Hearthache

  Üdv! 
  Végiglestem a képeimet fácsén, az elsőtől az utolsóig, kimentem elszívtam egy cigit, mindezt negyed órája, eközben pedig megcsapott az inger, hogy írjak ide valamit. 
  Manapság kifutott a lábam alól a talaj. Amit eddig a magaménak tudtam, és biztosnak véltem, az most kicsúszott a kezemből. Nincs Chuck, nincs AFM, nincs Edina, és manapság a társaság, amiben eltöltöttem a nyaram, kidobott a köreiből. Ezeket nehezen, de túl lehet élni azért, főleg mert hogy amint azt nemrég egy jó barátom közölte, mindennek a vége, valami újnak a kezdete.  A Sonic megy, rengeteg fele voltam a nyáron velük, rengeteg embert ismertem meg, meglátogattam több fesztivált, mint azt hittem volna, és hamarosan kijön az EP-nk is. Ezek így a tények, amik boldogítanak, meg nem hagyják, hogy félreüljek játszani a depressziós hülyegyereket, vagy hogy kiüljön a fordított mosoly az arcomra. De néha ezek is kevesek.
  Hál' isten manapság sem kell panaszkodjak, hiszen 2-3 ember állandóan kint van velem és a világról, és az eddigi társaságról alkotott véleményünk valahol a "kurvára leszarom", és a "ki a fasz érdekel" között lebeg. Néha jó ezeket így magaménak tudni, és úgy élni, mint egy gondtalan punk, aki addig tépi a húrt, hogy még pont el ne szakadjon. Sokat cigizek, sokat iszok, keveset vagyok itthon, és még próbálom a nyaramból menteni a menthetőt. Egyenlőre úgy állok hozzá az élethez, hogy képtelen lennék bármiféle újba is belekezdeni, hiszen ahhoz egykét lépést meg kéne tenni. Például, hogy nem kéne eltemetnem a problémáimat, vagy tűrni a kritikákat, de már azt is nagy lépésnek tudnám elkönyvelni, ha ezt a karkötőt le tudnám végre venni a kezemről. Mindennek ellenére, jelenleg jól érzem magam, és jól el tudtam a szemem elől tüntetni a problémáimat. De néha azért ha elmegyek egy társaságba, és elmondják, hogy "te most itt érezd jól magad", több mint valószínű, hogy nem menne. Majd egyszer minden megoldódik. Addigis jelenleg amit magamnak tudhatok, - főleg mutricskámnak mondom - Lófasz babbal.
Sziasztok!