Úgy gondoltam dóri bejegyzése, és 4 sör után megejthetek egy szentimentálisabb témájú valamit is.
  Nemrég fejbe csapott a felismerés, hogy a jövő bizonytalan. Több indokból is, de ami elindította bennem a félelem csíráját, az nem más, mint hogy nemsokára 20an 20fele. És ez aggaszt. Akár hiszitek akár nem, nekem ez a társaság, ami szép lassan sok munkával kiépült, és rengeteg közös emléket, pillanatot, nevetést foglal magába, nekem a családomat jelenti, de hamarosan úgy érzem szétszéled. Igaz, hogy össze fogunk még futni. Rengetegszer... De akkor is. Semmi sem lesz ugyanolyan, mint amit megszerettünk, ami összetart minket. Oda lesznek a szabad hétköznapok, hétvégék, az együtt töltött ivászatok, a nyaralások, a fürdések, a fesztiválok, a koncertek, vagy csak simán az egyszerű délutánok. Ez a felismerés, ma nagyon rám ijesztett. Nekem hiányozni fog ez az egész, amit mi átéltünk. Utálom, hogy felnövök, utálom, hogy telik az idő, és legfőképp utálom, hogy az élet válaszutak elé állít, ahol a régi sosem jó. Mindenki vált, más irányba halad tovább, karriert fog építeni, elvárásoknak akar majd megfelelni, és kihal mindenkiből a régi boroskólás, hipófoltos pólós, "szarokbele" pank, akit mindenkiben úgy kerestem, és szerettem. Most csak az alkohol beszél belőlem, de amugy is így gondolnám, csak max nem mondanám ki, de mindenki a társaságból, mindenki! a legutolsó visszatérő idiótáig úgy fog hiányozni, mint rosszabb időkben egy falat kenyér, és ha kéne, mindenkitől könnyes búcsút kéne vennem. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy szeretlek titeket, és akiknek ez szól, azok tudják jól hogy nekik, és hogy miért... Zárásul csak annyit mondhatok, hogy higgyetek ennek a faszság Carpe Diem-nek, mert ha nem is ma, de holnap talán nektek is fel kell adnotok az eddigi életeteket és más úton jártok tovább, úgyhogy minden pillanatot ragadjatok meg, az utolsó korty bort is igyátok ki a palackból, ha oda kerülsz, igenis csókold meg, és legfőképp ne hagyjátok hogy az élet felülkerekedjen rajtatok, mert bárhova és kerültök, az élet egy olyan magot vetett el bennetek ezzel a társasággal, amit a büdős életben nem irtotok ki magatokból. És erre legyetek büszkék. Hogy az unokáknak elmondhatod majd, hogy "volt egy banda - és igen itt a HCC-re gondolok - ahol voltam valaki, és ha visszamennék közéjük, a mai napig tárt karokkal várnának, és az uccsó slukkot is odaadnák a cigijükből. Büszke vagyok mindenkire akivel együtt lehettem az utóbbi időkben, és részét alkották annak a bandának, aki "tárt karokkal várt", csak hogy saját magam idézzem. Sziasztok, Skatch voltam :)