Nemrég értem haza a kalandos kis Erdélyi utazásunkról a Sonic Rise-al. Amíg még frissek az emlékek megpróbálom körülírni milyen volt a hétvégém.
Csütörtök délután 4 óra. Az ágyamban fekszek, 39 fokos lázzal, remegő végtagokkal. Gabi ír, hogy ők már bent randalíroznak Szekszárdon és ha akarok jöhetek előbb. Valahogy ettől nem lett több életkedvem, még csak el is idegesített, hogy ilyen tehetetlen vagyok a betegségem miatt. Fogtam magam, összeszedelőzködtem, kértem pénzt, vállamra kúrtam a cuccom, és a fél8as busszal bementem Szekszárdra. Az úton egész végig vert a víz, vagy éppen fagytam meg, nem kaptam levegőt, émelyegtem és éreztem, hogy a hétvégém el van kúrva. Beszedtem odafele még egy halom gyógyszert, hátha jobb lesz, de hát nem lett. Beértem, és a parkolóban a Don Gatto kisbuszban várt Gábor, Gege, meg Acélos Balázs úr. Balázs kiugrasztott minket a próbaterembe és ott próbáltunk egy rövidet, amitől valamennyivel jobban lettem. Aztán elkezdtünk szedelőzködni. Én szarul voltam, úgyhogy elkértem Gegike hálózsákját és abban próbáltam meg egy párat forgolódni mielött mennénk. Összepakoltunk, majd éjfél körül érkezett a székesfehérvári különítmény, az End Of Paradise a 9 személyes Ford Transittal. Bepakoltunk, majd elfoglaltunk az SR-el a becsületes leghátsó sort, a "páholyt". Az egyetlen hely a buszban, ahol sem aludni, sem látni nem lehetett. Péntek 00:30 körül indultunk el és kezdetét vette az akkor még bizonytalan, de utólag kiderített időtartamú, 17 órás út. Ezt az eredményt a sokszori megállás, nézelődés, fényképezgetés elősegítette. Az út kezdeti szakaszában Gabibátyja szórakoztatta a buszt javarészt a történeteivel, és az egyszerű megszólalásaival amik általában ugyanabban a pár, nem publikus témában mozogtak, majd a maligán őt is utól érte és álomba szenderült, ahogy ezután lassan mindenki. Valamikor ekörül csatlakozott hozzánk Bandi, a Red gitárosa. Ahogy elhagytuk a magyar földet, pénzt váltottunk és nekicsaptunk Romániának. Az út hátralévő részében székely jellegű elbeszéléseket és rövid glosszákat hallgathattunk Gabibá előadásában. Maga az erdélyi táj valami meseszép. Az egymást követő több száz méteres hegyek és a rajtuk zöldellő ritkás erdő, a völgyben megbúvó kis falvak, a patakok, és a jó kedélyű medvék (XD) végig lefoglalták a fényképezőgépeinket. Székelyudvarhely előtt megálltunk egy Korond nevű településen, ahol érdekes dolgokat, népművészeti tárgyakat, ottani jellegzetességeket vehetett az ember, de ha tájékozottan ment oda valaki, akkor akár még Semmit is kaphatott. Korond után végre Székelyudvarhelyre jutottunk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, és nekiláttunk készülődni az estére. 
A koncertünk Péntek este a Thunder Rock Clubban volt, ahol eddig elég sok magyar és külföldi nagy név megfordult előttünk. Én aggódtam a koncert miatt, mert még mindig elég rossz állapotban voltam, de kaptam az egyik pultosnénitől egy piros bogyót és unnantól fogva semmi bajom nem volt egész hétvégén. Ennyit a betegségről. A buli elég sokat csúszott, de végül is fél 12kor kezdtünk el zenélni. A közönség döbbenten nézett ránk, de mindent összevetve jól fogadta a zenénket, aminek örültem. A rövidke koncertünk alatt volt módom ugrálgatni, gitárt szerelni több ízben is és pár fotót begyűjteni saját magamról. Mindent összevetve a bemutatkozó koncertünk jól sült el, és büszke vagyok a társaságra. Utánunk jöttek Arkiszék, majd az End Of Paradise zenekar. Ez idő alatt az Arkiszos Valentinnal volt szerencsénk megismerkedni az ottani Székely zenésztársakkal, akikkel később elég mély és terjedelmes, mindenre kiható beszélgetést folytattunk velük. A koncertek után ott maradtunk még, hogy a 2 láda sörünket elfogyasszuk és hogy beszélgessünk Zotyával, a klub tulajával, aki elég jól díjazta a társaságunk. Elég sok baromkodás után valamikor hajnali 5kor indultunk visszafelé a szállásunkra és ott észre kellett vennünk Bandi művét, aki "kibaszásból" belecsomózta a távirányítót a függönybe, az egyikünk pulcsiját a másik függönybe, Gegike takarójára kötött egy csomót, meg az én melegítőgatyámat kötözte hozzá a fölöttem lévő függönyhöz. Senki se látta ennek túlzottan az értelmét, de Bandi, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni, mi meg már horkolászva találtunk rá a szobánkban :D
A másnap sajnos ránk talált úgy fél tíz magasságában, de semmi baj nem volt az egésszel, hiszen erre van kitalálva a "Jó reggelt" pálinka. Ez után az operáció után, meg az összeszedelőzködésünk után elmentünk vissza a klubba, hogy a cuccainkat összeszedjük, elbúcsúzzunk Zotyától és elinduljunk a következő állomásunkra, Marosvásárhelyre.
A két város egymástól kb. 100 Km-re van, és a 2. állomás szerencsére visszább. A klubbot hamar megtaláltuk, és be is pakolásztunk. Sajnálatunkra elég kevés ember volt, de a bulit így is lenyomtuk SR, Arkisz, EOP sorrendben. A Buli után a szervező vendégül látott minket náluk, ahol egy fenséges vacsorán vehettünk részt, és természetesen el voltunk halmozva sörrel is. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az SR és az EOP meg lett hívva egy augusztus 4-i ottani rockfesztiválra, ami egy elég nagy kaliberű rendezvény náluk. A hazaútra mindenki elfáradt, és a kocsiba beszállva olyan jó fél 1, 1 körül elindultunk. 5-10 percre rá már mindenki aludt szinte. A legérdekesebb az egész mutatványban, hogy a hazaút kb. 10 óra volt, de ez alatt a buszban szinte mindenki elkapta tőlem a betegségem :D Szekszárdon letettek minket, majd Gabi kivitt a végre, és felszálltam a nemistudom melyik buszra, de Ekoval találkoztam, és a busz is késett valahol 1 órát, de kb délu. fél 1re már itthon voltam és üdvözöltem őket az emlékeimmel. Mindent összevetve egy jó út volt, és örültem, hogy részese lehettem ennek az egésznek, és eljuthattam Erdélybe, és találkozhattam igazi székely gondolkodású, székely beszédstílusú, velem egyidős székelyekkel és komolyabban megismerhettem az egész kúltúrájukat, hargitástúl, udvarhelyistűl, gulyásostúl, mindenestül. Ábel voltam a rengeteből. :D
