Szombaton sor került a nekem, és még pár barátunk 1., Gábor negyedik subscribe koncertjére, és mivel régen blogoltam úgy gondolom ez remek alkalom a visszatérésre.
Kilépek a kapun, Gábor pont akkor érte elén, és elindultunk a végállomásra. Útközben vettem egy kólát a whiskey-hez amit flaskában félretettem. Leértünk végre, majd jött Faszi is. Felszáltunk az emeletes buszra, és pár perc múlva el is indult. Innentől fogva már tudtuk h nincs visszaút, irány Pécs, Subscribe koncert. Pécsre érve, átmentünk az Árkádon, kajáltunk, és átmentünk a Széchenyi térre. Ott beszéltünk Parasztékkal telefonon, és felmentünk szitre. Sziten egy kis körbeülős, beszélgetős, ivós téma után megismerkedtünk azokkal akik aznap este még velünk voltak koncerten. Kb. fél órát töltöttünk ott, majd elindultunk le est-be. Útközben összeszedtük Anitát, és a csávóját, és Kikát, majd végül bejutottunk az Est Café-ba, az esti koncert helyszínére. Nekem zöld karszalagot osztottak, ami annyit takar, hogy nem kaphattam alkoholt, de nemtudom miért, valahogy Fasziból kinézték hogy 18 fölött jár, és szürkét kapott. A helyre belépve megcsapott az alternativitás, és az értelem. Mellettem fél miliméterre jóhogy az egész subscribe zenekar elvonult, Kika élménye pedig azvolt, hogy a fél bandával együtt hugyozott. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy az a szőkés, hátratűrt hajú, borostás emberke, nemmás mint a 30Y énekese, aki rögtön az előzenekar kezdeténél lelépett. Előzenekar,
a The Southern Oracle (http://www.myspace.com/thesouthernoraclehu) a maga hardcore-metal keverék stílusával, és agresszív témáival, egyszerüen lezúzta a fejünket. Engem leginkább az August Burns Red-re emlékeztetett. A zenéjükben refrént, és intrót ritkán, elvétve találtam Vitt magával a zene. Ezután leültünk 5-en, és megittunk egy sört, de mint azt már elmondtam nekem nem adták ki, mer amint feltettem a kezem a pultra, és meglátták rajta a zöld karszalagot, furcsán néztek a kérésemre, úgyhogy Anitáék hozták utánuk kis késéssel következett az est fénypontja, a Subscribe zenekar. A setlistjüke eleje a Miles Away kivételével teljesen az album sorrendjében ment. Miután végigment az album, és végig tomboltuk azt a kb 1 órát rövid szünet után jöttek a régebbi számok a stuck progressről és a sanityről. Gábor a koncert fele felé megjegyezte nekem, hogy ő erre gondol amikor klubkoncertet mond. Kis színpad, teltház, és baszottjó, közvetlen hangulat. És bekell vallanom egy ilyet énis jobban tudnék elvezni, mint egy nagyszinpados, teszem azt Tarkás fellépés. Kika egyik legnagyobb élménye a Stage Dive-ja volt, ami kb annyiból állt, hogy kirohant a tömegből, fel a szinpadra, szinpadról a hangszóróra, körbenézett a tömegben, hátat fordított, két kezét szétette, és mint valami boruló krisztus-szobor, lezuhant a tömegbe, és a tömeg a tetején vitte tovább a gyereket. Koncert végére, a subi betolt egy rögtönzött Salsa! versenyt, ami kb. annyiból állt, hogy aki akart fogott egy csajt, felment a színpadra, és volt 10 másodpercük arra, hogy meggyőzze a tömeget, hogy ő márpedig tud salsázni. Faszi kapot az alkalmon, és felment a szinpadra 3. párosként egy csajjal. 1et tippelhettek hogy kinyerte meg az ingyenjegyet a Fishing on orrfő fesztiválra... Úgyhogy összegezve remek este volt, a Subscribe kitett magáért, ugyszint az előzenekar, és ha minden igaz épségben hazajutottunk. Nah, Skatch voltam, Sziasztok.
