Kedd délu. Elég szép számmal összegyülve ücsörgünk a Perczel kertben, majd úgy döntünk, hogy levágtatunk a Tom Marketbe utánpótlásért. Lefele menet egy Darwin díjat megúszva odaérkeztünk a bolthoz, ahol kis kitérővel ugyan, de először találkoztam vele. Ez a történet az ő története.
Elmondták, hogy erdélyiek, és hogy a holnapi majális miatt jöttek, mi pedig elmondtuk nekik, hogy a lehető legjobb emberekkel futottak össze. Felcsaltuk őket a kertbe, és távolról már odaüvöltöttem szöszinek, hogy "hé szöszi, hoztunk egy pár erdélyi lányt" az meg felpattant egy derekas "hol vannak?" kíséretében és csatlakozott hozzánk. Akkor már voltunk kb 20an, +még egy 7-8 fős társaság a peróban, szóval elegen. Elkezdtünk velük beszélgetni, ők meséltek nekónk, mi is meséltünk, ültünk a fűben és minden patent volt. Lassan eljött az idő, hogy lelépjenek, mi pedig elkísértük őket. Egyszer azon kaptam magam, hogy ketten átkarolva baktatunk a többiektől 20 méterrel előrébb :D Érdekes helyzet volt, de nem ijedtem meg az egésztől, sodródtam. Majd elértünk oda, ahova értük jöttek, és elbúcsúztunk egymástól, először csak 3 puszi, de szerintem valahogy éreztük hogy egy kevés, úgyhogy itt először a történetben csókot váltottunk, majd ők elmentek. Nem emlékszem a fojtatásra aznap, azt hiszem itt jött az a rész amitől másnap eléggé fájt a fejem
Szerda 11:45 perc. Kilépek a ház ajtaján iszonyú fejfájás kíséretében, mivel vityával delet beszéltünk meg Hubáéknál. Benyitunk Hubáékhoz majd közlik, hogy 5ötjére próbálják felkelteni, de nem jön össze. Elindulunk le a majálisra ígéretünkhöz híven, hogy megnézzük a lányokat. Leértünk, jópár emberke kis tömbökben, színpad, műsor, minden. Eltaláltunk ekóékhoz, majd egykét fröccskoktél meg jószó után fejbecsapott a betonról visszacerődő meleg, és az üccsi, és a fejfájásom újabb szinteket ért el. mintha két fejem lett volna, és a nagyobbik lett volna belül. Leültünk egy padra, majd kiszúrtam. Addigra Rebeka is csatlakozott hozzénk, és figyeltük a grimaszait :D. Próbáltunk olvasni az arcáról, figyeltük a mozdulatait, az "éppencsakhogy" odavetett pillantásokat, estébé. Majd felmentek a színpadra és én voltam az egyetlen ember aki valamennyit is megnézett a műsorukból. Lejöttek és szétszóródtak, és később összefuttottunk velük a művház körül. Egykis idegtépés után csatlakoztunk hozzájuk egy rövid beszélgetésre, majd közölték, hogy lépnek, és este jönnek. 8 fele jöttek vissza mi meg eléjük mentünk. Csatlakoztak hozzánk, de valami nem stimmelt vele. Mintha nem ott tartottunk volna ahol tegnap este abbahagytuk. De fojtattuk az estét. Nekik annyira megtetszett tegnap a park, hogy aznap is felkönyörögtek minket oda, bár kisebb létszámmal voltunk fent. Talán fölfele úton, vagy már ott - nem tudom - de megnyugodtam, mire lement a nap sikerült ismét arra a szintre eljutni, "aholtegnaptartottunk" ls sikerült kicsit 4szemközt is maradnunk :) és innentől fogva az este hátralévő részét összekarolva fojtattuk. Dehát minden jónak egyszer vége szakad, így visszarángattak minket a majálisra, ahol már egy szétszóródó későesti falunapi bagázs lézengett, mi meg egy jó 8-10en ücsörögtünk a padkán. Eljött hirtelen itt is az a pont, hogy elmentek, mi meg lassan hazavánszorogtunk.
Csütörtök, késő délután. Épphogy végeztünk a szerenáddal, jöttem haza ahogy csak tudtam. Miközben a szinpadon voltam és gitároztam, már keresett telefonon, úgyhogy akkor kicsit hangosabba üvöltöztem, hátha elnyomja :D, de ez már jelezte, hogy nem ártana sietni, meg az is, hogy jöttek a felhőcskék. Beértem Szekóról Bonyhádra, és elkezdett esni. Kis szívdobogás - lehet oda az uccsó este - ,majd hívnak hogy merre vagyok mitcsinálok holütközünk, háttérből valami tagnak a hangja; - kis szivdobogás, kis féltékenység stb.. Elötte még egy sms: gimiben vannak, valami focinézés stb.OKÉ. Nyugta. Haza, kaja, átölt. Peró. 20:02 perc, ekkorra már negyed órája ülök a könyvtár lépcsőjén, kezemben a telefon, üvöltenek a nyálabbnál nyálabb számok, és várok, mire betoppan sát. Éreklődik mi lesz hogyan stb, majd pár percre rá, felbukkannak a lányok. a 3 napbol ez kezdődött találkozás terén ugymond legszarabbul. Mindenki odajött, puszi, babámfasza, csak ő nem. Hopp. Valami nem stimmel. Lemegyünk betérőbe, kicsibilliárd, kicsiduma ilyesmi. Hozzáérek odébb áll, megpuszilom leszarja ilyenek. Aztán lementünk szabadtérire, mire odaértünk, pálfordulás. hirtelen minden kezdett kicsit rendben lenni; megint egymással ültünk, és megint.. hát.. voltunk. - idő közben belecsempésztem egy ballagásos képet a következő egyszerű sorral: "örülök, hogy megismerhettelek",gondoltam otthon pakolás közben majd megtalálja, és mosolyog rajta egyet. -
Kicsit megcsapott ez a búcsúfeeling. Volt még fél óra, mire leléptek Utoljára, de mégis mintha minden másodpercet ki akartunk volna használni. Az utolsó fél óra maradt meg talán a legjobban, és a mosolya. Közölték, hogy reggel 7kor gyülekeznek az ázsiánál, majd eljött az a pont, hogy le is léptek. Kétszer is elbúcsúzott tőlem, és tényleg, talán végleg eltünt. Nagy Tomi közvetlenül a búcsúzás után mondott szavai csengenek a fülemben: "Schnieder, neked akkor most volt 3 napig egy erdélyi nőd?" Én meg összeszedtem a gondolataimat, felidéztem egykét dolgot, és mondtam: "Ja, baszki" Ma reggel még a buszomon ülve 7 óra 5 perc körül láttam a nagy kék buszt a müvház parkolóban, amint épp pakolnak bele, és kicsit összeszorult a szivem.
Összességében ennyi ez a történet. Jóvolt, szépvolt, és nagyon örülök, hogy megtörtént, úgyérzem megint valamivel több lettem, mint ami voltam. Jóéjt!
UI: Szöveghibákra nagyon nem figyeltem, örültem hogy ezt ilyenkor még igy le tudtam irni :D
