Hearthache

   Sziasztok!
   
   A kávéházból írok. Betettem egy számot, iszok (hazudtam) és meghatódtam és igen, ez most megint egy lófasz lelkibeteg ürülék poszt lesz, szóval hogyha meggondoltad most, hogy továbbolvasod-e, akkor ne tedd.
  
   Szóval, mesélgettem már embereknek arról, hogy mi zajlik le benne szárelem' téren. Érdekes dolog. Legalábbis nekem felettébb. 

Alkottam egy képet valakiről, 3 évvel ezelőtt. Abba a képbe beleszerettem, és 3 éve nem tudom elengedni. Hmmm. röviden összefoglalva ennyi. 

Tágabb értelembe véve néha már el tudok borzadni azon, hogy mászkálok egyedül mászkálok a semmi közepén és szó szerint hallom a hangját, és azt, hogy az én nevemet kiáltja. És ez már ijesztő. Összezuhanok tőle. Idegesítő, hogy tökmindegy hova megyek, kivel mit csinálok, ő elkísér. Volt az a film, ahol meghalt a ház előző tulaja, aztán a szelleme elkezdte cseszegetni az új lakó csávót. Hát körül úgy érzem magam néha. Olyan mint egy kattogás. Rámjön és akkor annyi, nem tudom kizárni a gondolataimból, és ami még tetézi a dolgot, hogy előhozzák ezek a gondolatok a régi énem. Előszedek egy BFMV albumot, végighallgatom, végigdudorászom, aztán fogom a legtrógerebb öltözékem, és azzal, hogy kilépek az ajtómon, belelépek abba a világba, ami akkor volt, amikor még ő is volt. Magabiztosabb vagyok, spontánabb, idiótább, nem törődök semmivel, se hideggel, se azzal hogy nincs pénzem, csak meggyek, és teszem amit jónak látok. Ilyenkor tudom magamról, hogyha olyan helyzetbe kerülnék, egyből kapnék minden lehetőségre, nem érdekel semmi - hiszen anno talán ez tetszett meg neki bennem - és csak megyek és megyek amíg ki nem fogy a lábam alól az út, vagy el nem fogy a lényeg, az emlék, ami visszahúz még ebbe az állapotba. Addig, amíg nem idéztem fel a fejemben annyira ronggyá a képét, hogy már ne ismerjek rá, mint egy szag, egy illat, amit magadba szippantasz elsőre, amikor valami jó történik veled, utána pedig ha találkozol megint az illattal, sajnos nem ugyanaz, de ami méginkább sajnos, az az, hogy életed végéig tudnád szagolgatni, amíg körülötted szép lassan minden eltűnik, ledől, az értékek, a számodra lényeges dolgok amikre egy díszként rákerült ez az illat, szépen lassan eltűnnek. Kidől az alap, és már csak kapkodsz a levegőbe, amíg végleg el nem tűnik minden, aztán körbenézel, és nem látsz mást, csak az, hogy amit természetesnek vettél de nem becsültél meg az eltűnt. Nincs. Észre se vetted, hogy ráalapoztad az életed egy helyzetre, kilőttél magad elé egy célt, és amíg azon voltál, hogy elérd a célt, az alap kihullott alólad. Eltűnt a biztos talaj, a kiindulása mindennek, csak az seelejesevége érzés, az a semmitérő illat maradt meg neked. És ez szar. Lehet álmodozni, lehet vágyakozni valami szebb és több után mint ahol most tartasz, de figyelj, hogy ne csússzon ki alólad a talaj. Én jelenleg bírok egy alappal, van egy álmom, és van mellette egy elérhetetlen cél ami hajt. Tudom, hogy a talaj ki fog futni a lábam alól, az álmom köddé fog válni, és az a kurva értelmetlen hülye cél pedig még akkor is a szemem előtt fog lebegni, az fogja meggyújtani hajléktalanként a gyufám, az adja a tippeket a lottóra, az súgja a fülembe a helyes választ, az fog kézen fogva vinni akkor is, ha már minden kötél elszakadt. 

Körbenézek a világomban. A legnagyobb gáz, hogy amellett, hogy én átlagembernek tartom magam, nem látok magam körül semmit. A tinisrácok: 3 dologból legyen sok: 1 Pénz, 2 izom, 3 a faszodon a centik. Tinilányok: 1, sok csöcsök. 2, sok seggek.     Bazzzzz. Hol marad az ész? hol marad az érzelem. Nem látok mást, sem az én korosztályomban, sem a korábban született embereknél, hogy az életüket rosszul megválasztó, tiniként idióta lányok sírnak, hogy az amúgy bunkó, pénzéhes izomtibikkel mennyire nem jött össze nekik az élet. Mit vártatok? Pénz=Jólét? Lehet!!! Sőt!!! egy pontig biztos. De amikor a pénz megteremtette a jólétet, az életet, utána jönnek a vágyak, az érzelmek. Punnany Massif: "Én lennék inkább élő legenda, mint vidám gempa." Persze mindenkinek más számít, de kérdem, én a 20 évemmel. Megéri? Világ életemben úgy gondoltam, hogy a pénz egy undorító dolog. Kiskorodba ránevelnek, hogy ekörül forog a világ, nagyobb leszel, és a világ, a tinik éreztetik veled, hogy akkor érsz valamit, ha van belőle bőven, nem kell se ész, se jófejség, se arc, csak legyen neked sok sok sok pénz. Ahogy felnőttebb leszel, megtanítja ez a társadalom, hogy csak akkor érsz valamit, hogyha tudsz magadnak keresni sok sok sok sok pénz. Megfeszülsz, ledolgozod az egész életed, közben elfelejtesz ÉLNI! Eljutsz odáig hogy 50 éves vagy, rádjön egy elég erős kapuzárási pánik, mert erre hirtelen rájössz, és mindent megakarsz csinálni, közben szétkúrod, amit eddig felépítettél, és hoppp. 71 éves vagy, egyedül, félkész, elpazarolt élettel, egyedül fekszel le aludni, és másnap reggel nem kelsz fel. Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem elég a pénz. Persze kell, én is ebben a világban élek, szar ha nincs, jó és adok is ha van, de önmagában ez nem elég. Nem szeretem azokat az embereket, akik "megveszik" a másikat, se azokat, akik "eladják" magukat. De ez van, ebből áll ez a kurva világ, pénzemberekből, meg rabszolgákból. Kérdés, hogy te megtalálod-e az egyensúlyt, és azt, amire te hivatott vagy ebben az életben - hú de kikurtul elkerültem a témáról - de én úgy gondolom, még ha nem is látom az élet értelmét, nem is tudom hogy miért 42, de eddig megvoltam, építettem egy várat a szarból, igaz, hogy látszik is hogy abból van, de az én váram, és ha sokáig tartom szemmel valami kevésbé szar lesz belőle, amit talán nem csak én, mások is értékelnek, mondjuk olyanoknak, akiknek eddig kellett volna értékelniük, de nem tették.

Konklúzió: Ezt a bejegyzést összefüggéstelen, megmagyarázatlan bölcsességek alkotják ---> mindenki vegye magára az ingét és feküdjön le. Ja és: Amit nem a saját életemből tanultam. A felnövés, és az éretté vállás nem arról szól, hogy seggbekúrt hangulatta a legapróbb szarhoz is lenyalt hajjal vérkomolyan állunk hozzá. Elvileg akkor nőttél fel, ha vállalod a tetteidért a felelősséget, és gondoskodsz másokról, ha nem csak belőled álla világ, hanem a közeli környezetedben élőkért is felelősséget vállalsz. Elvileg

Egy szavamat se vegyétek komolyan. 

Jóéjt