Eközött a kettő között lebegek most. Nemtudom melyik melyik, de hogyha ez az álom, akkor valaki ébresszen fel, a valóság ettől csak jobb lehet.
Mért ilyen nehéz szeretni? Mért nem lehetnek a biztató dolgok jók. Mértnem jó az nekem, ha valami könnyen jön. Lehet, hogy könnyen megy, de ha nem teszek érte, lehet, hogy életem legnagyobb lehetőségéről maradok le.
Igen ez egy ujjab utált csöpögős, világfájdlamas, tőlem megszokott emos, de okkal készült bejegyzés. Ez egy olyan bejegyzés amit kb. senki sem fog érteni, de lehet, h utólag majd jó lesz elolvasni. Gondolatok egy nehéz korszakról. A várakozás, a tanácstalanság korából, ahol egy eszeveszett harcolás folyt egy csaknem elérhetetlen, de tiszta célért. Ez a bejegyzés magamnak szól, de a blog az egyetlen menedékem, úgyhogy ide írom. "Nem mondhatom el senkinek, hát elmondom mindenkinek"
Az elején olyan valószerütlen volt... Egyikünk sem gondolta volna, hiszen mindketten esélytelennek tartottuk a másikat. Még én sem gondoltam volna, hogy ebbe belemegyek, főleg hogy volt is valakim. De aztán minden felfordult. Szakítottam a barátnőmmel, leszoktam a cigiről, de tényleg! és legfőképp többet fordulok magamba a gondolataimmal.
Egyre többet gondoltam rá, és az addig felállitott értékrendem, teljesen összeomlott... Megszűnt körülöttem minden rendszer, és felfordult kicsiny, magamnak való világom minden megszokott dolga. A napjaim lelassultak, és ingázok remény és kétségbeesettség között... Amikor azt hittem már nem jöhet semmi közbe, valami mégis sziven ütött és elvette minden reményemet, hogy valaha is összejöhet nekem hasonló. Ő tökéletes. Ha ketten kitöltenénk egy tesztet, sztem többmint 90%-os véleményegyezés lenne. És pont ez az amiért még csak nem is reménykedhetek, hogy könnyen kezdődne. A remény hal meg utoljára, de a kételyek végigkisérik az életedet. Ha nem lennének kételyek, nem lenne miben reménykednünk sem. Minden összevetve összeomlottam, És most teljes anarchia tombol a lelkemben. És mindez két szám miatt.. az egyik az ötös, a másik az egyes... Nem ezek nem a jegyeimre utalnak.. Az 5ös az 5 nap, ami alatt ez mind lezajlott bennem, az 1es meg azt az egy lányt, akiról elmondhatom h ez az egész egyszerre van miatta, és érte. Semmi sem egyszerü... Amikor az ember azt hiszi, hogy minden rendben megy, és muszály együttlennetek, mert minden stimmel; az érzéseitek, a vágyaitok, de még az olyan apró dolgok is mint az, hogy milyen rágót esztek, de ilyenkor csap bele a villám a dolgokba... Mért menne egyszerűen. Mért jó az ha egyszerü és szép. Hát én megmondom: Mert akkor értéktelen az egész.... Sose bizd el magad, mert ha túlságosan beleéled magad, Chaos felüti a fejét, és mindent megtesz, hogy ne menjen könnyen semmise... Nemtudom, hogy ez mire jó, talán arra, hogy később jobban értékeld, amiért megszenvedtél, de ha már minden úgy fest, hogy sohase lesz a tied, csak a halvány remény pislog az alagút végén, akkor mi értelme volt érte szenvedni. Nem fogom feladni, de most ez egyszere sok volt.. :S rengeteg... El lettem tiltva minden szartól a jegyeim miatt... nincs pénz a telefonomon, és nem mehet ki se... Gyakorlatilag nemcsak hogy megszűnt a kapcsolatom a külvilággal, de pont a legjobbkor, a legérzékenyebb napokban talált rám a balszerencse... Amikor nagyon kéne, hogy minden stimmeljen... Annak nincs értéke, amiért nem küzdöttél...
A boltban bármit megvehetsz, de amiért nem küzdöttél, és akiért nem küzdöttél verejtékkel, felesleges köröket futva, könnyek között, de lángoló szívvel, azt sohasem fogod értékelni. Talán kicsit erős hasonlat, de az ajádnéknak a nélkülöző örül a legjobban, pont úgy ahogy a csalfa sosem fog értékelni egy öszinte szerelmet.
Ne kritizálj azért, ha valamit kétszer irtam le, én se csodálkoznék rajta, de életkedvem sincs. "Utolsó erőmmel" - csak hogy ironizáljak megint - leirtam ezt a blogbejegyzést. A Következő napokban a szobám sötétjében bármikor megtaláltok.
Utószó: Ahogy egy jó emberismerő ismerősöm mondta: - Nem vagy se szép, se zseni, de a sziveddel olyan értékeket képviselsz, amiket sok szép, és okos sosem tudna felmutatni. ...És ezért vagy te jobb, "mint a többi"
