Az elmúlt hétvégém elég jóra sikerült. Nem hiszek a karmában, de a hétvégém után talán az ennek a dolognak tudható be, hogy egy fontos kis lény tűnt el tragikus módon az életemből.
Pénteken egy jó hangulatú kis szülinapozással kezdődött, konkrétan a panelos Krisztián, és Alex szülinapja volt. Nem volt nagy felhajtása a dolognak, de egy elég hangulatos kis ivás, evés lett a vége. Anyagi nehézségeimet aznap este leküzdtem, és másnap délu. buszra ülve Gáborral, és Eko-val bementünk szekszárdra. Egy kisebb csipet-csapatot összeszedtünk az este, és bevásároltunk a kezdő kör alkoholból. Ezt követve átmentünk az est café-hoz, a Szekszárdi Zenekarok Fesztiváljára. Ott egy terjedelmesebb, egész átfogó beszélgetésbe keveredtem J. Dórival. Majd lementünk est café-ba, és elkezdtünk a bulizást. Az este további része az alkoholtól, és ahogy a szekszárdi lányaim mondanák, a rózsaszín ködfelhőktől volt homályos. Két vak ismeretlen taggal elmentem az este folyamán szeszért is, ami még egy vicces kör volt, meg "kommunális" - /soma - zenére buliztam egy darabig, és ha jól emlékszem a tekével is megismerkedtem, mármint a kocsmával mint olyannal. Az este rózsaszín része volt, hogy azzal a személyjel is találkozhattam, aki miatt javarészt bekeveredtem szekszárdra.
A reggel egy ismeretlen házban ért 3 rasztával meg ekoval, amint épp anyám hívott, hogy váccáp kid. Felkeltem, vállamra vágtam a gitárt, és 3 óra alvás után mentem próbálni a szekszárdiakkal. A próba elég kába állapotban telt el, de mindenképp hasznos, és jó volt. A 12:15ös busszal sikeresen hazakeveredtem, majd egy derekas ebéd, és jópár ébren töltött óra után ágyba vágtam magam. Este gáborral még mentünk egy társalgós árpád kört, és nyugtáztam a napot. A mai napom rózsaszínje reggel és délu. hazafele menet is utólért, egészen addig amig haza nem értem.
És itt jön ennek a hibátlan hétvégének a karma féle kompenzációja. Hazeérve, egy "fogd az ásót" utasítással nyakamba szakadt a családi tragédia.. A többi részletet nem szeretném elmondani több okból is. Lényeg a lényeg, itthon megült a hangulat és feltörtek az emlékek. A házba érkező vendég göndör szőrű kis üdvözlője nincs többé. Hát ennyit szerettem volna leírni még. Arnika meg remélem háborítatlanul nyugszik. bárhol is járhat most éppen.
Arni
2004 - 2012
