Hearthache

   Itt ülök a gép előtt, mindjárt körbeér az óramutató és a következő sort 20adjára törlöm ki. Nem tudom hol jár a fejem, de egyenlőre annyi biztos hogy nem itt... 
   Sokat agyalok a dolgaimon, most főleg a születésnapomon. A 18adikon... egy olyan szám, amire elvileg életem végéig emlékezni kéne, vagy pont hogy egyáltalán nem. Vicces lesz az biztos, de még aggódok, hogy s mint. A szervezésről lemondtam, ez a nap szóljon most másról. Legalább megnyugtat a tudat, hogyha a haverjaimon múlik, az este nem rúgok be. Hmm... jó volna most egy pohár bor.
  Kittinek ma van a születésnapja és egész nap a szobájában ücsörgött és fülig érő mosollyal kattogott a laptopon. Mindegy. Azt hiszem sikerült észrevenni, hogy most ez épp nem egy "mi történt eddig" karakterű összegzős poszt, ez most inkább egy olyan "épp ami a fejemben jár" bejegyzés.
  Gábor idióta vihogása ragadós. Nehéz mellette szomorúnak lenni. Akkor se menne, ha akarnám. Az idióta vicceivel, amik csak az előadásmódjától nevezhetők egyáltalán értékelhetőnek... Mindegy..
  Huba meg a másik fele.. A trú beleélős leszarós.. Amit a legjobban bírok benne, hogy "akkor se nem van gond ha nincs". Persze vannak kivételek, mint például szilveszter.. de az is tanulságos volt. Milán a harmadik idióta.. A hülye fejét mindig sikerül túldicsérnem... XY ideje ismerem és rendszeresen tud újat mutatni. A hülye idióta szövegei már szállóigék lettek.. 
  Faszi... öcsém ha ezt most olvasod, állítom fülig ér a szád... ha mástól nem most ettől...  A legutóbb akkor jutottál eszembe, amikor aparon az utca végében belebotlottam két törött széklábba... Amit csodálok benned, hogy valahogy mindig képes vagy kimaradni a dolgokból... Mindig pontosan tudod, hogy hol a helyed és mibe mennyire van beleszólásod. A nevedről mindig a 'kompromisszum" szó jut az eszembe. Meg a szivacs papucs. 
   Idiótákkal vagyok körbevéve, de mind az életem részét alkotják... Néha egy belőlük összevarrt patchwork szőnyegnek érzem magam. Igaz ebből az is következik, hogy túl sokszor nem találom a helyem, a szerepem. Mintha én csak úgy "lennék" - baszki már összefolynak a szemem előtt a betűk és szédülök -. Ami a leggyakrabban foglalkoztat ezzel az aggályommal kapcsolatban, hogy vajon ha most eltűnnék - nyugi nem megint egy "kinek hiányoznék" gondolat jön - akkor ki mire emlékezne, ha eszébe jutnék. Mi lenne az első kép, az első szó, az első gondolat amire az emlékemről asszociálna. 
  Ennyit a szerdai posztról. Úgy fest lecsúsztam róla. Mennyi szemét gondolat forog a fejemben. Nem hagynak aludni, nem hagynak enni, figyelni, örülni, bánkódni... De én meg nem hagyom őket elillanni és ez így kerek. No mindegy, ez jutott mára, bogozzatok, Szkáccs voltam...