Hearthache

 Üdv mindenkibe. Épp itthon ücsörgök részegfélben ami manapság elég gyakori nálam. Gyakorlatilag az előző 1 sor nyelvtani hibáit 3 percig javítottam, de lényegtelen, amíg ti nehezen veszitek a fáradtságot, hogy elolvassátok az előreláthatólag kb 5 sort, amit ma itt írok, gondoljatok bele, hogy nekem kb 2 órámba tellett azt idekarcolni. Most meg megyek húgommal cigülni egyet, pill...
... Re, So! Ígyhát visszatérve (bazmeg a visszában is 5ször visszamentem, hogy kijavítsam a hibákat XD [bazmeg ebben a mondatban meg 15ször XD] - lényegtelen) az elmúlt pár nap összegzésére - hát ez kurvavicces, 1 sor 4 perc XD - épp Apey-t halgatok, és próbálom összegezni az elmúlt pár napomat. Karácsony. Hmm, remélem nem maradt kis senkinél. Kaptam új, fasza gépet, néztem parkway drive DVD-t ami baszott nagy hatással volt rám, és kaptam új telefont is, amit naphosszat nyomogatok - mer' miért is ne? :D - és pár nyugodt napot. Mindenki elvan itthonról, nyakamban a ház, teljes chill, meg jóság meg minden. :D Ma volt szerencsém találkozni egy olyan emberkével, aki manapság egyre nagyobb szerepet tölt be a mindennapjaimban, és úgy gondolom kezd egyre többet jelenteni nekem, hál' isten rengeteg közös dolgot találtunk, és ahogy mesélt magáról, sokszor eléggé magamra ismertem. :) no mindegy, ennyit az ábrándozásokról. Ma kicsesztem fészre egy idézetet angolul, ami lefordítva annyit tesz: El kell veszítenünk magunkat ahhoz, hogy megtaláljuk az utunkat. Na hát én az elmúlt 1 hétben - de legyen inkább 2 - elvesztem, és azt kell mondjam, hogy az útvesztőben megtaláltam az én utam, mert eddig kurvára foggalmam sem volt, hogy melyik az enyém. Olyan dolgot kerestem KURVASOK ideje, ami annyira illik hozzám, mint egy gumimacihoz a pálinka. Megtudod találni a közös pontot, ha nagyon erőlteted - lásd: gumimaciba áztatott pálinka - ... - Faszt, pálinkába áztatott gumimaci :D - és biztos nagyon jó dolgok is ki tudnak sülni belőle, de manapság az előző estéből kisült jó dolgok csak a következő nap fejfájását garantálják, sok más szépet és jót, örömmel kecsegtetőt nem ígérnek. Örülök, hogy túl tudtam lépni ezen az akadályon - bár gecinek hangzik, hogy ezt így említem, hiszen rengeteg mindent kaptam az egésztől, de mégis sok mindentől el is szakított egyben - és sérülések nélkül megúsztam az egészet, és még mindig az vagyok aki mindig is voltam. Legalább is igyekszem, akármennyire is nem úgy tűnik. Még mindig jobban érdekel a másik jóléte, és öröme, mint a sajátom, a karitativitás még mindig fontosabb, mint saját magam, és még mindig jobban örülök, ha más arcán látom az általam kiváltott mosolygást, mint a sajátomon, úgyhogy, igyekszem, bárki bármennyire fasznak, meg nagyarcúnak is tart. A lényeg, hogy én nem tartom magam annak, és jót érzem - igen schaadt, ha olvasod "jót érzem", bár kétlem, hogy olvasnád - és hiszem, hogy amit csinálok, csupa önzetlenségből, és jószívből teszem, aztán a többi meg tarkóna vagyon fosva. Csupa reménnyel állok a jövő fele, főleg azzal a reménnyel, hogy a javát valakivel együtt tölthetem. Valakivel, aki igazából az egyik kollégám,  - a témáról beszélgetve, és egyben körveírva a személyt így szólt: "te hülye, olyan csajt keress, aki megbecsüli azt, amit te elértél, szereti amit csinálsz, amiatt néz fel rád, aki vagy, és együtt örül, ha az álmaidból egy morzsát is elértél". Én nem hiszek abban, hogy valaha is létezett ilyen ember a földön, de ha van valaki, akiben ezek a dolgok kicsit is megvannak, és nem közömbös számomra, arra lecsapok, és ne várja, hogy megússza mindenféle belegabalyodás, meg egy vödör "életem legszebb pillanatai" nélkül :D. No mindegy. 

Ahogy itt rágcsálom a bablevesemet, és azon gondolkodom, hogy mi az, amit még az almanachként funkcionáló blogomban értékes gondolatnak tartva leírnék, folyton pörög a fejem az elém tárult lehetőségeken. Lemondtam valamiről, amit csak a csipás szemem sarkából láttam aztán a többi lényegtelenné vált mellette, és kaptam az ölembe egy egész nagy világot. Ezúttal megpróbálom megbecsülni ezt. A bableves és a fehérbor legyen veletek felváltott sorrendben. Üdv srácok. 

UI. A bölcsesség: - csak hogy az is legyen - Az élet ki*as*o*t rövid, úgyhogy rakjátok tele csodálatos képekkel. Nem olyanra gondolok, hogy a diszkóban rakod az életed, és a Dídzsé úr "rábassza" akkor te is mer "egyszer élsz", hanem itt azt értem, hogy rakjátok tele az életeket olyan képekkel, amiket a büdös élet túrós bogos f*szába se felejtetek el, és visszanézve az egészet megfogalmazódjon bennetek hogy: Igen csezmeg, ezért érdemes volt ezt az egy rohadt életet végigtolni; Futkároztam csórén a főutcán, teleraktam magam értelmetlen tetoválásokkal, megdugtam mindent ami mozot, láttam a világ legszebb helyeit, megismertem idegen embereket, idegen kultúrákból, teleraktam a fotóalbumomat érdekesebbnél érdekesebb pillanatokkal, és a végén elmondhatom, hogy igen, ezért megérte. És amikor 30 éves fejedre végigmászol az utcán, és az élettelen 11 éves lányok minden nemlétező "büszkeségüket" előcsapva nyomogatják a 27-es Iphonejukat, és örülnek a elcsesződött fejüknek, meg a céltalan lebegő életüknek, és harsányan hangoztatják, hogy ők mennyire tudják mi az élet, legyen merszed odamenni hozzájuk és a képükbe mondani hogy: Tudod te a faszt! 

legesleges legutoljára egy AFM sor: "minden terv és minden álom többet ér mint bármi más mond miért? Miért hagyod hogy elvegyék? Ha ott állsz majd a legvégén, és nem jöttél rá miért is éltél, emlékezz majd erre még!