Amint azt a cím is sugallja, ez már egy nagy szám. A blog nemsokára 2 éve, hogy működik, és még mindig megvan a lelkesedésem, hogy csináljam. Most, hogy eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje, és mivel nemtudtam az igéretemet beváltani, ezért sok rizsára készüljetek ;)
   Fuhh. Itt ülök a kanapén, 3/4 11kor, szürcsölöm a kakaóm, és hidegen eszem a krumplistésztát, és azon gondolkodom, hogy miről lenne érdemes most írni. Sokminden történt az tény, csak a fontossági sorrendet kéne valahogy megtaláljam. Előszöris a Szekszárdi Pünkösdi Fesztiválról beszélnék, ugyanis most is éppen arról jöttem, és még frissek az emlékek. Megismertem egy rakat helyes lányt, - Gondolok itt Sárira, Raycira, Vivire, és még folytathatnám -  és gazdagodtam egykét remek élménnyel. Megtudtam, hogy amire nagybetükkel azvan kiírva, hogy XXL, azt lehet, hogy tényleg nem kell eröltetni :D. Voltam Beatrice-n, meg vmi Adrienn koncertjén is XD. Egy estét ingyen piáltam, egy doboz cigim 3 napig eltartott, - apropó cigi: erről még majd később írok - megtudtam, hogy Szekszárdon jó arcok is vannak, és ilyen emberekkel az oldalamon, mint Krisztián, Dóri, Gáborka, vagy Tomi, nem kell aggódnom azon, hogy jó estém lesz-e. 
  Ami a barátságot illeti, jól alakulnak a dolgaim. Koleszos ismerőseimmel is egytől-egyig mind kijövök, és hogy megint nemaradjon ki senki, elmondanék egykét nevet is, mint pl. Judit, akinek az utóbbi időben sokmindent köszönhetek, vagy Urni, akire öröm ránézni is, vagy Alina, aki mellett a BG-ben, sosem lehet unatkozni, vagy Maris, akinek a gitárja mindig kéznél van, vagy Márió, aki meg a próbaterem kulcsával van így, de ottvan Fruzsi is, akivel bármiről lehet beszélgetni, és mondhatnék még rengeteg embert, de nincs névsorom, úgyhogy a legfontosabbat, eddigi legkedvesebb barátomat, Riát hagytam utoljára :) Riát, aki az utóbbi időben mindig mellettem állt, jóban rosszban, és együtt kaptunk hideget, meleget is, de egyuttal rengeteg tapasztalatot is az életre nézve. Juditnak amit leginkább köszönhetek, az az, hogy a Matyival való békülésünkkor ő volt a legfőbb mozgató rugó az egész cselekmény lefolyásában. Matyival kölcsönösen bocsánatot kértünk midnen (Háborús) vétkünkért, és visszakapta a kommenteléshez való jogát. Innentől kb. tiszta lappal folytatjuk ezt az egészet, azzal az alap indokkal, hogy ez a 11 év, amióta ismerjük egymást, túl jó volt ahhoz, hogy egy ilyen hülyeség miatt menjen tönkre. És ezzel mindketten egyet értünk. A másik személy, akit ezalatt a cím alatt megkéne említsek, az Dóri. Szegénykémmel nyüglődünk ebben a barátság témában, ugyanis hol megy, hol meg csak úgy teszünk mintha menne, közben alapvető megdumálatlan (deszép szó hajjak meg') problémák vannak. Abban biztosak vagyunk, és maradunk is, hogy fontosak vagyunk egymásnak, de ezzel még nincs semmi tisztázva. Ez még a jövő kérdése maradt. 
  Ami meg a többit illeti, konkrétan a jelenlegi lelki állapotomat - Ha nem érdekel görgess 1et...2őt...3at lefele - Most próbálom magam tisztázni. Vagyis hát a magamhoz való viszonyomat. Ugyanis elégedetlen vagyok magammal, egykét dolgot illetően. Pl ottvan az a kérdés - ami most talán a 2. dolog ami legjobban nyomaszt - hogy milesz ezzel a cigi dologgal. (MÉG MINDIG NEM TÉRTEM KI RÁ :D). A többi elégedetlenségemet inkább most nem is tisztázom. A napjaim most jelenleg üresek, és nincs ami betöltse őket. Csak üldögélek a szobámban a kanapémon, szürcsölgetem a kakaót, szól a zene, és magam vagyok. Néha kezembe kapom a gitárt, leirogatok valami riff félét, aztán újra, sokadszorra is rájövök, hogy ez szar. Egyre inkább úgy érzem, hogy üresedem. Kezdek visszatérni ahoz az énemhez, ami kb 2-3 éve voltam. Egy üres, semmitérő, egyéntelen senki, aki kb senkinek se hiányozna, ha hirtelen eltűnne. Max a szüleinek. Most is kezdek efelé hajlani. Jó tudom, mostmár rengeteg mindenkinek hiányoznék, és egykét embernek nagyonis, de mégis, az a tudat boldogít, hogy vannak. Vannak, csak nincsenek éppen most mellettem. Hiányzik az, hogy valaki csak épp becsönget, beoson a szobámba, leül mellém a kanapéra, lehúz egy sörrel, és beszélget velem egy fél órát, vagy akár kihív valahova. Sokszor jobban örülnék egy ilyen "beosonó" alaknak, mint bármi másnak. Az ifiparkot meguntam. Mostmár túl sok magány az, amit ad, és a számaimat is agyon játszottam már :|.
  És a terveimről még nem is beszéltem. Gondolom már hülyére untátok, hogy állandóan azzal jövök, hogy wáá, most lefogok szokni a cigiről, satöbbi. De most megint egy ilyen jön, csak hogy ezt végre nyomon tudjátok követni, számon tudtok rajta tartani. Naszóval mondom a tervet:  A lényeg az, hogy minden nap jelentkezem egy videóbejegyzéssel egy hétig. Egy hétig az a terv, hogy egy szál cigit sem szivok el. Cigi mentes napok már mentek, úgy hogy még volt is nálam cigi, de most egy kerek hét a terv. Minden nap elfogom mondani, hogy hogy festek jelenleg, és mennyire kell a cigi, ja és persze hogy mióta nem szívtam. Úgyhogy a mai volt az uccsó - a sokadik uccsó, és holnap délu. jelentkezem az első videóval (na most tértem ki rá. :P) Ez most a legnagyobb terv, ami megfogant bennem, de ezenkívül van más is. Pl. az, hogy újrakezdem a deszkázást. A szép kis összepsórolt pénzemből veszek egy olcsó szar, de azért türhető deszkát, veszek egy mégolcsóbb deszkáscipőt, és a nyaramat ráörlöm arra, hogy normális szinten tudjak úrja deszkázni, valahogy úgy, hogy azzal már veretni is lehessen olyan helyeken, ahol nem én vagyok az egyetlen. Tervbe lett véve még a rockmaraton is. Egy hetes sátrazósdi kb 160 rock/metál/punk/alternatív/egyéb előadóval. Eddig fix a helyem, csak épp a jegyem nincs még meg. Legkésöbb június 20-ig meg kell vegyem, és még költőpénzt is kéne szerezzek. Hmm. Úgynézki távolabbi terveim nincsenek, és úgynézki ennek a bejegyzésnek is a végére értem. Fáj a fejem és késő van. Bocsi skacok most így sikerült, helyettetek is megcsapdosom magam. :') Na sziasztok, Skatch voltam.