltük a mozdulatait, az "éppencsakhogy" odavetett pillantásokat, estébé. Majd felmentek a színpadra és én voltam az egyetlen ember aki valamennyit is megnézett a műsorukból. Lejöttek és szétszóródtak, és később összefuttottunk velük a művház körül. Egykis idegtépés után csatlakoztunk hozzájuk egy rövid beszélgetésre, majd közölték, hogy lépnek, és este jönnek. 8 fele jöttek vissza mi meg eléjük mentünk. Csatlakoztak hozzánk, de valami nem stimmelt vele. Mintha nem ott tartottunk volna ahol tegnap este abbahagytuk. De fojtattuk az estét. Nekik annyira megtetszett tegnap a park, hogy aznap is felkönyörögtek minket oda, bár kisebb létszámmal voltunk fent. Talán fölfele úton, vagy már ott - nem tudom - de megnyugodtam, mire lement a nap sikerült ismét arra a szintre eljutni, "aholtegnaptartottunk" ls sikerült kicsit 4szemközt is maradnunk :) és innentől fogva az este hátralévő részét összekarolva fojtattuk. Dehát minden jónak egyszer vége szakad, így visszarángattak minket a majálisra, ahol már egy szétszóródó későesti falunapi bagázs lézengett, mi meg egy jó 8-10en ücsörögtünk a padkán. Eljött hirtelen itt is az a pont, hogy elmentek, mi meg lassan hazavánszorogtunk.
Csütörtök, késő délután. Épphogy végeztünk a szerenáddal, jöttem haza ahogy csak tudtam. Miközben a szinpadon voltam és gitároztam, már keresett telefonon, úgyhogy akkor kicsit hangosabba üvöltöztem, hátha elnyomja :D, de ez már jelezte, hogy nem ártana sietni, meg az is, hogy jöttek a felhőcskék. Beértem Szekóról Bonyhádra, és elkezdett esni. Kis szívdobogás - lehet oda az uccsó este - ,majd hívnak hogy merre vagyok mitcsinálok holütközünk, háttérből valami tagnak a hangja; - kis szivdobogás, kis féltékenység stb.. Elötte még egy sms: gimiben vannak, valami focinézés stb.OKÉ. Nyugta. Haza, kaja, átölt. Peró. 20:02 perc, ekkorra már negyed órája ülök a könyvtár lépcsőjén, kezemben a telefon, üvöltenek a nyálabbnál nyálabb számok, és várok, mire betoppan sát. Éreklődik mi lesz hogyan stb, majd pár percre rá, felbukkannak a lányok. a 3 napbol ez kezdődött találkozás terén ugymond legszarabbul. Mindenki odajött, puszi, babámfasza, csak ő nem. Hopp. Valami nem stimmel. Lemegyünk betérőbe, kicsibilliárd, kicsiduma ilyesmi. Hozzáérek odébb áll, megpuszilom leszarja ilyenek. Aztán lementünk szabadtérire, mire odaértünk, pálfordulás. hirtelen minden kezdett kicsit rendben lenni; megint egymással ültünk, és megint.. hát.. voltunk. - idő közben belecsempésztem egy ballagásos képet a következő egyszerű sorral: "örülök, hogy megismerhettelek",gondoltam otthon pakolás közben majd megtalálja, és mosolyog rajta egyet. -  
  Kicsit megcsapott ez a búcsúfeeling. Volt még fél óra, mire leléptek Utoljára, de mégis mintha minden másodpercet ki akartunk volna használni. Az utolsó fél óra maradt meg talán a legjobban, és a mosolya. Közölték, hogy reggel 7kor gyülekeznek az ázsiánál, majd eljött az a pont, hogy le is léptek. Kétszer is elbúcsúzott tőlem, és tényleg, talán végleg eltünt. Nagy Tomi közvetlenül a búcsúzás után mondott szavai csengenek a fülemben: "Schnieder, neked akkor most volt 3 napig egy erdélyi nőd?" Én meg összeszedtem a gondolataimat, felidéztem egykét dolgot, és mondtam: "Ja, baszki" Ma reggel még a buszomon ülve 7 óra 5 perc körül láttam a nagy kék buszt a müvház parkolóban, amint épp pakolnak bele, és kicsit összeszorult a szivem.
  Összességében ennyi ez a történet. Jóvolt, szépvolt, és nagyon örülök, hogy megtörtént, úgyérzem megint valamivel több lettem, mint ami voltam. Jóéjt!

UI: Szöveghibákra nagyon nem figyeltem, örültem hogy ezt ilyenkor még igy le tudtam irni :D  

Szekszárd. 10 perce ment el Gabi, most kellene beálljon a 20:30-as busz. Na remek, késik. Beleszól a diszpécser a mikrofonba: ...zz.. a busz... a .... előreláthatólag.... - nagy sóhaj - késik. Remek. Hideg van, vizes a kabátom, ácsorgok, várok. 21:00, befut a busz. Magas, modern, kényelmes darab, belül igényes kinézet, kellemes lámpafény, magas ülés. Befészkeltem az ablak mellé. Felszáll egy párszor már látott lány, rámnéz, továbbmegy. Lekapcsolt a lámpa, kék fény látszott csak, és jól kilehetett látni az ablakon. Akkormár tudom, hogy most mi lesz. Telefon, ideillő zene. 

Eszembe jutnak a dolgok. A subscribe videó: - ez kell legyen a világ legszebb száma.- Na ja, sikerült valahogy, Pár perc múlva a főútra érünk, városon kívül. Gondolatok. Eszembejutnak a Mercitől, Pestről hazabuszozások. A fent eltelt idő, az emlékek, az összes első, a hazaúton a fejemben üvöltő élmények, a buszozás közben látott hatalmas épületek, a fény, a Duna, a távoli képek. Idegen helyek, mégis otthon éreztem magam. Eszembe jutott az összes szerelmem, a fűbenfetrengésekkel, az együtt átélt dolgoktól, az összes apróságtól kezdve egészen a dombtetőkön töltött időkön keresztül a, hogy mi mindenre nem jó egy kalap, és mennyire lehet elázni az esőben. Ha emlegetem is, csakis \sose felejtem el\ címszó alatt. Felidéztem az összes elcseszett dolgot, az eltántorodásokat, a hezitálásokat, a hazugságokat, a bizonytalanságból meg nem tett dolgokat. A kimondatlan szavakat, a kimondott hülyeségeket, minden ballépésem. 
  Felnéztem az égre, a hold az esti esőfelhők között bújkált, bevilágította a tájat. Eszembejutott az elmúlt másfél év. Az elpazarolt idő, és az elpazaroltnak hitt, az összes bizonytalanság, az összes ködös kirakósdarab, ami miatt lehetetlen volt kirakni egy épelméjű képet bármiről is. Kakasd. Na fasza, helyben vagyunk. 
  Az út második felén próbáltam folytatni a gondolatmenetet. Eszembe jutottak az emberek akiket megbántottam. Az emberek, akiknek az arcán láttam, hogy szívesen lennének a helyemben, én pedig a sajnálaton kívül nem tudtam mással szolgálni. A hajléktalanoknak adott zsemlék, cipők, aprók, aztán meg a látvány, ahogy ezen továbbadnak még egy üveg borért. Az érzés, amikor egy társaságban valakit a sárbatipornak, és a nevetés után a magammal való szembenézés; - úristen, ezen nevetek? Hiszen énis álltam a másik oldalon és most annak örülök, hogy nem én vagyok ott? - Azok akikért nem álltam ki, és azok akikért meg nem kellett volna.
  Eszembe jutott a zenével tölöttt idő is. Az energia amit régen belefektettem, és az állandó őrlődés, hogy megéri-e egyáltalán, aztán pedig semmi válasz. De az események jöttek, egymást követték. Olyanokat csináltam, amire mostmár nem feltétlenül vagyok büszke, akkor meg a világot jelentette, és én hittem, hogy jó. Jó helyen vagyok, jó az amit csinálok, szeretnek, megbecsülnek. És az érzés, amikor megcsap a törődés, hogy másokat érdekelsz, és megosztoznak a szar kedveddel, és az örömöddel is egyformán. Néha már-már kamu indokokkal félreülve, rosszkedvet tettetve töltöttem egy aktív társaságban az időt, csak hogy lássam, meghat-e egyáltalán valakit, dehát erre is rá lehet unni. A gitározós esték, a tábortüzek és a: Hagyd már abba, csak lehangoló számokat tudsz. A sok igazoltatás, a sok céltalan hülyeség, a túlzásba vitt poénok, a sértődések, a békülések, a hatalmas tragédiák, amelyek mellett eltörpült az iraki helyzet. Meg egyáltalán a társaság. A hegyen bandázásoktól, a 3-4 fős próbatermi többórás beszélgetéseken át a legmélyebb témákról. A társaság aki mindig minden jöttmentet beengedett és szívesen látott. Voltak akik mentek, voltak akik maradtak. De hát már ez sincs. Kinőttük a koccintós bor erősítette cigiködöt, és komolyabb célokat tűztünk ki magunk elé. Már aki. Volt aki széthúzott, volt aki elszeparálta magát, volt aki megszervezte a saját kis közösségét abból másokat szeszélyes indokokból kizárva. Nem tudom objektívan szemlélni az egészet, hiszen egy része voltam. Feltámadt még a fejemben egy régi jóbarát lánynak a mondása: Az utazásnak nem a végcélja a fontos, hanem a közöben megtett út. És így bonyhádra érve, ebbe tényleg lehet valami. Nem tudtam hitelesen leírni a fejemben akkor áradó gondolatokat, hiszen egyrészt már hazaértem, másrészt meg közöben számot is váltottam, de nagyvonalakban megmaradt valamennyi. Nem filozofálni akartam, csak kiírni magamból ezeket.

UI.: És még mennyit fogok buszozni.... 
 

    Manapság... 
Hmm faszér kezdem minden posztom úgy, hogy manapság. Lényegtelen. Helyzet az, hogy 1részt bekockultam, másrészt bezavarodtam. Az első részt hagyjuk is, a második inkább lényeg. 
  Hiányérzetem támadt. Olyasmit keresek, amit eddig máshonnan kaptam meg, de most nem jut belőle. Pedig fontos lenne, hogy legyen. 
  Lényegtelen, mielőtt megint belemásznék itt a bölcseleti részekbe, közölném, hogy túl vagyunk az év első koncertjén, megjelent fizikai formátumban is az EP-nk, és előttünk áll egy elég emlékezetesnek ígérkező nyár.


Gyáh, nem megy ez így, bekéne ehhez rúgni. Nemsokára vagyok, keresek valami szittyót.  (2013 jan. 28. 10:54)

...

(2012 Jan 29 00:14) Szóval találtam valami lőrét, ami két hete áll a szobám sarkában, persze kólával, felöntöttem egy kis szódával, aztán megpróbáltam meginni. Hát, fele sikerült. Lényegtelen, valahogy még mindig úgy érzem, hogy nem szállt meg az ihlet. Hát, majd legközelebb, de azért igyekeztem :''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''D


UI.: Jóreggelt Ódzsé :D 

  Itt állok 2013, meg a házunk küszöbén, és azon merengek, hogy tavaly ilyenkor mennyivel másabb volt minden.
"A túlzásba vitt nosztalgia a jelen kudarca". Na most ezt lehet sokat mondogatni, de ezt vagy azért mondod, mert másokat akarsz okítani, hogy nyissanak az újra, vagy azért, mert tényleg cserül áll a helyzeted. 
  Így most valaminek megint az elején úgy érzem, hogy kiüresedtem. Jó ideje nincs jobb dolgom, mint itthon ücsörögni, és ilyen szarokat irkálni. Persze lehet mondogatni, hogy "hülye vagy, én a helyedben örülnék a fejemnek", és valószínűleg igazuk is van, de azoknak az embereknek üzenem, hogy "faszt lennétek ti a helyemben". Manapság semmihez nincs kedvem, utálok bármi újba is belekezdeni, mert egyszerűen nincs hozzá se kedvem, se türelmem. Másrészt meg azt se szeretem kimondottan ami jelenleg van. A Sonicon kivűl semmi se stimmel. Persze ilyenkor azt is lehetne mondani hogy, "hülye, menj oszt' keressé magadnak valami programot, vagy társaságot". Hát ja. Nekik is igazik volna, de aki ismer, tudja, hogy nem szoktam senkit sem keresni, csak nagy ritkán. Szeretem ha megkeresnek, és általában értékelem is, ha még csak ki sem mutatom, de az emberek általában élvezik a törődést, élvezik, ha azt érezhetik, hogy fontosak valaki(k)nek, vagy tartoznak valahova. De hát az ürességgel nem tudok mit kezdeni. Jó lenne csak ellébecolni valakivel valamerre, vagy beszélgetni, leülni egy üveg bor mellé, és az élet hatalmas gondjairól beszélni szőrtelen, gondtalan, tapasztalatlan 18 éves fejjel, vagy csak simán összeülni, megnézni valami szart - bár ezt inkább valami lányfélével - és azon gondolkodni, hogy de jó is lenne... Vagy fogni magunkat, bevágtatni Pécsre, kinevetni azokat, akik másképp néznek ki mint mi, vagy másképp viselkednek, új embereket megismerni, vagy akármi. De itt a tél, és eddig nem volt jellemző rám, de lelomboz. Itt ücsörgök a kályha mellett, szürcsölöm a kávémat, és nem látok új kezdeteket, csak végeket. Csak azt látom, hogy folyamatosan csúszok le dolgokról, főleg a saját hibáimból, és nem látom a kiutat, a helyes irányt, hogy mit kéne tenni, vagy mit rontottam egyáltalán el. Mint azt már mondtam, jelenleg semmi kedvem akármibe is belekezdeni, vagy van is, a legkisebb kudarctól is elmegy a kedvem az újabb próbálkozástól. Persze jó volna valakivel együtt, de ahhoz idő, meg energia, meg jókedv, meg törődés, meg pénz, meg még több idő, meg tolerancia kell. És hát ezek kezdenek kikopni a személyiségemből. Lehet hogy ez most csak ilyen pillanatnyi hülyeségem, és aztán elmúlik az egész, de az tény, hogy semminek sem tudok már úgy igazán örülni mint régen. A kijárkálások is unalmasak lassan, nincs örömöm másban, csak az önpusztításban, de azt is érzem, hogy ennek itt lesz nemsokára a foganatja. Kéne valaki aki kihúzna az árokból, leköpne, elmondaná hogy hülye vagyok, aztán felkínálná a lehetőséget, hogy visszamegyek az árokba, vagy követem őt. Hiába, ez az elveszettség csak addig kényelmes, amíg a végén eredménye is van, és az nem az, hogy egyedül maradsz a semmi közepén. A két évvel ezelőtti rockmaratonon minden szarnak örültem, azt se néztem, ha elfogy a pénzem vagy a cigim, minden koncerten ott akartam lenni, és partizni. Az tavalyi meg nem állt másból, csak idegeskedésből, aggódásból, és egész héten kb 3 koncertet néztem végig. A több százból, aztán a hét vége előtt hazamentem. Semminek sem tudok már tényleg annyira örülni mint régen. Pláne hogy programokat sem keresek magamnak igazán. Így meg aztán még szarabb a helyzet. Ez egy ördögi kör, aminek az eleje és a vége mindig ugyanaz, az egyedüllét. Szerintem ezt egy pszichológus elolvasná, és felírna egy évnyi antidepresszánst. De én azt meg szerintem eladnám, és vennék rajta sok piát, meg sok barátot. Aztán amikor ezek elfogytak, megint írnék egy ilyen, de tabit már nem kapnék, csak egy másik orvos elérhetőségét. Vagy még azt sem. Ha lát valaki bármiféle összefüggést ebben a szövegben, kérjük jelezze a 06 70 207 7228-as normáldíjas telefonszám 0-24-ben elérhető vonalán. Én csak azt látom, hogy nincs új kezdet, csak új végek. De azt nagyon.

Üdv.   

 Üdv mindenkibe évünk utolsó napján. Süt a nap, nincsen nagyon semmi szar, jó estének ígérkezik a mai. 
Az idei év nálam a megújulásról szólt, de javarészt a zenéről. Igaz voltak dolgaim, amik nem éppen ezt bizonygatták, de az elhatározás ez volt. A következő évemre fogadom magamnak, hogy nyitottabb szemmel járok, és határozottabb leszek.
 De ismételjük is át, mi történ idén:
  Először is, Idén alakult meg a Sonic Rise. Az a zenekar, ami nekem jelenleg a legtöbbet jelenti. Ez adja a jövőmbe vetett hitemet, és ez a társaság jelenti nekem most a zenét. Az áprilisi 1. koncertünk óta, több mint 30 koncerten estünk túl, köztük fesztiválok, klubkoncertek, vagy épp saját szervezési bulik. Elkészült egy felvételünk, ami hál' isten sok embernek fontos, és nap mint nap hallgatja.
  Idén lettem 18. Fakje, na ezen lépjünk is tovább
  Befejeződött az AFM története. Idén oszlottunk szét az uccsó koncertünkön, ami hatalmas nagy buli volt, és több ember sírt is miattunk. Mi pedig pezsgőt bontottunk, és ittunk egy fasza történet végére. Igaz, hogy ezt egy nem annyira fasza korszak követte az egész társaságban, de hát... ezt csak én érzékelem valószínű.
  Idén voltunk rockmaratonon is. Idén még csak hallgatni, jövőre, ha minden igaz, fellépni is. És az előző mondat vége több nagy magyar fesztiválról is elmondható. Na de ne igyunk előre
  Idén kétszer is megjártam Erdélyt. És tetszett az egész, remek emberek, érdekes tájak, idegen kultúra, de hatalmas szeretet. 
  Elkészült az első tetoválásom. Hmm. ja.
  Megismertem rengeteg embert, egy-kettőt jobban is mint hittem volna előtte. Sok nagy zenekarral találkoztam, rengeteg emberrel beszéltem, akiket eddig csak a közönség végéből nézegettem, hatalmas bulikon voltam, elképesztő dolgokat láttam.... stb. És még csak most kezdődött el.
  Szóval mint azt elmondtam, az idei évem a zenéről szólt. Remélem a jövő évem is, de beesik a számításba egy valaki, akivel ezt megoszthatom. A jövő évemet szeretném kicsit a kapcsolatosdinak szentelni. Reméljük összejön. Drukkoljatok. Na üdv

 Üdv mindenkibe. Épp itthon ücsörgök részegfélben ami manapság elég gyakori nálam. Gyakorlatilag az előző 1 sor nyelvtani hibáit 3 percig javítottam, de lényegtelen, amíg ti nehezen veszitek a fáradtságot, hogy elolvassátok az előreláthatólag kb 5 sort, amit ma itt írok, gondoljatok bele, hogy nekem kb 2 órámba tellett azt idekarcolni. Most meg megyek húgommal cigülni egyet, pill...
... Re, So! Ígyhát visszatérve (bazmeg a visszában is 5ször visszamentem, hogy kijavítsam a hibákat XD [bazmeg ebben a mondatban meg 15ször XD] - lényegtelen) az elmúlt pár nap összegzésére - hát ez kurvavicces, 1 sor 4 perc XD - épp Apey-t halgatok, és próbálom összegezni az elmúlt pár napomat. Karácsony. Hmm, remélem nem maradt kis senkinél. Kaptam új, fasza gépet, néztem parkway drive DVD-t ami baszott nagy hatással volt rám, és kaptam új telefont is, amit naphosszat nyomogatok - mer' miért is ne? :D - és pár nyugodt napot. Mindenki elvan itthonról, nyakamban a ház, teljes chill, meg jóság meg minden. :D Ma volt szerencsém találkozni egy olyan emberkével, aki manapság egyre nagyobb szerepet tölt be a mindennapjaimban, és úgy gondolom kezd egyre többet jelenteni nekem, hál' isten rengeteg közös dolgot találtunk, és ahogy mesélt magáról, sokszor eléggé magamra ismertem. :) no mindegy, ennyit az ábrándozásokról. Ma kicsesztem fészre egy idézetet angolul, ami lefordítva annyit tesz: El kell veszítenünk magunkat ahhoz, hogy megtaláljuk az utunkat. Na hát én az elmúlt 1 hétben - de legyen inkább 2 - elvesztem, és azt kell mondjam, hogy az útvesztőben megtaláltam az én utam, mert eddig kurvára foggalmam sem volt, hogy melyik az enyém. Olyan dolgot kerestem KURVASOK ideje, ami annyira illik hozzám, mint egy gumimacihoz a pálinka. Megtudod találni a közös pontot, ha nagyon erőlteted - lásd: gumimaciba áztatott pálinka - ... - Faszt, pálinkába áztatott gumimaci :D - és biztos nagyon jó dolgok is ki tudnak sülni belőle, de manapság az előző estéből kisült jó dolgok csak a következő nap fejfájását garantálják, sok más szépet és jót, örömmel kecsegtetőt nem ígérnek. Örülök, hogy túl tudtam lépni ezen az akadályon - bár gecinek hangzik, hogy ezt így említem, hiszen rengeteg mindent kaptam az egésztől, de mégis sok mindentől el is szakított egyben - és sérülések nélkül megúsztam az egészet, és még mindig az vagyok aki mindig is voltam. Legalább is igyekszem, akármennyire is nem úgy tűnik. Még mindig jobban érdekel a másik jóléte, és öröme, mint a sajátom, a karitativitás még mindig fontosabb, mint saját magam, és még mindig jobban örülök, ha más arcán látom az általam kiváltott mosolygást, mint a sajátomon, úgyhogy, igyekszem, bárki bármennyire fasznak, meg nagyarcúnak is tart. A lényeg, hogy én nem tartom magam annak, és jót érzem - igen schaadt, ha olvasod "jót érzem", bár kétlem, hogy olvasnád - és hiszem, hogy amit csinálok, csupa önzetlenségből, és jószívből teszem, aztán a többi meg tarkóna vagyon fosva. Csupa reménnyel állok a jövő fele, főleg azzal a reménnyel, hogy a javát valakivel együtt tölthetem. Valakivel, aki igazából az egyik kollégám,  - a témáról beszélgetve, és egyben körveírva a személyt így szólt: "te hülye, olyan csajt keress, aki megbecsüli azt, amit te elértél, szereti amit csinálsz, amiatt néz fel rád, aki vagy, és együtt örül, ha az álmaidból egy morzsát is elértél". Én nem hiszek abban, hogy valaha is létezett ilyen ember a földön, de ha van valaki, akiben ezek a dolgok kicsit is megvannak, és nem közömbös számomra, arra lecsapok, és ne várja, hogy megússza mindenféle belegabalyodás, meg egy vödör "életem legszebb pillanatai" nélkül :D. No mindegy. 

Ahogy itt rágcsálom a bablevesemet, és azon gondolkodom, hogy mi az, amit még az almanachként funkcionáló blogomban értékes gondolatnak tartva leírnék, folyton pörög a fejem az elém tárult lehetőségeken. Lemondtam valamiről, amit csak a csipás szemem sarkából láttam aztán a többi lényegtelenné vált mellette, és kaptam az ölembe egy egész nagy világot. Ezúttal megpróbálom megbecsülni ezt. A bableves és a fehérbor legyen veletek felváltott sorrendben. Üdv srácok. 

UI. A bölcsesség: - csak hogy az is legyen - Az élet ki*as*o*t rövid, úgyhogy rakjátok tele csodálatos képekkel. Nem olyanra gondolok, hogy a diszkóban rakod az életed, és a Dídzsé úr "rábassza" akkor te is mer "egyszer élsz", hanem itt azt értem, hogy rakjátok tele az életeket olyan képekkel, amiket a büdös élet túrós bogos f*szába se felejtetek el, és visszanézve az egészet megfogalmazódjon bennetek hogy: Igen csezmeg, ezért érdemes volt ezt az egy rohadt életet végigtolni; Futkároztam csórén a főutcán, teleraktam magam értelmetlen tetoválásokkal, megdugtam mindent ami mozot, láttam a világ legszebb helyeit, megismertem idegen embereket, idegen kultúrákból, teleraktam a fotóalbumomat érdekesebbnél érdekesebb pillanatokkal, és a végén elmondhatom, hogy igen, ezért megérte. És amikor 30 éves fejedre végigmászol az utcán, és az élettelen 11 éves lányok minden nemlétező "büszkeségüket" előcsapva nyomogatják a 27-es Iphonejukat, és örülnek a elcsesződött fejüknek, meg a céltalan lebegő életüknek, és harsányan hangoztatják, hogy ők mennyire tudják mi az élet, legyen merszed odamenni hozzájuk és a képükbe mondani hogy: Tudod te a faszt! 

legesleges legutoljára egy AFM sor: "minden terv és minden álom többet ér mint bármi más mond miért? Miért hagyod hogy elvegyék? Ha ott állsz majd a legvégén, és nem jöttél rá miért is éltél, emlékezz majd erre még!

  Mikor van az, hogy elég? Mikor rágódtál már túl sokat ugyanazon a dolgon? Mi van akkor hogyha rájössz, hogyha eszedbe jut, hogy te basztad el, és nem tehetsz semmit? Megvárhatod míg a sors tálcán kínál egy újabb lehetőséget,d e fölösleges, mert ugyanabba a hibába ismét bele tudsz esni.
  Amikor úgy gondolod, hogy túl vagy egy dolgon, elég egy hely, egy kép, vagy esetembe az utóbbi, meg egy szekrényből előkapott bor, és megint ugyan amiatt vagy ugyanúgy padlón, mint ahogy azt évekkel azelőtt tetted. Mivan ha előszeded ezt a régi képet, mert még mindig nem bírtad feldolgozni, és olyan erősen tud fusztrálni, hogy a gyomrod összeszorul, és kapkodsz a levegőért, ha csak eszedbe jut. Meg lehet elégszer bánni egy cselekedetet? Szerintetek hányszor nyerheti vissza valaki egy másik embernek a bizalmát? Hányszor lehet eljátszani? És ha visszakaptad mi a garancia, hogy tanultál belőle? Meg egyáltalán, vissza lehet nyerni valakinek a teljes, feltétlen bizalmát? Vagy egy ismeretlenben miért tudunk megbízni pár hét után? Vagy egyesek pár nap, esetleg óra után? Miért bízzuk rá az életünk titkait? Mert még nem csalódtunk benne? És ha csalódtunk, akkor mivel lesz másabb ember, mit amit megismertünk?
  Elvesztem a gondolatok tengerében, főleg manapság, ezek a dolgok meg most egy régi, talán életem legnagyobb hibájával kapcsolatban előjöttek. Hazudtam, mert nem akartam valakit elveszíteni, aztán megbocsájtott, majd ugyanamiatt a dolog miatt ismét hazudtam neki, és többet már nem volt tiszta előttem az út. Nézhettem ahogy más éli meg az én álmom, sőt még tettem is elég sok dolgot azért, hogy neki abban semmi negatívum ne érje. És mindvégig örültem, hogy nem is érte, de valahogy végig fusztrált a gondolat, hogy nem lehet hogy ennyi! Ennyi? Ennyi és kész, és nincs tovább, és ami álomtengert szőttem az jövőképekből, meg a szép gondolatokból, tervekből, őszinte érzésekből, az befagyott, és valami álommanó trónol rajta, nehogy véletlenül előszedjem? Hát a jeget beolvasztotta most amint már említettem előbb, egy kép, meg egy szekrényből előkapott bor. Valószínüleg holnap reggelre hál isten befagy az egész végre, és újból szabad lesz az átsiklás fölötte, de amíg látom az alján az álmaim atlantiszát, addig olvasok belőle, és megpróbálom kitalálni hogy miért, minek, hogyan? Meg egyáltalán megvárni, amikorra már nem lesz zavaros a víz, és úgy fagyjon be ismét. És ha pár év, vagy pár hónap múlva az atlantiszom hőse elmenne mellettem, és csákányával felbaszná a jeget, alatta tiszta vizet találjon, ne zavaros, átláthatatlan sűrűt, amit valaki felbolygatott - talán én - és úgy hagyott. Lehet abba kéne hagyjam itt a faszságokról való áradozást, de ez tényleg egy olyan dolog, ami 100% hogy valami olyan sebet ejtett bennem, amiről nem tudom hogy ez amiatt van, de egy pszihomókus biztos megmondaná, hogy ez igen amiatt van, ezt tisztázza le, és ez, meg ez, meg ez, meg ez....... meg ez a problémája egy csapásra megszűnne.
  Abból az időszakomból származik ez az allűr, amikor még a deviáns szárnyaimat bontogattam, de a szárnycsapásokkal felborítottam az értékrendemet, és egyben az addigi jövőképemet is. Pedig mennyi szépet kaptam. Apróságok, figyelmességek, viszonzások, amit a mai napig nem kaptam senkitől annyit, kitörölhetetlen képek, elhomályosíthatatlan emlékek, meg nem tett lépések, amiket meg kellett volna, és megtett lépések, amiket nem kellett volna. Rengeteg bánat, de még több öröm. Édes, ambrózia ízű emlékek, amikről tisztán hiszem hogy soha életembe a hasonlóját sem fogom megkapni. Most írhatnék még egy 4-5 oldalnyit, hogy hogy volt ez az egész, de akit nem érint, az úgyis leszarja, akit meg érint, az már rég elküldött engem a közös jelen hiányában, meg szerintem ez amúgy sem érdekli őt. Úgyhogy inkább most elmegyek, és szarrá iszom magam. Zárómondatnak legyen elég a szokásos "hello, szkáccs voltam" helyett, hogy: Egy gyurmabáb teljesen minden, meddig csűrőd csavarod, hogy alakítod, hogy neked tetszen, mindig ugyanannyi, és ugyanolyan gyurmából van. A lényeg nem változik, csak a körítés. Legalábbis én hiszek ebben. Sziasztok

 - anonim

majd lesz egy igazi, neked való lány, ne aggóggyá.

- Vivi:

nézd én amit eddig is mondtam róla, azt azért mondtam mert kurvára megértem a helyzetetdet. mert azt csináltad amit én kikával. magunkat láttam bennetek, ahogy én mentem utána, ő meg szórakozott velem, miközben másokat is fűzögetett... és pont ezért nem kellene nekem mondanom, mert én nem tudom megtenni, de szenvedek is emiatt eleget, hogy szerintem hagyd. mert ez kurvanagy köcsögség amit csinált veled. hogy közben másokat is tartott....én nem ismerem, lehet érzett irántad valamit, de szerintem javarészt szórakozott. sokkal jobbat érdemelsz nála.

- Xéni:

összefoglalólag
kicsit primitíven és furcsán jött oda jópofizni előtted mindenkihez. Ami kicsit kétszinüségre valamint fenköltségre vall. Meg akarta mutatni, hogy ő "leszar" téged és úgymond balul sült el.. mivel ezzel csak ártott neked. Mivel mindenkihez odament/ jött aki közel áll hozzád.. sőt a legközelebb talán. Engem a Dzsinás dolog lepett meg.. elvileg halálra utálják egymást gyakorlatilag nyakbaborulás meg minden volt..

  Üdv! 
  Végiglestem a képeimet fácsén, az elsőtől az utolsóig, kimentem elszívtam egy cigit, mindezt negyed órája, eközben pedig megcsapott az inger, hogy írjak ide valamit. 
  Manapság kifutott a lábam alól a talaj. Amit eddig a magaménak tudtam, és biztosnak véltem, az most kicsúszott a kezemből. Nincs Chuck, nincs AFM, nincs Edina, és manapság a társaság, amiben eltöltöttem a nyaram, kidobott a köreiből. Ezeket nehezen, de túl lehet élni azért, főleg mert hogy amint azt nemrég egy jó barátom közölte, mindennek a vége, valami újnak a kezdete.  A Sonic megy, rengeteg fele voltam a nyáron velük, rengeteg embert ismertem meg, meglátogattam több fesztivált, mint azt hittem volna, és hamarosan kijön az EP-nk is. Ezek így a tények, amik boldogítanak, meg nem hagyják, hogy félreüljek játszani a depressziós hülyegyereket, vagy hogy kiüljön a fordított mosoly az arcomra. De néha ezek is kevesek.
  Hál' isten manapság sem kell panaszkodjak, hiszen 2-3 ember állandóan kint van velem és a világról, és az eddigi társaságról alkotott véleményünk valahol a "kurvára leszarom", és a "ki a fasz érdekel" között lebeg. Néha jó ezeket így magaménak tudni, és úgy élni, mint egy gondtalan punk, aki addig tépi a húrt, hogy még pont el ne szakadjon. Sokat cigizek, sokat iszok, keveset vagyok itthon, és még próbálom a nyaramból menteni a menthetőt. Egyenlőre úgy állok hozzá az élethez, hogy képtelen lennék bármiféle újba is belekezdeni, hiszen ahhoz egykét lépést meg kéne tenni. Például, hogy nem kéne eltemetnem a problémáimat, vagy tűrni a kritikákat, de már azt is nagy lépésnek tudnám elkönyvelni, ha ezt a karkötőt le tudnám végre venni a kezemről. Mindennek ellenére, jelenleg jól érzem magam, és jól el tudtam a szemem elől tüntetni a problémáimat. De néha azért ha elmegyek egy társaságba, és elmondják, hogy "te most itt érezd jól magad", több mint valószínű, hogy nem menne. Majd egyszer minden megoldódik. Addigis jelenleg amit magamnak tudhatok, - főleg mutricskámnak mondom - Lófasz babbal.
Sziasztok!

  Sziasztok. 
Egész vicces napokat élek meg manapság. Tele van a naptáram koncertekkel, érdekesebbnél érdekesebb embereket ismerhetek meg és nagyszerű élményeket gyűjtök be. Még mindig úgy vagyok, hogy egykét dolog nem stimmel, aminek stimmelnie kéne, de hát mit tehet az ember, valamit valamiért.
  Tegnap tudtuk le a Szászvári Amatőr Rockfesztiválos szereplésünket, ami mindkét zenekarral jól sikerült. Először a Sonic-on volt a sor, ami a kicsit csúszott műsorba beékelődve egy tömött soros közönségnek adhatott koncertet, és ennek nagyon tudok örülni. 2szer annyian voltak kint, mint ahányan visszajeleztek. Afm előtt még egy vendégszereplésre is sor került, mivel 1 PwD szám erejéig beléphettem a Dirt Not Buried kötelékébe, és egy színpadon állhattam velük. Utána a csúszások miatt a közönség java része hazament így az AFM-re már valamivel szellősebb közönség maradt, de a buli így is felejthetetlen volt. Jó hangosítás, remek hangulat, tömör buli, jelentéktelen hibák. Aztán a hazaúton a kocsiban elkapott valami ami még eddig nem igazán. Az AFM-mel először mentünk haza egyszerre egy jól sikerült koncert után és együtt "buliztunk". Remekül sikerült az este, és mindenkitől ezt hallom vissza. Rengeteg kép és videó született, sőt mindkét zenekarral készült interjú is. 2 körül hazaérve volt időm gondolkodni a dolgaimon, meg hogy mi mennyit ér. A zenekarok, a bulik, a kapcsolataim a többiekkel, az együtt töltött idők, és a dolgok amikért küzdök. Örülök hogy manapság mosolygós képek kerülnek elő rólam egyre furcsább szituációkból. Rég volt ilyen, és jó hogy megint van. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzájárul(t). Sziasztok.

  Ismételten nem tudok semmi újjal előhozakodni, csak mesélni. :D
  Tegnap este mint azt sokan tudják, egy Ask For More-Dirt Not Buried közös koncert volt az ifiházban és én személy szerint baromi jól éreztem magam, annak ellenére, hogy meleg volt, izzadság szag, lökdösődő elfolyó emberek, és mérsékelten hideg volt csak sör. Az egész koncert elég furcsán alakult több szempontból is,  Gábornak először az erősítője, majd a gitárkábele szállt el, úgyhogy az utolsó előtti számnál inkább úgy döntött, hogy a közönség soraiban folytatja a koncertet, ami egy elég terjedelmes össznépi tömegverekedésbe torkollott, de szerintem vicces volt :D koncert után pár rövid perc, majd irány be a Sonic Rise Mobilba és go Paks. Pakson a Mirror clubban volt koncertünk a Sonic-kal egyből a Don Gatto után, mint utolsó zenekar. Vegyesen fogadtak minket, de a végére egykét ember megmozdult, úgyhogy minden összevetve megérte elmenni. Az oda vissza út, vagyis ahogy Gabi megfogalmazta: A Diák Retúr röhögőjegy volt a legjobb része az egész kis kiruccanásnak :D. Hatalmas élmény volt még Momókáékat "még nincs Sonic Rise pólóm" pólóba látni, amit szerintem meglepetésnek szántak nekünk :D Lényeg a lényeg, fasza estém volt tegnap. Arról nem is beszélve, hogy "alteroskám" egész este vendégem volt, ott volt a bonyhádi afm-en, és a paksi sonic rise-on, látta hogy lettem kétszersült, és szerzett nekem egy a vártnál is jobb estét, de szerintem ez fordítva is igaz. Miután Bonyhádra értünk, már csak ketten voltunk gabival, és xéni üzenete által vezetve, a Tesco mögé mentünk, ahol egy 30 fős csorda várt nem feltétlenül minket :D Az egész összkép olyan volt mint egy háborús hadszíntér a csata után. Fekvő, döglődő, nincstelen emberek csapatokba szétszéledve :D Az estének e részén nem volt jobb szórakozásom, mint faszi biciklijével körözni a csoportok körül, és egyesével felkúrni mindenkinek az agyát, akinek csak lehetett :D Asszem sikert arattam, mert egy hölgyemény, amikor odamentem megkérdezni hogy "kit tisztelhetek a hölgyben" és nyújtottam a kezem, a válasza az volt, hogy "senkit" :D Gábor és Karcsi reflexből lefordultak a csaj oldaláról, és röhögni kezdtek :D mindegy, biztos valami értékesről maradtam le. 
  Holnap még vár ránk a rockmaraton, amire ma még be kéne vásárolni, meg holnap még le kéne jutni. Valószínű lesz pár bonyhádi napijegyes, meg egykét ember aki csak úgy beugrik, de a szerdai napon kívül máskor ezt nem nagyon várom :D. Na üdv mindenkinek, találkozunk... ő valamikor.

  Sziasztok. Elég rég írtam, és cseszegetnek az emberek, hogy tegyem, de nem igazán találok értelmes leírandó dolgot. 
   Manapság nem kell unatkoznom, az tény, minden napom más, egyik sem hasonlít az előtte lévőre, és mégis ugyan olyannak érzem. Mindegy. Beszélek kicsit az elmúlt hét/hetek történéseiről.
  Kezdjük ott, hogy lezajlott az AFM-es, DNB-s, Chuck-os nyárnyitó, és igaz, hogy az időjárás végett nem került sor az AFM-re, de talán az eddigi legszebb hétvégém az volt. Aztán pedig; lehet észrevettétek, hálisten véget ért a suli, de a nyaram elejét még így 15-e után is képes elkúrni egy évzáróval, meg egy informatika szóbelivel. Amúgy akit érdekel, az info írásbelim 4es lett, úgyhogy valszin nincs gond, - faszom, rohadt idoru eltereli a gondolataimat, és nem tudok fogalmazni :D - de a szóbelin holnap majd kiderül, addig is szurkoljatok.
  Előző hétvégén Pécsen játszottunk, de a vártakhoz képest csalódnom, csalódnunk kellett. Jó heten rohangáltak az anno legendás Toxic helyén jelenleg "üzemelő" büfében tartott koncertünkön, ami azért idegesítő, mert egy ingyenes bulin, ahol 5 zenekar fellép, köztük egy olasz is, azért felkelthetné kicsit az érdeklődését a pécsi embereknek. A végeredmény az lett, hogy az olaszok hazamentek inkább, az egyik zenekar meg sem jelent, de a ZUD, a Don Gatto, és persze a Sonic Rise tisztességes koncertet adott, de inkább nyílt próbát tartott.
  Az elmúlt héten sokat csöveltünk én, de inkább Karcsika fent Gábornál, és tegnap még egy párfős strandolósdit is beiktattunk a Bonyhádi pancsolóban.
 A jövőre való tekintettel előferdülhet, hogy egy értékes dolog, ami sok helyinek eddig örömöt szerzett, hamarosan eltűnik az életemből/életükből. Nemsokára megtudjátok mi az. Amúgy, Tegnap Tamásiban koncerteztünk, és 5 szóval tudnám körbeírni a tegnap estét: Sör, Pina, Metál, Dzsampdöfakap, Szittyó (huba érti). Mindent összevetve fasza volt, képek nemsokára Sonic oldalán. Következő koncert Szekszárdon az Incóban, majd Tamásiban is leszünk ismét, a Sörfeszten, 2. nap. Addig is, ha máshol nem, Rockmaratonon mindenkivel fussak össze. :D Sziasztok

  Sziasztok. Nemrég kezdtem el a hetem utolsó, legnyugisabb, de így sem unalmas napját, és szorítok egy kis időt arra, hogy összefoglaljam a hétvégémet. Mivel a java koncertekből állt ezért a legjobb erre az Úti napló-s bejegyzés.

Dombóvár. 
  Péntek délu. 4 óra. Letudtuk a Polipos próbát, Somika pedig hazament, hogy egyen és elkészüljön, hiszen ő is jön velünk. 5 óra. Gabi megjött, beszálltunk a kocsiba, és egy rövid Spar-os kitérő után elindultunk az uticél felé. körülbelül 1 órára rá megérkeztünk, és kipakoltuk a cuccokat. A hely egy sportcsarnok volt, egy hatalmas színpaddal, amit jól ki lehetett használni. Kevés ember vonaglott még az előttünk lévő zenekarra, de amíg ők játszottak, addig én kihasználtam az időt, hogy ismerkedjek. Így megismerkedtem egykét dombóvári arccal, mint pl Mogyival, avagy ismertebb nevén a legendás Jézus Muffinnal, és megpróbáltam inkább több, mint kevesebb sikerrel becsábítani őket a koncertünkre. A buli amin részt vettünk és játszhattunk a Kurvák és gengszterek parti volt, aminek egy elég erős beöltözős jellege volt, és ezt a beugró összegével is inspirálták. A bulink jól sikerült, jópáran odajöttek és megmozdultak, mi pedig élveztük a remek hangosítást, és a hatalmas színpad adta lehetőségeket. Buli után egy rózsaszín hajú, Adrienn nevezetű lány elkapott minket és "beráncigált" egy öltözőbe, és interjút készítettek velünk, mint azt később megtudtam a www.femvar.hu oldalnak. Aztán interjú után ettől a lánytól kaptam sok Vodkát, meg sok Energiaitalt, és erre még rájött az a sörmennyiség amit alapból elfogyasztottam odafele, meg közben is, úgyhogy kicsit kiütöttem magam. koncertünk után bementünk és meghallgattuk a Stonedirt nevű bandát, akik leszakították jóformán a pofázmányunkat. Egy elég erős Panterás hatású banda volt, és somikának meg nekem ettől több nem is kellett. Utánuk jött az 5. születésnapját ünneplő Mesterséges Érzelem zenekar, akik egy Dekoratív hölgyet helyeztek a színpadra táncolás céljából és elég jó hatással volt ez a közönségre :D. valamikor a buli felénél leléptünk, és elindultunk haza. Ahogy beszálltam a kocsiba, megcsapott a maligán. Figyeltem az utat, de egyre szarabbul lettem. Megálltunk, lenyultam, hánytam, okcsá, visszaültem. aztán elvesztettem az időérzékemet, és valamikor megint megálltam hányni, de megint le kellett nyúljak. Visszaültem, mentünk, mentünk, de megint nem tudom mikor ki kellett szállnom hányni. harmadjára már magától ment a dolog :D majd visszaültem a kocsiba, és arra ébredtem, hogy a házunk előtt állunk a kocsival. Akkor kiszálltam a kocsiból, és a kalapomon kívül minden ottmaradt, beleértve a gitárom, és a pulcsim :D. lefeküdtemés másodpercek alatt sikerült is elaludni :D - itt a dombóvári koncertünkről egykét kép. http://www.facebook.com/media/set/?set=a.300684076683412.69839.261296590622161&type=1¬if_t=like

Szekszárd
Másnap délután 1 körül kelhettem, és a másnaposságnak csak a hangomon volt jele. Se a járásomon, se a fejemben nem éreztem, hogy előző este kész lettem volna. Délu. Kaja, egykis meló faterral, majd a 17:00-ás busszal elmentem Szekszárdra, hogy Gegikével még kicsit ott csöveljünk. fél 6ra odamentünk est mögé a piactérre, ahol már Mangod-ék várakoztak. Segítettünk nekik pakolni, majd sorra jött a többi banda, és fél7kor Huszti is megérkezett. A hangosítással az elején volt egykét gond, de kb. meg lett oldva. negyed 8kor beálltunk, majd magamhoz vettem egy sört és kimentem vissza a térre, ahol Gáborkáék csöveztek kb. 20an. Odamentem leültem közéjük, de lassan mentem is vissza, mert háromnegyed 8 volt, és 8kor volt kezdés. Többieket becsődítettem és pontosan kezdtünk. A koncert itt is szuper volt, életem első est café-s koncertje, és sokan voltak rajta. A hangulat jó volt, Gáborka meg Soma már ismerték a számainkat, úgyhogy kicsit húzták a közönséget, és az egész úgy ahogy volt, szerintem teljesen egyben volt. Koncert után összepakoltam, és kimentem vissza többiekhez, akik addigra már kiültek vissza inni. Amikor odaértem ilyen mondatok hangoztak el: "kurvajó volt", "hol vetted az új torkod?", "Mikor lesz legközelebb koncert" stb. :D Úgyhogy ezeknek kifejezetten örültem. Ezután tébláboltam csak, ki meg be, egykét koncertre benéztem, backstage-be csak sörért jártam, de valahogy se nem tudtam berugni, se nem tudtam magam jól érezni igazán. Valami hiányzott. Még most sem tudom mi, lehet csak az előző estét nem pihentem ki addigra, de úgy koncertünk után nem volt minden okés. Gáborka persze könnyen átszellemült a bulihoz, és reggelig bent is maradt, és állítom hogy negyed óra múlva nem lesz itt próbán, de azért büszke vagyok rá. :D többiekkel olyan 1 körül jöhettünk haza (Soma, Enikő, Lovász) és Somika vezetett. Én meg közben újragondoltam a hétvégémet. Megismerkedtem egy kiló nagy zenésszel, az Ektomorf basszerosával pl, vagy a Cadaveras gitárosával, egy "backstage"-ben, és színpadon lehettem a Pigs Might Fly-al, amit 1 éve rockmaratonon még csak álmodni se mertem volna. Elintéztem pár aláírást egykét embernek, szereztem egy kiló.. Fú baszki a matricák tényleg :D ki kellene már tegyem őket valahova. A lényeg, hogy jó kis hétvégém volt, és szerdán megyünk Pestre, a Rocktogonba zenélni, úgyhogy hétközepén újjabb bejegyzés. Skatch voltam, Sziasztok ;)