Hearthache

  Sziasztok. Rég nem írtam megint a blogomba, úgyhogy most egykét érdekes esemény után úgy gondolom, most van értelme. 
  Nem rég, mint azt páran tudjátok, sikerült ismét kijutnom németbe. Ez nekem egy elég érdekes nosztalgikus élmény volt, mivel 3 éve az első német utammal indult el a blog. Most, hogy megint láttam németországot a Nyagymányoki Ifjusági fúvószenekar jóvoltából, elmondhatom, hogy megérte elvállalni az egészet, és most, hogy így van miről, kicsit részletezném az utamat. :)
 Csütörtök este 8kor indultunk a Nagymányoki Casinótól. Fruzsiék vittek ki ide, akivel egész úton úgyvolt, hogy keressük egymás társaságát, mivel mást nagyon nem ismerünk. (Fruzsival még a bonyhádi ifiben játszottam együtt) Odafele a 15 órás busz út előnyeit élvezhettük ki.(Büdös van, hideg, nem lehet aludni, valaki mindig ébren van, nem férsz el, 2óránként felkeltenek, és nemtudsz akkor wc-zni amikor neked kell.) Mikor odaértünk, kettesévek átadtak a "Gazdiknak" azaz Oswald Trautman-nak és feleségének, egy nyugdíjas házaspárnak. Rákellett jönnünk, hogy nem tudunk egy szót sem németül, ők meg kb ugyanennyit tudnak angolul. Szóval a kommunikáció egész hétvégén egy vicces történet volt. Első nap odavágták elénk ebédre a sült fél csirkét, én meg csak néztem, hogy nagyobb mint a fejem. Az ilyesfajta adagok egész hétvégén megszokottak voltak. Rendszeresen elhalmoztak minket édességekkel, német sörökkel és ha hagytuk, vittek minket várost nézni, bevásárolni stb. A fellépésekről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy jók voltak, értelmesek, és a zenekari vezető szerint elég jól szerepeltünk. Megismerkedtem kint egykét érdekes emberrel, mint pl Marian-nal, vagy Charlotte-al, de a nagymányoki zenekaron belül is sikerült egykét ismeretséget szereznem, mint pl Ács Andris, vagy SP, vagy Vali, vagy sorolhatnám. Mikor hétfő este búcsúzni kellett, nem birtam ki elérzékenyülés nélkül, és páratoknak már elmondtam, hogy miért. hazaérve átadtam az ajándékokat annak akire gondoltam kint, vagy akire kellett :D, és este egy haveri sörözéssel zárult az egész. Mindenképpen emlékezni fogok erre a hétvégére.
 Amugy egykét dolog, hogy vaccap. Megint megkaptam, hogy nagy az arcom, úgyhogy kicsit most vagy megpróbálok visszavenni, vagy odafigyelni erre, de általában nem megy.
 A Zenekar stagnál, mivel filózunk hogy télire másik próbaterem, vagy ez, de akk valami értelmes fütés. Amúgymeg, a legutóbbi, okt. 14.-ei koncertünkről csak annyit mondanék el, hogy mindenkinek nagyon köszönöm, hogy eljött, pláne az alterosnak :D, és úgygondolom, hogy valami sikeres, értelmes dolgot csináltunk aznap este, isteni közönséggel, ami nem fáradt, nem józanodott, és nem érdekelte semmi. Köszönjük mindenkinek, hogy ez a koncert megvalósulhatott, és sikeresnek bizonyult, nélkületek nem ment volna. :) Na asszem mindent leirtam, amit akartam, sziasztok.