Hearthache

   Sziasztok, most értem haza Gáborka révén, és még jókedvemben találtok, úgyhogy idetoltam a seggem, hogy leírjam a mai napot. 
  Egy 11 órási kelés után, és egy Chuck próba után fél2-es befejezéssel elindultunk 3 órakor én, Gabibá, Gegike, meg Milán a találkozóra. A műsorról rajtunk, meg az utánunk következő két zenekaron kívül semmit sem tudok szinte, max annyit, hogy tegnap is voltak koncertek meg ma is, és holnap is lesz műsor. A fesztivál első alkalommal lett megrendezve az Uzd nevű településen, ahova egy elég mókás kis út után kerültünk. A csúszásunk cirka egy óra volt, a közönség pedig falu napos jellegű volt, mikor beálltunk. Kisgyerekek előn szaladgálnak, a felnőttek hátul a sátor másik végében ácsorognak, és várják a történést. Maga a színpad elég nagy volt, jó hangosítással, és jó hangosítóval, - ez itt a reklám helye - és elég jó kis hepajnak ígérkezett mindenesetre. Gáborék valamikor fél 6 körül tévedtek ki - Gábor, Sát - és faggatóztak, hogy mikor kezdünk, amikor még a dob sem volt szinte összerakva. 6 körül kezdhettünk, de addigra már elkezdődött alakulni a rossz idő, úgyhogy kicsit tömöttebb volt a sátor mint amúgy. A koncertünkre páran előre tévedtek, és még pogó is volt, és elég jó szemmel néztük ezt az egész dolgot. Aránylag jól fogadtak minket, és mi is fel tudtunk oldódni, önmagunkat tudtuk adni. A visszhangokból ítélve jó volt a hangosítás, és a zárószámunk is sikert aratott. 
  Az utánunk lévő koncert eléggé megölte az egész műsort, több okból is, de mindenesetre az őket követő Coolhead Clan megtöltötte magának az első pár sort. Hiába, nem is első koncertes emberkéknek néztek ki. Ezután már eléggé elszarult az idő, és gondoltuk jobban tesszük ha hazabattyogunk. Hazafele a zökkenőmentes ellentétéhez hasonlító úton felismertük, hogy sát telóján kevés a zene, a miénkről meg nem lehet akárhogy tolni. Zomba után Gábor ki akart rakni a kocsiból, vagy igazából nem is tudom hol, de a lényeg hogy akarta :D. Na mindegy, tetszett az egész, örültem hogy ott lehettem, és hogy minden faszán pöccre ment a koncerten. Plakátot vagy képet vagy valami szart majd kirakok vagyide vagy fészre, addigis csá, Szkáccs voltamvagyokleszek.

   Nemrég értem haza a kalandos kis Erdélyi utazásunkról a Sonic Rise-al. Amíg még frissek az emlékek megpróbálom körülírni milyen volt a hétvégém.
   Csütörtök délután 4 óra. Az ágyamban fekszek, 39 fokos lázzal, remegő végtagokkal. Gabi ír, hogy ők már bent randalíroznak Szekszárdon és ha akarok jöhetek előbb. Valahogy ettől nem lett több életkedvem, még csak el is idegesített, hogy ilyen tehetetlen vagyok a betegségem miatt. Fogtam magam, összeszedelőzködtem, kértem pénzt, vállamra kúrtam a cuccom, és a fél8as busszal bementem Szekszárdra. Az úton egész végig vert a víz, vagy éppen fagytam meg, nem kaptam levegőt, émelyegtem és éreztem, hogy a hétvégém el van kúrva. Beszedtem odafele még egy halom gyógyszert, hátha jobb lesz, de hát nem lett. Beértem, és a parkolóban a Don Gatto kisbuszban várt Gábor, Gege, meg Acélos Balázs úr. Balázs kiugrasztott minket a próbaterembe és ott próbáltunk egy rövidet, amitől valamennyivel jobban lettem. Aztán elkezdtünk szedelőzködni. Én szarul voltam, úgyhogy elkértem Gegike hálózsákját és abban próbáltam meg egy párat forgolódni mielött mennénk. Összepakoltunk, majd éjfél körül érkezett a székesfehérvári különítmény, az End Of Paradise a 9 személyes Ford Transittal. Bepakoltunk, majd elfoglaltunk az SR-el a becsületes leghátsó sort, a "páholyt". Az egyetlen hely a buszban, ahol sem aludni, sem látni nem lehetett. Péntek 00:30 körül indultunk el és kezdetét vette az akkor még bizonytalan, de utólag kiderített időtartamú, 17 órás út. Ezt az eredményt a sokszori megállás, nézelődés, fényképezgetés elősegítette. Az út kezdeti szakaszában Gabibátyja szórakoztatta a buszt javarészt a történeteivel, és az egyszerű megszólalásaival amik általában ugyanabban a pár, nem publikus témában mozogtak, majd a maligán őt is utól érte és álomba szenderült, ahogy ezután lassan mindenki. Valamikor ekörül csatlakozott hozzánk Bandi, a Red gitárosa. Ahogy elhagytuk a magyar földet, pénzt váltottunk és nekicsaptunk Romániának. Az út hátralévő részében székely jellegű elbeszéléseket és rövid glosszákat hallgathattunk Gabibá előadásában. Maga az erdélyi táj valami meseszép. Az egymást követő több száz méteres hegyek és a rajtuk zöldellő ritkás erdő, a völgyben megbúvó kis falvak, a patakok, és a jó kedélyű medvék (XD) végig lefoglalták a fényképezőgépeinket. Székelyudvarhely előtt megálltunk egy Korond nevű településen, ahol érdekes dolgokat, népművészeti tárgyakat, ottani jellegzetességeket vehetett az ember, de ha tájékozottan ment oda valaki, akkor akár még Semmit is kaphatott. Korond után végre Székelyudvarhelyre jutottunk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, és nekiláttunk készülődni az estére. 

A koncertünk Péntek este a Thunder Rock Clubban volt, ahol eddig elég sok magyar és külföldi nagy név megfordult előttünk. Én aggódtam a koncert miatt, mert még mindig elég rossz állapotban voltam, de kaptam az egyik pultosnénitől egy piros bogyót és unnantól fogva semmi bajom nem volt egész hétvégén. Ennyit a betegségről. A buli elég sokat csúszott, de végül is fél 12kor kezdtünk el zenélni. A közönség döbbenten nézett ránk, de mindent összevetve jól fogadta a zenénket, aminek örültem. A rövidke koncertünk alatt volt módom ugrálgatni, gitárt szerelni több ízben is és pár fotót begyűjteni saját magamról. Mindent összevetve a bemutatkozó koncertünk jól sült el, és büszke vagyok a társaságra. Utánunk jöttek Arkiszék, majd az End Of Paradise zenekar. Ez idő alatt az Arkiszos Valentinnal volt szerencsénk megismerkedni az ottani Székely zenésztársakkal, akikkel később elég mély és terjedelmes, mindenre kiható beszélgetést folytattunk velük. A koncertek után ott maradtunk még, hogy a 2 láda sörünket elfogyasszuk és hogy beszélgessünk Zotyával, a klub tulajával, aki elég jól díjazta a társaságunk. Elég sok baromkodás után valamikor hajnali 5kor indultunk visszafelé a szállásunkra és ott észre kellett vennünk Bandi művét, aki "kibaszásból" belecsomózta a távirányítót a függönybe, az egyikünk pulcsiját a másik függönybe, Gegike takarójára kötött egy csomót, meg az én melegítőgatyámat kötözte hozzá a fölöttem lévő függönyhöz. Senki se látta ennek túlzottan az értelmét, de Bandi, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni, mi meg már horkolászva találtunk rá a szobánkban :D 

 A másnap sajnos ránk talált úgy fél tíz magasságában, de semmi baj nem volt az egésszel, hiszen erre van kitalálva a "Jó reggelt" pálinka. Ez után az operáció után, meg az összeszedelőzködésünk után elmentünk vissza a klubba, hogy a cuccainkat összeszedjük, elbúcsúzzunk Zotyától és elinduljunk a következő állomásunkra, Marosvásárhelyre.

A két város egymástól kb. 100 Km-re van, és a 2. állomás szerencsére visszább. A klubbot hamar megtaláltuk, és be is pakolásztunk. Sajnálatunkra elég kevés ember volt, de a bulit így is lenyomtuk SR, Arkisz, EOP sorrendben. A Buli után a szervező vendégül látott minket náluk, ahol egy fenséges vacsorán vehettünk részt, és természetesen el voltunk halmozva sörrel is. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az SR és az EOP meg lett hívva egy augusztus 4-i ottani rockfesztiválra, ami egy elég nagy kaliberű rendezvény náluk. A hazaútra mindenki elfáradt, és a kocsiba beszállva olyan jó fél 1, 1 körül elindultunk. 5-10 percre rá már mindenki aludt szinte. A legérdekesebb az egész mutatványban, hogy a hazaút kb. 10 óra volt, de ez alatt a buszban szinte mindenki elkapta tőlem a betegségem :D Szekszárdon letettek minket, majd Gabi kivitt a végre, és felszálltam a nemistudom melyik buszra, de Ekoval találkoztam, és a busz is késett valahol 1 órát, de kb délu. fél 1re már itthon voltam és üdvözöltem őket az emlékeimmel. Mindent összevetve egy jó út volt, és örültem, hogy részese lehettem ennek az egésznek, és eljuthattam Erdélybe, és találkozhattam igazi székely gondolkodású, székely beszédstílusú, velem egyidős székelyekkel és komolyabban megismerhettem az egész kúltúrájukat, hargitástúl, udvarhelyistűl, gulyásostúl, mindenestül. Ábel voltam a rengeteből. :D

   A mostani majosi Sharky-s koncertünkön debütált az új számunk, a 7ből 7. Az alap koncepció az volt, hogy írjunk egy számot, ami elég pattogós, a Lehetszhez hasonló, de legyen benne valami húzás is, a szövege pedig teljes egészében a HCC-ről, azaz a mi kis társaságunkról szóljon. Így született meg a 6. saját számunk. Az észrevételeink szerint ez az egész dolog teljesen átjött a kocnerten az embereknek, és jól fogadták a számot, és mi is büszkék lehetünk hogy a valamivel több mint 1 órás műsorunk felét saját számok teszik ki. Mivel a szöveg 2 nappal koncert előtt íródott, az Alteros, Gábor, és Kika közreműködésével ezért nem tettem fel, nem publikáltuk, gondoltuk érjen mindenkit teljes meglepetés az új számmal kapcsolatban. De hát ennek is egyszer eljön az ideje, konkrétan most. Úgyhogy a főgruppiainknak (X, Dzs) jó magolást, a többieknek pedig jó olvasgatást a dalszöveghez.

7ből 7

7ből 7, nem sok, de ennyi jár.
Újból indul és csak engem vár.
A fűben hemperegve, túlcsordulva látlak téged minden nap,
Bolondul nevetve rám, ebből tudom, hogy velem vagy.

Tudod mit testvér, nem kell más,
Csak ugyanilyen legyen a folytatás

7ből 7 napot kint élek, ne várj tőlem nagy csodát,
Én már semmitől se félek csak ragadd meg az üveg nyakát.
A pillanat sosem érhet véget, hát üvöltsd velem, hogy így tovább. 
A nap csak simán továbbkúszik, majd elmerül, az ég alá.

Nem kértem a segítséget soha,
Nem vártam a megváltást.
Voltam már én is a legalján,
De a szívem végre, hazatalált.

  Hát eddig ez tök vicces :D
Szóval,                                                            

Foggalmam sincs, hogy mit irjak XD, még bevagyok rúgva, majd megírom ha nem XD

   Úgy gondoltam dóri bejegyzése, és 4 sör után megejthetek egy szentimentálisabb témájú valamit is.
  Nemrég fejbe csapott a felismerés, hogy a jövő bizonytalan. Több indokból is, de ami elindította bennem a félelem csíráját, az nem más, mint hogy nemsokára 20an 20fele. És ez aggaszt. Akár hiszitek akár nem, nekem ez a társaság, ami szép lassan sok munkával kiépült, és rengeteg közös emléket, pillanatot, nevetést foglal magába, nekem a családomat jelenti, de hamarosan úgy érzem szétszéled. Igaz, hogy össze fogunk még futni. Rengetegszer... De akkor is. Semmi sem lesz ugyanolyan, mint amit megszerettünk, ami összetart minket. Oda lesznek a szabad hétköznapok, hétvégék, az együtt töltött ivászatok, a nyaralások, a fürdések, a fesztiválok, a koncertek, vagy csak simán az egyszerű délutánok. Ez a felismerés, ma nagyon rám ijesztett. Nekem hiányozni fog ez az egész, amit mi átéltünk. Utálom, hogy felnövök, utálom, hogy telik az idő, és legfőképp utálom, hogy az élet válaszutak elé állít, ahol a régi sosem jó. Mindenki vált, más irányba halad tovább, karriert fog építeni, elvárásoknak akar majd megfelelni, és kihal mindenkiből a régi boroskólás, hipófoltos pólós, "szarokbele" pank, akit mindenkiben úgy kerestem, és szerettem. Most csak az alkohol beszél belőlem, de amugy is így gondolnám, csak max nem mondanám ki, de mindenki a társaságból, mindenki! a legutolsó visszatérő idiótáig úgy fog hiányozni, mint rosszabb időkben egy falat kenyér, és ha kéne, mindenkitől könnyes búcsút kéne vennem. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy szeretlek titeket, és akiknek ez szól, azok tudják jól hogy nekik, és hogy miért... Zárásul csak annyit mondhatok, hogy higgyetek ennek a faszság Carpe Diem-nek, mert ha nem is ma, de holnap talán nektek is fel kell adnotok az eddigi életeteket és más úton jártok tovább, úgyhogy minden pillanatot ragadjatok meg, az utolsó korty bort is igyátok ki a palackból, ha oda kerülsz, igenis csókold meg, és legfőképp ne hagyjátok hogy az élet felülkerekedjen rajtatok, mert bárhova és kerültök, az élet egy olyan magot vetett el bennetek ezzel a társasággal, amit a büdős életben nem irtotok ki magatokból. És erre legyetek büszkék. Hogy az unokáknak elmondhatod majd, hogy "volt egy banda - és igen itt a HCC-re gondolok - ahol voltam valaki, és ha visszamennék közéjük, a mai napig tárt karokkal várnának, és az uccsó slukkot is odaadnák a cigijükből. Büszke vagyok mindenkire akivel együtt lehettem az utóbbi időkben, és részét alkották annak a bandának, aki "tárt karokkal várt", csak hogy saját magam idézzem. Sziasztok, Skatch voltam :)

 kaptam egy kis házit a mestertől, hogy ne csak neki kelljen így szombat tájékán a feladatokkal bajlódni. tehát azt a felkérést kaptam, hogy írjak róla pár sort.
kérdezősködtem sok helyen, mi lenne az ami a kritikus közönséget érdekelné de Attila sajnos már eléggé részeg volt hogy a farokméretektől eltekintve tudjon a témához szólni.
úgyhogy nem maradt más mint az elmúlt 3 évre alapozva meséljek nektek a kedvenc frontemberünkről, blogírónkról, Márkunkról:D
Gábor által ismertük meg egymást. olyan idő lehetett mint most, pulcsiban, a hátán egy gitárral jött a bonyhádi gimi elé, hogy aznap délután Kikával lőjünk az akkori zenekarról pár képet.
emo haj, felvágós sztorik, énekesi cím... melyik kiscsaj nem akart volna szóba elegyedni vele..:D tehát próbálkoztam mindennel. nagyjából a fél Ady-t felsoroltam, nem-e ismer valakit de a művész úr nagyon nem akart velem beszélgetni:D aztán persze később ez változott. át beszélgetett esték, aztán hajnalok suli előtt a buszmegállóban, később ifiparkos délutánok, amik a kicsirasztának köszönhetően dokumentálva lettek. ( iszonyat sokat változtál Márk.! )
és így ment ez egészen nyárig. aztán kisebb-nagyobb mosolyszünet. Lemaradtunk az első közös Györökről, nyárról.
nem mindig kedveltük egymást. rettenetesen makacs volt. nagyjából másfél év alatt voltunk egymásnak haverok, barátok, ellenségek, társak sőt még rivalizáltunk is.
de azt hiszem ezzel nem csak én voltam így.
elég nehéz elfelejteni valakit aki ekkora hatással volt ránk és ráadásul mindenről ő jutott eszünkbe. a pudingokról, a vadászgörényekről, a kékpulcsikról, Matyiékról, zenekarokról és számokról, a ferencesek utcájában lógó Bullet pólókról, a seggekből kilógó kendőkről...sőt.:)
tudom ennek amolyan "annyiraszeretlekMárk"-bejegyzésnek kellene lennie, de tényleg nem mindig volt ez így.
utáltuk egymást a másik kapcsolatai miatt, állítólag elraboltam a legjobb barátod, meg te is nekem,  próbáltam kibékíteni a fél világot és valahogy ebből is mindig csak veszekedés lett. Lásd : Dani, hazugságok, későn kiderült titkok...
és most mégis megint jóban vagyunk.
sokat jelentesz nekem. lehet csak azért, mert te vagy az egyetlen aki megdícsérte a parfümöm:D meg lehet azért is mert tényleg így van:D
szóval a kezdetektől fogva a mai napig összegezve rettenetesen sokat változtunk. a környezetünk, a törzshelyek kocsmákat tekintve, a stílusunk, a felfogásunk, a zenekarotok, a hajad.:D
de azért ha körbenézel a legfontosabb dolgok még mindig a régiek. a legjobb barátok, a zene, a banda, a gitár, a bulik, a kötődés...és ezekkel is tudnálak a legjobban jellemezni. 
(ha csak Attila kommentjeit most nem számítom:D)
láttunk a csúcson, nem is olyan régen a padlón, láttalak, boldognak, részegnek, dühösnek, gyávának, őszintének, de a mai napig a legfontosabb hogy kitartónak lássalak. persze csak ha a cél nemes mert különben ha a következő rossz döntésnél még ismerni foglak én áslak el ott ahova azt hittem, hogy te fogsz engem:D
szóval így összegzésnek Márk, ahogy Bebi fogalmazott még anno egy lusta dög vagy, egy ezermester, egy büdös bagós aki nem vigyáz magára, egy gitárvirtuóz, te vagy a kedvenc porszívózandó szobám tulajdonosa, a külföldi diák bakikkal, az ifipark zenefelelőse, a legnagyobb hamburgertroll, a borszakértő, mr csodahallás, a srác aki szájából a legtöbbször hangzik el a "beszégessünk!" felszólítás és akin már nem tudok meglepődni:D
szóval igen, örülök, hogy aznap megismertelek, hogy felszálltál velem a szekszárdi buszra, hogy annyi mindent megtettél értem, a pirospontos estének is örülök és a lehetőségnek is, hogy megcsillogtathattam írói tehetségem:D
de amugy ha még mindig nem tudod mit jelentesz nekem akkor annyit mondok, hogy hidak.:)
naszóval akkor búcsúzom. gondolom még isztok úgyhogy jó ünneplést. 
köszcsá.:D

 

  Na szóval, mint azt jó páran észrevettük, az elmúlt hétvége kicsit hosszabb volt, mint az eddigiek. Az elmúlt 4 nap meglátogattuk Zombát, és bulájoztunk egy jót Kikánál, feljutottunk a hegyre is a helyünkre, elmentünk a csipet csapattal Szekszárdra is, majd kimentünk Majosra is, és Dzsináéknál tisz-telet-sétáltunk :D Egy két digitális emlék maradt, úgyhogy azokkal elő is rukkolnék majd :D, de előbb vegyük sorra a bulikat. Ez egy kicsit másabb hangvételű bejegyzésnek lett szánva, hiszen páran - Gábor - megszóltak, hogy az ilyesmik jobbak. Hát, jó étvágyat.

Szerda, Zomba 
  Rögös kiérkezés során eljutottunk Szekszárdra, és bevásároltunk elegendő mennyiségű szittyóból - puszillak Huba - majd felültünk a zombai buszra, és kimentünk Kikához. A helyszínen Kika, Vivi, és Bettike várt minket. Bevettük a házat, és kerekasztalos, családias hangulattal elkezdtünk inni. Az este további része homályosan ugyan, de megvan. Bebivel egy órás társalgást folytattam angolul, megmaradt még az undorító mecseknádasdi bor íze, a pohártörések hangjai, balhé/kibékülés. És az a rengeteg sok sok sok átaludt óra :D. Mindent összevetve jó kis estét csináltunk magunknak, habár sajna beno éjfélkor tökké változott.

Csütörtök, Hegy
   Csütörtökön megtettük az idei év első Hegylátogatását. A szűkös kis csapat (5fő) később eljutott a próbaterembe is. A lényeg, hogy a szemünkben újra ott csillogott Bonyhád esti világítása. A dolog érdekessége, hogy Xéni most járt először a hegyen.

Szombat, Majos
  Technikai okokból a majosi túránkat előbb írom le. Szombaton Dzsinának hála eljutottunk hozzájuk, egy házibuli erejéig, és egy szép nagy társasággal hatalmas bulit csaphattunk náluk. A szolid családias koccintgatás egy igazi farsulós mindenki mindehol, de mégis együtt jellegű bulit hoztunk össze, ami a hajnali 4 órai végeztéig teljesen korrekt dolog volt. Sőt még utána is :D az este több mint 10000ből lett pia véve, és ez meg is látszott a társaságon :D. 

Péntek, Szekszárd
  A Xéni vezetésével összeszedet csapatunk valamikor az este elején becsapódott Szekszárdra, és a kistesconál aktív bevásárlásba kezdett, majd átcsapódott a promi parkba, ahol elég ütemes ivásban kezdtünk. A banzájban részt vett nők - Pufi, Dóri, Xéni, Dzsina, Réka, Réka :D - és férfiak - Máté, Csabi, Gábor, Huba, Milán - (bocs ha valakit kihagytam) körülbelül hanjnali 3ig áldoztak az ivás oltárán, ki-ki ameddig bírta. Én tettem egy derekas sétát Dórival, és elég sok mindent átbeszéltünk, és letisztáztunk, többek közt a nem megbeszélt múltbéli gondokat, és ennek kifejezetten örülök, ráadásul még tűt meg cérnát is hoztunk :D Hazafele autókáztunk egyet, majd én még egy sör erejéig beugrottam a koronába :D. És itt egy jó adag fénykép, amin természetesen nem vagyok rajta, persze miért is tenném :D. Sziasztok.

   Ez lesz az első úti naplós bejegyzésem, amint azt ígértem, ezt követi majd a többi. 
Ez a mostani utazás nem is igazán az volt aminek ezeket a bejegyzéseket szentelném, hiszen nem zenéltem, csak Gábort kísértük el Gegével, mint vendégek a székesfehérvári koncertjén. Tudni illik Gábor a Red Religion gitárosa, és tegnap Fehérváron egy tribute estét tartottak, szép számú magyar előadókkal. A kocsiban velem jött Huba is, hiszen volt egy szabad hely. Az úton sikerült elpusztítanunk kb 3-4 liter boroskólát, de mire odaértünk, még mindig nem csapott meg minket, ami az árakat, és a zsebpénzünk összegét nézve Hubával eléggé kétségbe ejtett minket.

 Mivel én vendég voltam, ergo vipes, kimehettem a koncertről, de Huba nem, ezért a többi italunkat csak én tudtam fogyasztani. A koncertekről összességben elmondhatom, hogy jól össze voltak rakva, igaz mindegyik előadó csak fél órát kapott. Gáborék kezdtek, majd utánuk 1 előadó ami annyira nem maradt meg. De utánuk jött a Hell Alive, Machine head tribute zenekar. Az átlag életkor kb az AFM-ével egyezett meg, vagy az alatt voltak, de ennek ellenére a zenekar a 2 hónapos fennállásukkal olyan műsort cisnáltak, ami egy darabig megmarad. A számok között volt a Halo, és a Locust is, amiknek külön örültem. Koncertjük végén spanoltunk Huba kocka haverjával, Bencével, aki a Hell Alive basszerosa. Az este folyamán neki köszönhetően a kezembe került egy 2000 eurós 5 húros warwick basszer, amin félve játszottam :D.
 Utánuk jött a Korn tribute. Véleményem szerint az este folyamán ők hozták a legjobb műsort, mind mozgásilag, mind hangulatilag. A koncertjük előtt volt módom összehaverkodni a gitárosukkal "Munkyval", akiről akkor még sem azt nem tudtam, hogy a Korn tribute gitárosa és egy későbbi felismerésig azt sem, hogy ő volt az a "raszta" hajú tag, aki Rockmaratonon egy kamerával mászkált körbe és csinálta a rockinform sátorban a műsort, és interjúkat készített. A következő fellépő a Slipchaos volt, a Slipknot tribute. A zenekar teljes felszereléssel, maszkokkal, uniformisokkal, söröshordókkal, és egyéb hiteles felszereléssel lépett színpadra, és teljes mértékben átadták a Slipknot hatást. Igaz itt már kicsit kidőltem, de ettől függetlenül jó bulájt csináltak. Az este következő fellépőjét már nem vártuk meg, mer leléptünk. Hazafele Huba úgy aludt, mint egy kisgyerek, akinek muszáj, a zenekarral meg névötleteken gondolkodtunk, mielőtt és miközben az egész átcsapott baromkodásba. Hajnali 4kor értem haza, majd az ágyamban összefoglaltam a fejemben a gondolataimat, és lefeküdtem aludni. 
  No ennyi volna az első poszt de most mennem kell, mert Huba zargat, hogy menjek ki. Sziasztok

 Az elmúlt hétvégém elég jóra sikerült. Nem hiszek a karmában, de a hétvégém után talán az ennek a dolognak tudható be, hogy egy fontos kis lény tűnt el tragikus módon az életemből.

  Pénteken egy jó hangulatú kis szülinapozással kezdődött, konkrétan a panelos Krisztián, és Alex szülinapja volt. Nem volt nagy felhajtása a dolognak, de egy elég hangulatos kis ivás, evés lett a vége. Anyagi nehézségeimet aznap este leküzdtem, és másnap délu. buszra ülve Gáborral, és Eko-val bementünk szekszárdra. Egy kisebb csipet-csapatot összeszedtünk az este, és bevásároltunk a kezdő kör alkoholból. Ezt követve átmentünk az est café-hoz, a Szekszárdi Zenekarok Fesztiváljára. Ott egy terjedelmesebb, egész átfogó beszélgetésbe keveredtem J. Dórival. Majd lementünk est café-ba, és elkezdtünk a bulizást. Az este további része az alkoholtól, és ahogy a szekszárdi lányaim mondanák, a rózsaszín ködfelhőktől volt homályos. Két vak ismeretlen taggal elmentem az este folyamán szeszért is, ami még egy vicces kör volt, meg "kommunális" - /soma - zenére buliztam egy darabig, és ha jól emlékszem a tekével is megismerkedtem, mármint a kocsmával mint olyannal. Az este rózsaszín része volt, hogy azzal a személyjel is találkozhattam, aki miatt javarészt bekeveredtem szekszárdra. 
 A reggel egy ismeretlen házban ért 3 rasztával meg ekoval, amint épp anyám hívott, hogy váccáp kid. Felkeltem, vállamra vágtam a gitárt, és 3 óra alvás után mentem próbálni a szekszárdiakkal. A próba elég kába állapotban telt el, de mindenképp hasznos, és jó volt. A 12:15ös busszal sikeresen hazakeveredtem, majd egy derekas ebéd, és jópár ébren töltött óra után ágyba vágtam magam. Este gáborral még mentünk egy társalgós árpád kört, és nyugtáztam a napot. A mai napom rózsaszínje reggel és délu. hazafele menet is utólért, egészen addig amig haza nem értem. 
 És itt jön ennek a hibátlan hétvégének a karma féle kompenzációja. Hazeérve, egy "fogd az ásót" utasítással nyakamba szakadt a családi tragédia.. A többi részletet nem szeretném elmondani több okból is.  Lényeg a lényeg, itthon megült a hangulat és feltörtek az emlékek. A házba érkező vendég göndör szőrű kis üdvözlője nincs többé. Hát ennyit szerettem volna leírni még. Arnika meg remélem háborítatlanul nyugszik. bárhol is járhat most éppen.  

Arni

2004 - 2012

Jó szokásom, hogy ha valaki megjegyzi, hogy nem írok blogba, akkor küldök neki valami szépet :D Szóval Edina, jóétvágyat :D

  Milyen furcsa dolog a remény, nem? Behálózza az egész életed. Az álmaidra épít és az igazira törekszik. Erőt ad, hogy elgyengítsen, elgyengít, hogy újra erős tudj lenni. Biztat, hogy csalódj és csalódást okoz, hogy újra tudj bízni. Kézen fogva kíséri végig az egész életed és bearanyozza azt apró pillanatokkal, amiket sosem felejtesz. Ha nem engeded el, ott lesz melletted végig, amikor mindenki más már hátat fordított neked. Az álmaid, és a remény legyenek az utolsó dolgok az életedben, amiket feladnál.

 Hamarosan beindul a The Breed zenekarban lévő időszakom. Ez azt takarja, hogy sok sok koncert fog a nyakamba szakadni, sok hétvége, amikor 2 várost is beiktatunk péntek-szombat párosításokkal és sok-sok utazást. Éppen ezért megfogadtam magamnak, hogy leírom a tapasztalataimat, emlékeimet a koncertekről, hétvégékről, mielőtt az alkohol besegítene és elfelejteném, legfőképpen azért, amiért eddig minden mást is leírtam - hogy utólag átgondolva elmosolyodjak az egészen - és hogy belecsöppenhessen egykét ember egy kicsit abba, amibe én most belecsöppentem. Nagy élmények, felejthetetlen napok és fontos kapcsolatok alakulhatnak ezek miatt, amik ugyanúgy előresegíthetik az én személyes fejlődésemet, mint az AFM-et, vagy a Chuck-ot, és ezeket el tudnám viselni. Úgyhogy hamarosan érkeznek Úti napló címen az élménybeszámolók.

   Bebi ha ezt olvasod megsértődsz, de az előző faszságokat véletlen nem mentettem el, úgyhogy a címen kívül minden más :D
  Szóval ha már leültem, hogy blogolgatok egy kicsit, akkor nincs is jobb téma jelenleg, mint a hétvégém. Nem tudom hány ember jött rá a fácse segítsége nélkül, de most ünnepeltem a 18.-at. Érdekes egy hétvége volt annyi biztos. A lényeg, hogy sokan gondoltak rám és rengeteget tettek azért, hogy ez az este úgy sikerüljön ahogy, emellett pedig javarészt teljesült a kívánságom, és a legszebb ajándékot kaptam amit csak kaphattam születésnapomra. A vicces, hogy a "18." szellemét megszégyenítve nem voltam részeg hétvégén. Viszont végre először az életemben hasznát is vettem annak, hogy van személyim :D Ma elérkezett a pillanat, hogy én vittem ki a bandának a piát :D Egész este azon lovagoltam, hogy 18 vagyok, többek közt olyan szövegekkel mint: "Én vállalom értetek a felelősséget", " én ebből már kinőttem" meg persze a lebecsmérlő "kislány" megszólítások Szandika irányába :D Jó volt a hétvégém, sok minden derült ki, többek közt, hogy kinek mennyit jelentek, meg hogy faterom még mindig jól főz-e :D Nem kell neveket emlegessek amúgy köszönetnyilvánítás terén, hiszen aki olvassa, az talán az összes névvel tisztában van. No mindegy, itt érjen is véget ez a gondolatmenet, és menjen mindenki aludni :D sziasztok, Szkáccs voltam...

   Itt ülök a gép előtt, mindjárt körbeér az óramutató és a következő sort 20adjára törlöm ki. Nem tudom hol jár a fejem, de egyenlőre annyi biztos hogy nem itt... 
   Sokat agyalok a dolgaimon, most főleg a születésnapomon. A 18adikon... egy olyan szám, amire elvileg életem végéig emlékezni kéne, vagy pont hogy egyáltalán nem. Vicces lesz az biztos, de még aggódok, hogy s mint. A szervezésről lemondtam, ez a nap szóljon most másról. Legalább megnyugtat a tudat, hogyha a haverjaimon múlik, az este nem rúgok be. Hmm... jó volna most egy pohár bor.
  Kittinek ma van a születésnapja és egész nap a szobájában ücsörgött és fülig érő mosollyal kattogott a laptopon. Mindegy. Azt hiszem sikerült észrevenni, hogy most ez épp nem egy "mi történt eddig" karakterű összegzős poszt, ez most inkább egy olyan "épp ami a fejemben jár" bejegyzés.
  Gábor idióta vihogása ragadós. Nehéz mellette szomorúnak lenni. Akkor se menne, ha akarnám. Az idióta vicceivel, amik csak az előadásmódjától nevezhetők egyáltalán értékelhetőnek... Mindegy..
  Huba meg a másik fele.. A trú beleélős leszarós.. Amit a legjobban bírok benne, hogy "akkor se nem van gond ha nincs". Persze vannak kivételek, mint például szilveszter.. de az is tanulságos volt. Milán a harmadik idióta.. A hülye fejét mindig sikerül túldicsérnem... XY ideje ismerem és rendszeresen tud újat mutatni. A hülye idióta szövegei már szállóigék lettek.. 
  Faszi... öcsém ha ezt most olvasod, állítom fülig ér a szád... ha mástól nem most ettől...  A legutóbb akkor jutottál eszembe, amikor aparon az utca végében belebotlottam két törött széklábba... Amit csodálok benned, hogy valahogy mindig képes vagy kimaradni a dolgokból... Mindig pontosan tudod, hogy hol a helyed és mibe mennyire van beleszólásod. A nevedről mindig a 'kompromisszum" szó jut az eszembe. Meg a szivacs papucs. 
   Idiótákkal vagyok körbevéve, de mind az életem részét alkotják... Néha egy belőlük összevarrt patchwork szőnyegnek érzem magam. Igaz ebből az is következik, hogy túl sokszor nem találom a helyem, a szerepem. Mintha én csak úgy "lennék" - baszki már összefolynak a szemem előtt a betűk és szédülök -. Ami a leggyakrabban foglalkoztat ezzel az aggályommal kapcsolatban, hogy vajon ha most eltűnnék - nyugi nem megint egy "kinek hiányoznék" gondolat jön - akkor ki mire emlékezne, ha eszébe jutnék. Mi lenne az első kép, az első szó, az első gondolat amire az emlékemről asszociálna. 
  Ennyit a szerdai posztról. Úgy fest lecsúsztam róla. Mennyi szemét gondolat forog a fejemben. Nem hagynak aludni, nem hagynak enni, figyelni, örülni, bánkódni... De én meg nem hagyom őket elillanni és ez így kerek. No mindegy, ez jutott mára, bogozzatok, Szkáccs voltam...
 

  Ebben az évben kétlem, hogy többet jelentkeznék, úgyhogy gondoltam most megírom az ilyenkor illő évértékelő posztomat.
  Szóval kezdjük az elején. 2011 tele. Hmm... Legalábbis ami 2010-ről maradt. Kurva szarul indult. Maga a szilveszter is. Esélyes volt, hogy elveszítem a legjobb barátom, mert képtelen vagyok az eszemre hallgatni. Aki ott volt tavaly szilveszterkor pontosan tudja mire gondolok. Mindegy is. A zenekar stagnált, koncertek nélkül húztuk nyárig. Tavasz. A szerelem elhagyott, pedig babonás módon mindig az év e részétől várom a megváltást. Pécsen először láttam a Subscribe-ot élőben, ami egy hatalmas este emlékét őrzi. Aztán eljött a nyár, az én időm. Igaz györökre idén sem jutottam el, de nem bánom. Észbe se kaptam még, és a pofámba szakadt a Rockmaraton, az évem 2. legnagyobb élménye - nyugi az elsőt úgysem írom le ;) - egy kiló nyári koncert, Június 11., Augusztus 26., bekerültem a Chuck51-be, Tarka fesztivál, köztérszeszek, a városi legendák önkéntes gyártása, szálka és egy különös kis esős, kopott cipős találka... Aztán az ősz. Szintén koncertek az iskola, a szekszárdi csapat megismerése, megint Subscribe, tábortüzek, és a tél, a próbatermi ivásokkal, brutlin kályhával :D és persze a "baráti karácsonyozás" című összerittyenésekkel és egy ma esti, különös lelkizéssel....
   Az egész év egy jó rajzfilmként pörgött le a szemem elött, és minden egyes képkockán rengeteget dolgoztunk :). Arcátlanul pofán csapott a szerelem, amit úgy kergettem eddig, mint egy ártatlan kisgyerek, aki kergeti az elengedett lufit a vásár rengetegében. Körülöttem csak úgy zajlott az élet, míg én mindent elfelejtve kergettem az álmaimat, de én azt mondom, az álmokért megérte élni és aki ezt nem hiszi el azt majd remélem 1 poszttal lejjebb, vagy egy koncerttel később meg tudom majd győzni erről :).
  Szóval az évemet újraértékelve, nagy sóhajtozások közepette kijelenthetem: Szép volt, jó volt és így a végéhez érve elmondhatom, hogy ha tehetném, újra átélném, de mindent ugyanígy tennék. Mindent pontosan ugyan így tennék... Holnap részegen a földön fekve, talán eszembe jut ez, amit most ide írtam, de azért remélem az új év többször fog kézen és rángat a boldogság felé. Addig is, had kívánjak mindenkinek boldog új évet. 2012 szóljon az álmokról.... nekem arról fog :)

U.I. "186 hazavezet. 400nál eltévedek", vagy valami ilyesmi... Csak hogy ne felejtsem el. 


Sziasztok, az évben utoljára, Szkáccs voltam....

  Elkészült az AFM 5. saját száma. Xéni, és Dzsina külön kérésére, ez a szöveg is előbb lett publikálva, mint hogy a számot bárki is halotta volna, így megint jöhetnek a saját dallamos ötletelgetések. Gábor szerint a címe "Péter", én értelmesebbnek találtam a következőt: "Pillanatképek (Ébressz fel)", Jóétvágyat.
 

Ask For More - Pillanatképek (Ébressz fel)

Fekszem némán az ágyamon 
Az utolsókat rúgva
Előttem forog a film

Ezt még megnézem
Aztán lelépek
Hát had jöjjenek
Azok a pillanatképek

Látom már,
olyan messze nyúl
Kopott fényű képek jönnek
Az élet című albumból

Látom már a napot, a felhőt
A fűben fekvő elmerengőt
Látom már a csillagot, a holdat
A pimasz mosolyt az alkoholban

Ez a vég vagy a kezdet
Nekem mindegy ígyis kurva szép lett

Refr:
Az álmokért megérte élni
Fülem befogva előre menni
Nem törődni senki mással
Nem törődni a folytatással
Még, csak még egy percet kérni
Ha meg is kaptam, pont leszarni
Részegülni a pillanattól
Ha nem is jutott sok a jóból

Annál több a szarból

Ébressz fel (3x)

Ébressz fel, ha már sok a rosszból
Ébressz fel, csak jóindulatból
Ébressz fel, ha  sok volt a sokkból
Ébressz fel, az álmaimból
Ébressz fel

Látom már a napot a felhőt
A fűben fekvő elmerengőt
A csillagot a holdat
A pimasz mosolyt az alkoholban

Refr.
 

  No jóestét. Ez úgyfest most nem egy idézetes bejegyzés lesz, ahogy manapság tolom, de azért egy ilyet idecseszek hangulatnak a szöveg mögé :) 

Szóval. Manapság történgetnek a dolgok. Zajlik az élet, durvább szinten mint egy szappanoperában. Műbalhék, Óriás gondolkodós egyedülbaktatós séták, nagy jelenetek, minden ami kell. Jó kicsit szürkíti a mindennapi összeülős sörözés, de a legjobb dolgok is ebből sülnek ki. Hmm. Pénteken megjártam Pécset, egy derekas Folkmetál szagú koncert erejéig, ahol megint szép emlékekkel gazdagodtam és ami azt illeti tanulságos is volt, csak hát, még nem tudom mit tanulhatnék belőle. Ez kb olyan, mint amikor végigolvasod a népmesét, de nem egyértelmű a tanulság... Mindegy is... Lezajlott az első hógolyózásunk és lehet egykét ember szívét fájdítom, de nagy sikerekkel zajlott. Senki nem maradt szárazon :D nem akarok neveket említeni (Kika, Sát, Gábor, Soma, Vivi, Beno, Huba :D), de azt hiszem ez így volt kerek ahogy volt. Nagy terveim vannak decemberre ahogy szintén a szilveszteri mibenlétemre és ugyanígy a születésnapomra, de ha már csak a fele összejön, felejthetetlen napokat/napot élhetek át. Hiába, a régi nagy álmok.... Valamelyik köcsög amelyik még nem ért haza, most dobta meg az ablakom hógolyóval, nemtom kiaz de remélem ezt olvassa, úgyhogy kabbe a tököm :D... no azért örülnék, ha a legtöbb ember a komolyabb részt komolyabban venné :D. Köszöntem. 

U.I.: Most néztem meg, Soma, Sát, és Gábor volt az, ugyhogy igy utólag is, (  ..l..  )

 Meddig reménykedem még, s mit remél a lélek?
Ha izzó tűzben elenyészem, beismerem majd a vereségem? 

 Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom

 Hát szevasztok. Régen nem írtam megint, gondolom senkit nem lep meg. Itt ülök infon, és letiltották a solidworks-öt, meg fészt, ugyhogy pont nemtom mit csináljak, nincs jobb dolgom, ígyhát marad a blog. 
 

Nos... Nemrég sikerült elérnem, hogy egy lánynak sokat jelentsek. Ez eddig szép és jó, de sajnos rengeteg minden akadályozza, hogy révbe érjen az egész dolog. Összeszámoltuk, csodálatos vastag karomon strigulázva, hogy hány ember támogat a témával kapcsolatban, és az a 8 strigula alig fért rá, ergo kivagyok baszva :D de legalább megbizonyosodtam arról, hogy jó az amit csinálok, és nem hülyeség. Amig van 1 barátom is, aki mellettem áll, és minimálisan is támogat, vagy amig van arra esély, hogy összejöjjön az egész, addig nem adom fel. Manapság rendszeressé váltak Beno-val a napi fél órás telefonhívások, ami azért nagy sikerekkel vödörszám önti belém az életkedvet/lelkesedést. Ezúton is megköszönném neki, hogy gondomat viseli amig én itt elbambulok a nagyvilágba, és nem érzékelem, hogy mik történnek körülöttem.
  A jobb kezemet csütörtök óta ékesíti egy olyan karkötő, ami eddig a legtöbbet jelenti. Oké, kaptam egy talicska karkötőt, xénitől, dzsinától, stb, amik fontosak is, de az az egy nem véletlen van egyedül a jobb karomon. 
  Manapság Hubával romlik a viszonyunk. Ez több dolognak is betudható. Egyrészt mert mutrics vagyok, (  ---- :'''''D ---- ) másrészt meg kerülgeti a témát, de meg akar óvni attól, hogy megint hetekig depresszióba vonuljak, napi szinten részeg legyek, leszarjak minden cöcöcöcöpö... Én ezt meg is értem, de megmondtam mindenkinek, hogy amíg nem tudom, hogy miről mondok le, addig semmikép sem teszem. Most meg lassan eljutok arra a pontra, hogy tudom miről mondanék le, de most már még annyira se akarok róla letenni, mint eddig. Csinálok hülyeségeket, vannak idióta módszereim és Huba édesanyja megmondta, hogy ilyen faszit még nem látott mint én, de akármennyire is tapasztalatlan vagyok, akármennyire is suta, a saját módszereim eddig általában bejöttek. Elmondtam egykét embernek, hogy én nem azt kérem, hogyha depis leszek akkor a pofámba vágják hogy "GYÁÁÁ mutrics vagy, megmondtam hogy ez lesz" hanem amig reménykedek, és törtetek, addig álljanak mellettem, és támogassanak kicsit. Mindenki tudja jól hogy ha ezerszer is leosztanak, 2 jó szóval beérem. Szóval skacok, hogy ez a szöveg szépen lecsengjen, a lényeg, hogy még mindig várok. 

 

  Az afm 4. Saját számának, a dalszövege még nem lett publikálva, ahogy a cím sem lett kitalálva, de akkor az egyiket legalább itt letudom ;)

Nem kell a szentbeszéd
Nem kell a jó szó
Az élet nekem pont elég
Nem kell értem harcolj

Az önpusztitás vágányán
Én vagyok a nyikorgó kerék
Száguldom a végzet felé
És nem tudom hol van a kibaszott fék

Aki eldob végleg mindent magától
A holnap réme vadként űzi őt

Pedig a drogok, és az erőszak 
Csak menekülés, a kérdés elől

Tét nélkül a létezés síkján
Nincs mit vesztened, de mégis félsz

Ma még nevetsz, de holnap sírsz
Az élet ilyen, de ettől többet érsz

Ettől többet érsz...


 Minden terv és minden álom, 
Többet ér, mint bármi más
Mondd miért
Miért hagyod, hogy elvegyék

Ha ott állsz majd a legvégén
És nem jöttél rá
miért is éltél
Emlékezz majd erre még

Breakdown

Nem kell a szentbeszéd
Nem kell a jó szó
Az élet nekem pont elég
Nem kell értem harcolj

Az önpusztitás vágányán
Én vagyok a nyikorgó kerék
Száguldom a végzet felé
És nem tudom hol van a kibaszott fék

Aki eldob végleg mindent magától
A holnap réme vadként űzi őt

Pedig a drogok, és az erőszak 
Csak menekülés, a kérdés elől

Tét nélkül a létezés síkján
Nincs mit vesztened, de mégis félsz


Ma még nevetsz, de holnap sírsz
Az élet ilyen, de ettől többet érsz
Ettől többet érsz.
 

  Sziasztok. Rég nem írtam megint a blogomba, úgyhogy most egykét érdekes esemény után úgy gondolom, most van értelme. 
  Nem rég, mint azt páran tudjátok, sikerült ismét kijutnom németbe. Ez nekem egy elég érdekes nosztalgikus élmény volt, mivel 3 éve az első német utammal indult el a blog. Most, hogy megint láttam németországot a Nyagymányoki Ifjusági fúvószenekar jóvoltából, elmondhatom, hogy megérte elvállalni az egészet, és most, hogy így van miről, kicsit részletezném az utamat. :)
 Csütörtök este 8kor indultunk a Nagymányoki Casinótól. Fruzsiék vittek ki ide, akivel egész úton úgyvolt, hogy keressük egymás társaságát, mivel mást nagyon nem ismerünk. (Fruzsival még a bonyhádi ifiben játszottam együtt) Odafele a 15 órás busz út előnyeit élvezhettük ki.(Büdös van, hideg, nem lehet aludni, valaki mindig ébren van, nem férsz el, 2óránként felkeltenek, és nemtudsz akkor wc-zni amikor neked kell.) Mikor odaértünk, kettesévek átadtak a "Gazdiknak" azaz Oswald Trautman-nak és feleségének, egy nyugdíjas házaspárnak. Rákellett jönnünk, hogy nem tudunk egy szót sem németül, ők meg kb ugyanennyit tudnak angolul. Szóval a kommunikáció egész hétvégén egy vicces történet volt. Első nap odavágták elénk ebédre a sült fél csirkét, én meg csak néztem, hogy nagyobb mint a fejem. Az ilyesfajta adagok egész hétvégén megszokottak voltak. Rendszeresen elhalmoztak minket édességekkel, német sörökkel és ha hagytuk, vittek minket várost nézni, bevásárolni stb. A fellépésekről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy jók voltak, értelmesek, és a zenekari vezető szerint elég jól szerepeltünk. Megismerkedtem kint egykét érdekes emberrel, mint pl Marian-nal, vagy Charlotte-al, de a nagymányoki zenekaron belül is sikerült egykét ismeretséget szereznem, mint pl Ács Andris, vagy SP, vagy Vali, vagy sorolhatnám. Mikor hétfő este búcsúzni kellett, nem birtam ki elérzékenyülés nélkül, és páratoknak már elmondtam, hogy miért. hazaérve átadtam az ajándékokat annak akire gondoltam kint, vagy akire kellett :D, és este egy haveri sörözéssel zárult az egész. Mindenképpen emlékezni fogok erre a hétvégére.
 Amugy egykét dolog, hogy vaccap. Megint megkaptam, hogy nagy az arcom, úgyhogy kicsit most vagy megpróbálok visszavenni, vagy odafigyelni erre, de általában nem megy.
 A Zenekar stagnál, mivel filózunk hogy télire másik próbaterem, vagy ez, de akk valami értelmes fütés. Amúgymeg, a legutóbbi, okt. 14.-ei koncertünkről csak annyit mondanék el, hogy mindenkinek nagyon köszönöm, hogy eljött, pláne az alterosnak :D, és úgygondolom, hogy valami sikeres, értelmes dolgot csináltunk aznap este, isteni közönséggel, ami nem fáradt, nem józanodott, és nem érdekelte semmi. Köszönjük mindenkinek, hogy ez a koncert megvalósulhatott, és sikeresnek bizonyult, nélkületek nem ment volna. :) Na asszem mindent leirtam, amit akartam, sziasztok.

  Csak hogy memorizáljátok:
 

Ask For More - Mekkinekkicsitpower(2).gp5

Nézz rám, mond mit látsz
Talán egy idegen szempárt
Mit egykor még re nyitottál fel

Most mégis itt állsz
És csak egy választ várnál
Sajnos már senki sem felel.

Tudom nem veszett még minden el!

Refr: Még kérlek
Még várok rád
Az élet nem telhet így tovább
Még kérlek
Még várok rád.

Annyi minden veszett el
Annyi minden lett csak
rossz emlékké

Ha még egyszer újra látnám
Biztos hogy megragadnám
És már nem engedném el

Biztos hogy nem engedném el.

Refr. 
Szóló
Refr. x2



Ask For More - Emlékezz

Közös az emlék
És közös a dal
De maradt pár kérdés
Ami csak tényleg engem zavar

Hova tűnik az idő
Miért pont téged akar
Miért szépek a mesék
De ez nem is baj, mert

Refr.: Lehetsz a föld bármely pontján
Emlékezz hogy vár egy barát
A nevedet őrzi és az eget kérdi
Hogy vissza jössz-e még, így hát
Lehetsz a föld bármely pontján
Emlékezz hogy vár egy barát
A nevedet őrzi és az eget kérdi 
Hogy emlékszel-e még, elég jól rá

Tudod az számít
Ha aki visszavár
Számolja az időt
Ami azóta eltelt már

Egy régi fénykép
Ami visszahúz
Éjeknek éjén
Álmatlanul, mert

Refr. 

Szóló

Refr. x2 

Olvassátok jó egészséggel, október 14.-én találkozunk