Hearthache

 Nos, észrese vettem de pont ma, július 15.én született meg az első bejegyzés a blogban. Akkor a Németországi út inspirált arra, hogy irjak egy bejegyzést, amit mindenki elolvashat, részletes, igy nemkell senkinek se ujra és ujra elmesélnem, habár az is jól esett... Tisztán emléxem arra a lázas estére, 2 hétre volt rá a német útra, és még tisztán éltek bennem az emlékek. 3 órán keresztül irtam a bejegyzést, és mindent leirtam ami csak tőlem tellett, és mitnemondjak nagy sikert aratott. Később elkezdtem irni a magánéletemről, és igy jutottam el odáig, hogy két év alatt 110 rögzitett, és kb 140 befejezetlen, vagy törölt bejegyzés született. Nemakarok erröl sokmindent irni, csak még annyit, hogy örülök, hogy akkor és ott belevágtam.

   Sziasztok. Két hete, hogy elegem lett mindenből, és itthagytam a blogszerkesztést egy darabig. Azóta történt egypár lényeges dolog, ami furdalt, hogy nincs leirva. Előszöris: Nemharagszom senkire mert gyerekes mód elmagyarázva az rossz dolog. 15 éven keresztül sikerült elkerülnöm, hogy haragosaim legyenek, aztán változott a világ körülöttem, velem együtt, és sikerült magamraharagitanom egy rakat embert. Ez sokszor csupán dacból, vagy dühből történt, volt, hogy szándékosan, de volt, hogy csak észrevétlenül magam alatt vágtam a fát, és akik mind rajta ültek a fán, nemszóltak, hogy "ezt nemkéne". Ez a múlt, és igyekszem igyis felfogni. Nemszeretem felhozni, mert tudom, hogy van bőven hibám. Nemmindig tudom korrigálni őket, de mindig igyekeztem eszerint cselekedni. Sajnos egy homokvárat könnyebb ledönteni, mint felépiteni, igy könnyebb lerombolni mindent, amit magadköré építettél, mint visszacsinálni az egészet... A sebek lassan forrnak, de bármikor feltépheti őket az ember, és akkor csak jobban fáj, és később forr be... ha beforr... Ilyen beforratlan sebem van bőven, és nemcsak a testemen, hanem körülöttem. Tönkrement barátságok, félbehagyott történetek, és elcseszett pillanatok sora.... ezeket a sebeket én téptem fel, csak egy idő után akkorák lettek, hogy már többemberes munka lett egy ilyen operáció. Lehet, hogy az elején sokat hibáztam, de egy idő után már nem csak rajtam múlott az egész. Sok bennem a hiba, ha kevés benned a szeretet. Egy hibát ki se tudok javitani, ha esélyt nem kapok hozzá... oké esélyt kaptam eleget, csak ezzel a bizalom nemvolt párhuzamban. Nemmindig volt esélyem a hibáim kijavitására, és a dolgok akkorse lettek megbeszélve, amikor éppen ideje lett volna. Eljátszható a békülősdi, de ha a hibák amik miatt megtörtént az összeveszés, nincsenek átbeszélve, akkor megvan adva az esély, hogy újra megtörténjen az eset. Mindegy, ez lerágott csont, és én többet nem vagyok hajlandó erről papolni. Az én felfogásom lehet hogy olyan mint egy ovisé, de sztem boldogabbak voltunk, amikor még a dömperen veszekedtünk, és nem azon, hogy valaki megfeledkezett a barátjáról. Szerintem a barátság mamár egy olyan elcsépelt fogalom... Én ismerek valakit, aki olyan helyen lakik, és olyan közösségben van, ahol egy ember a barátját úgy kezeli, hogy érte a kezét a tűzbe tenni, csak hogy nevetni lássa, ahol nekimegy egy vadidegennek, csak azért, hogy megvédje. Itt Bonyhádon már azis barát, akivel hétvégente összeülsz sörözni. Egy barátságot kiépiteni egy élet munkája, csak ottvan a gond, ahol egy ilyen "barátság" 10 perc alatt végleg elveszik.
  Úgygondolom, hogy most nincsenek igazi jó barátaim. Vagyha vannak is, ők nemlehetnek mindig mellettem, de ha gondom van mindig meghallgatják, és ahogy tudnak segitenek (igen nemfeledkeztem meg rólad, aranyom :) ) Jelenleg van egykét gyerek, akikkel napmintnap kintvagyok, pl Huba, vagy Gábor, és akadnak olyanok is, akikkel néha elmászkálok, mint pl. az uj haverjaim, az Apariak, akik manapság rendszeresen látogatják Bonyhádot. Elég nagy parasztok, és semennyire se tudnak viselkedni, de istenem, most az válogasson, akinek barátjai sincsenek? :D... 
  Jelenleg várom a megváltást, pontosabban a megváltót, aki egy kis fényt tudna csalni az életemben, de ha egyszer az enyém lehet, én nem engedem el :) mégegyszer nemesek ugyanabba a hibába. Nemakarok már mást, csak békét körülöttem. Hogy mindenkinek a szemébe úgy nézhessek mint elötte. És várom, hogy történjen valami nagy, ami megváltoztatja az életem eddigi menetét, és kicsit kitérít a megszokott mederből. Ennyi bőven elég lenne.... köszi, ha elolvastátok, sziasztok.

 

 Ui.: kommentelés még mindig nincs, és nemis lesz, nenekem köszönjétek. Túl nagy hatalom ez egyesek kezében...

 Kész feladom.. most egy jódarabig megint nemlesz blog.. szevasztok

  Amint azt sokan tudják a 9.-es gimisek egy része és még néhány kivülálló - ha szabad őket igy hivnom - nemrég balatongyörökön volt nyaralni, és most jöttek haza a napokban. A házigazda Dóri volt aki rengeteg élménnyel gazdagodott, és a nyarának egy tökéletes kezdését tudhatja maga mögött. Sajnos én nem lehettem ott, mivel szerencsétlenül forgattam a lapjaimat, és egykét hülyeségből összejött hogy majdnem mindenki megharagudott rám ^.^ Úgyhogy most halljuk azoknak az élménybeszámolóit, akik ottlehettek.

Elsőként a házigazdát kérdeztem meg:
Hát az egész alina fehér gatyájával kezdődött aminek segítségével megakadályoztam, hogy megkerüljék a fél falut hogy eljussanak hozzánk. hazavittem őket megjegyezték hogy csórók vagyunk, meg hogy van-e kaja, lefeküdtek a kanapéra és innentől az ő titkuk hogy mi történt ott kettesben Marissal mert én rohantam a vonathoz a többiekért. ugyan volt velük egy tapasztalt vén róka (krisztián) féltem, hogy elkeverednek hatalmas györök falucskában. odaértem. mindenki jókedvű volt (gondolom a sörtől) és mindenki megjegyezte, hogy picsanadrágban vagyok meg hogy üres a kezem .. (gondolom célzásnak szánták (nem mindenkitől vettem fel:D)) aztán go haza. itt is megkaptam a csóró szöveget meg hogy messze lakunk. megterítettünk aztán ebéd és ezután szétszéledt a kis csapat. lementünk fürdeni, mosogattunk meg meghallgattuk a memoriest:D a legtöbbekről kiderült hogy sose voltak paraszt gyerekek és puha a talpuk. alina kb elis akart ájulni a vágástól amit egy kagyló borzalmas arcátlan módon megejtett pihe-puha paksi sugárzott bőrén. Első este üvegeztünk aminek hála láthattuk Bí popsiját. és Gábornak hála pedig a részleteket...:D Másnap csak az ebédre emlékszem amit alinával és urnival nagy gonddal készítettünk főleg maris és Teo tiszteletére. (megtanultam krumplipürét csinálni) Benci pedig igen szuper elterelőnek bizonyult miután harmadszor akart a banda elindulni haza ebédelni de visszatartotta őket, hogy kidíszíthessük a házat. Kedd este volt az alkohol első nagyobb huláma amikor is Bencivel összespanoltunk a pultos sráccal és pár liter borral büszkén sétáltunk végig a parton. aztán pont ilyen büszkén fetrengtünk párórával később ugyanitt. Szerdán Judit megvált a csapattóll aminek tiszteletére képesek voltunk virslit sütni ebédre(ez a kaja dolog nagyon megmaradt) de helyére meg alina helyére jött két másik vendég Dóri meg Szabina. A délután egyszerűen egyszerűdallal indult mint mindig na meg a memories aztán az este már jobb volt (legalábbis a többiek szerint) ... hogy miért nem emlékszem sokmindenre? őő....aludtam. khm:D de neaggódjatok a sok fekvés ellenére a HAJAM MÉG MINDIG TART:D Csütörtök reggel Gábor nagy örömére hajnalban kisétáltunk a bejárati úthoz ahol nagy földrajzi tehetségünknek köszönhetően kitaláltuk honnan jön a busz és elköszöntünk Teotól meg Matyitól (Matyinak amúgy jóláll a betét az új hajában:D, Teo meg plázacica lesz velem:D) Csütörtökön volt az első nagy főzőcske:D bencinek és Dávidnak hála:D a leves gigantikusan sokra sikeredett . mindenki éhes maradt xD délután röpiztünk, ahol Vivivel bealáztunk mindenkit:D nahjónem Kika csípőmozgása vitt mindent miközben bemászik a bokor alá hogy : "sziaTigris..." (nemszeretnétek tudni) Este kika új barátokra tett szert:P tippeket lehet majd neki küldeni abban a témában amit most nem hangoztatnék. A pultos csávót lecseréltél, megis sértődtünk és helyére egy köcsög moleszterálós faszt raktak aki hazaküldött minket üvegért mert különben nem kaptunk borocskát. (vagy ez szerdán volt? nemtudom.:D) Pénteken sokan elmentek, mindenkinek dolga volt de azért a többiekkel tartottunk a kanapén egy virslisütést. Srott kioktatta a Kicsirasztát a biciklilánc rejtelmeiről ezenkívül Tomika már profin tolja a gitárdalokat:D Este megtudtam, hogy a télapó nem a régi már aminek hatására egy világ dőlt össze bennem, köszönhetően Somáéknak:D Szombaton elment a maradélk csürhe is de maradtak a szép memoriesok róluk meg az egész hétről. A nagy metálosok megismerkedtek a pónimesékkel Tomikaváltozatban, a pónimese rajongók a szomszédban meg megismerkedtek a metál 7 alapszavával. ilyen egy igazi kulturálódós nyaralás nemúgy mint a kerestyéneké:D megtanultunk boroskólát keverni tökéletesre meg én egy kicsit főzni köszönhetően Bencinek de Gábor szerint maradjak a kakaónál:D sokminden történt sokminden volt sokhelyen... (khm ugye Kika:P:D) sokat göcsűűtűűnk vagy nemtudom hogy mondják ezt az elitek:D ezenkívül üzenem a buzibár vendégeinek hogy bicsámot hárte apincérkének.

Majd Tomit kérdeztem meg, milyen volt:
Jó volt

Végül Gábor következett:

hétfö hajnalban indult a vonat hidas-rol dombóvárra.ott leszálltunk és meg kellett keressük dombovár alsót.ez kb fél óra alattmegvolt 5 utbaigazitás után .megtaláltuk, elkeztek gyülekeznia többiek is, srottal addig toltunk két cigit mg nem indultunk,na megjött a vonat felszállás, 4 órás úton meg lehet szomjazni szal elnyomtunk egy üveg borost meg nyomtunk pár vicces dolgot. megérkeztünk ettünk, bevágtunk 1 sört meg egy pálinkát, aztán lementünk a partra ahova kivolt irva h nemszabad fürdeni, de ez igazábol nem zavart,aztán go város alkolholt meg cigit vetettni valami 18+al mer neköünk nem adtak, de sikerölt végülis akk este otthon iszogattunk még csak ijen lájtos volt.üvegezés is volt.hát bí meg tomi ki tett magáér....aztán éjszaka..... Akk kedd. éjszaka...reggelire pár cigi,meg sör,napközben kicsit strandolás lányok sütnek föznek, tejonak meg marisnak szülinapi meglepetés készül amig páran lementek a strandra, aztén amikor jöttek vissza, valahogy visszakelett öket tartani, srottival gyártottunk pár vizibombát egy darabig elég volt, este lementünk a partra inni  aztán nem emlékszem hogy volt e valami. aztén szerda... Szerdára már összespanoltunk a stradona  büfésekkel akik mellesleg buzik voltak igy buzibáárnak hivtuk, de rendesek voltak mer adtak cigit  ,(itt majd mondok vamit-kedd este srott.alina)akk hazament judit meg alinka. jött a váltás két szekszárdi képében, aztán este go part.hát ez volt a legdurvább.srott matyi pucérmaratont rendeztek,egyesek hánytak aztán 10-11között a társaságot összekellett szedni elszortana városbol ,partrol, elköszöntünka  mihályi girlektöl akikkel összespanoltunka napokban,este a házban lady gaga is megfordult akinek a haja még mindig tart. Csütörtökön a hét szavas játékkal szorakoztattuk magunkat mert az idö nem votl tul jo, meg gitározgattunk stb.estére az idö megjavult szoval ittvolt az ideje az ujjabb ivásnak a parton,hát ujjabb pucérmaraton, most bí és én felállásban ,fising on orfüs játék vizimentö tornyán ivás majd a magasbol pisálás, ujabb hányás. aztán volt egy fogkrémes jelenetem, aztéén bealudtam de urnika vicces dolgokat csinált. Pénteken már csak kevesen maradtunk búcsúzkodás gitár,cigi sör, best memories,boros , kakadal halgatás este egy utolso party. Szombat reggel benére kellett ébredni akinek 10 perce volt leérni a buszhoz, sietni kellett aztán visszaalvás 10-11 között kaja , majd tomi az én pici pónimbülcimükönyböl olvasott dolgokat, aztán marist elkisértük a buszzhoz, aztán többieket vonazhoz,maris elaludt a buszán keszthely másik végében kelt fel, igy elsétált a vonat állomáshoz ahola többiekkel találkozott, leglalább nem keleltt egyedül utazzon. A többi meg már nem fontos;) ja! keddrül azt, h alina berohant részegen a balatonba, elkezdett fudokolni bí ledobta poloját utánuszott kimetnette eree alian lesmárolta. Ja pénteken még bí elment csajozni somival. kb ennyi.

Sajnos több embert nem tudtam megkérdezni, ugyanis még iylen szar időben sincsenek fent msn-en. Nah remélem élveztétek a visszaemlékezést, vagy épp a bánkódást velem együtt, h nem lehettünk ott :D na sziasztok.

   Azthiszem egy gitárosnak, de nemcsak neki hanem egy zenésznek is, a legfontosabb a hangszere, és hamár ilyen fontos, általában nevet is szoktak adni neki. Én pedig már fél éve azon töprengek, hogy milegyen a neve, mert még mindig nincs neki. Pedig szegénykém már elég meggyötört - nemcsoda, az én tulajdonom - de még nemtudtam eldönteni, hogy nevezzem el. Az, hogy egy lányról nevezzem el, az már unalmas, és már 2x lejátszottam ezt mással. Ettől sokkal nemesebb, és felemelőbb nevet szeretnék neki adni, Olyat, ami évek múlva is emlékeztet rá, hogy mért pont így neveztem el, de ahogy így töprengek, egyre inkább kezd kialakulni bennem egy név, csak még nem vagyok benne biztos :) lehet egy hét múlva megkérditek rávágom a választ, de egyenlőre mégcsak tervben van. Nah, csak ennyit akartam megosztani veletek. Sziasztok.

 "Tisztelt .....(tökmind1)

  Kedves olvasók!
 
Pályázati felhívásal kell megörvendeztesselek benneteket. A pályázat témája: Új stílus. Az értelme pedig a következő: A blogom kinézete elavult, és lassan már nekem se tetszik. Aki! a legjobb munkát nyujtja be nekem, az hivatalos egy pizzára és egy üditőre a BG-ben. A pályázat június 27.-ig érvényes, a munkákat bármilyen formában eljuttathatjátok hozzám, legyen az Photoshop munka, vagy egy kész blog.hu-s sablonkód, de akár paint-be vázolt ötleteket is elfogadok. Az összes munka kiállitásra kerül majd a blogon, Addigmeg sok sikert a tervezgetéshez!

  ... Most itt ülök otthon, teljes magányban, és azon gondolkodom, hogy vajon ők most éppen mit csinálhatnak. Ottvannak mind Balatonon és élvezik a nyarukat. Elhívott mindenkit, mindenkit szinte aki közeláll hozzám, és én itthon maradtam, mégpedig azért, mert megbíztam másokban.
   Persze hogy sokmindenkinek beszéltem sokmindenről, de elvártam volna, hogy ne ezüst tálcán nyujtsák oda mindenkinek csemegézni a dolgokat. És most azért haragszanak rám, mert beszéltem másoknak, vagy mert nem tudom milyen utolsó embereknek tartom őket. Hmm: Ehhez idevág egy sor: Sok bennem a hiba, ha kevés benned a szeretet. Nemhiszem hogy sokmindenki olvasta azt a könyvet amiben ez volt, de körbeirva annyit jelent, hogyha valakit szeretünk, akkor még a hatalmas hibái, és bakiai is eltörpülnek, de ha valakit nem kedvelünk, nem is akarjuk kedvelni, akkor az ő hibáit hamarabb észrevesszük. Erre remek példa az, amikor egy ismerősöm elmesélte, hogy körbeültek egy partiban, és arról kellett jó és rossz tulajdonságokat mondani aki a kör közepén ül. Pont úgy esett a választás, hogy a két jellemző között ott volt egy olyan aki közel áll hozzá és szereti, és egy olyan is, aki utálja. Míg az aki szerette, azon gondolkozott, hogy mi rosszat mondhatna róla, aki utálta, meg azon gondolkozott, hogy mi jót mondhatna. Az ember nehezebben veszi észre annak a hibáját akit szeret, vagy észreveszi, csak nem akar róla tudomást venni. Ha belegondolok hogy hány emberról hallottam már rosszat eddig, és hánynak bocsájtottam meg, és hányszor éreztem úgy hogy mégis énvagyok a hibás... Hányszor kuncsorogtam vissza magam néhány jó szóért, amikor pont hogy nem nekem kellett volna. Gábornak tegnap elmondtam: Az a szerencséje, hogy nem vagyok haragtartó, és ha valaki emberszámba vesz azzal, hogy bocsánatot kér, akkor én nemtudok nem megbocsátani neki. :-/ (Mondjuk azis igaz, hogy egy szóval nemkért bocsánatot, de még azt se mondta hogy sajnálja, mindegy, ez nem az ő müfaja, nemmondja ki, de én tudom hogy belül nem igy akarta az egészet.)
 Ha az ember folyton csak haragban van a másikkal, akkor egy csomó olyan dologról marad le, amit sem az idő, sem mások nem adnak vissza, és énis most ettől szenvedek :S. Lehetnék máshol, a barátaimmal, és önfeledten élvezhetném a nyaram első hetét, ha nem biztam volna meg mindenkiben, és nem járt volna el a szám. Mostmár csak az jár a fejemben, hogyha nekem lenne nyaralóm....

  "A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért." (P. Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam)

Tegye fel a kezét, gondoljon vissza rá, aki érzett már így!

  Nemtudom, lehet, hogy már észrevettétek, de változtam ez alatt a három hónap alatt. Leginkább belül, és ez sokmindenen meglátszik. Ezt a változást nagyrészt Dórinak köszönhetem, és köszönhetitek, ugyanis ezalatt a három hónap alatt kölcsönösen nagy hatással voltunk egymásra. Kezdek rájönni, hogy ha valaki megbánt, vagy valami engem zavar, nem kell feltétlenül gyerekes mód felkapni a vizet, mert biztos, hogy én járok szarul. Azóta soksok békát lenyeltem, és megalázkodva de öszintén, sokmindenkitől bocsánatot kértem. Kibékültem Matyival, és ugyanezt megtettem Attilával is. Felhivták a figyelmemet a hibáimra amiket elkövettem, elmondtam nekik, hogy engem mi zavart, és elmondták hogy igyekeznek majd odafigyelni. Elmondták, hogy hiányzik nekik a régi Márk, de mindenki változik, és olyan sosem leszek már mint egy éve, de üzenem nekik, hogy az új Márk igyekszik hasonlitani a régire :), már amennyire az erejéből tellik. Ahogy Attila tegnap elmondta; "Nemtudtad kezelni a hirtelen jött jót, és ezért lett akkora hatalmas egod. Mert emo lettél ugye, és jöttek a csajok, te meg elászáltál magadtól." És akkor volt az a pont, amikor magamban aztmondtam, hogy "úristen, minden szava igaz." És akarva, akaratlan, de változtam. Elkezdtem értékelni azokat, akik vannak nekem, akik akkor is gondolnak rám, amikor azt a legkevésbé várnám. Elkezdtem felfigyelni arra, hogy körülöttem mi miért zajlik, és k,i mit, miért tesz értem. Nem vagyok tökéletes, de még csak megközelitőleg sem, és ezt tudom magamról is, de igyekszem megfelelni mindenkinek, mindennek, és magamnak is. Ez egy elég nehéz feladat, és ha néha nemsikerül, kérlek nézzétek el nekem. Ha kérhetek még valamit az életben tőletek: Ne haragudjatok rám. Semmitse teszek azért, hogy valakinek rossz legyen, ha valakire valaha is haragudtam, azt sem szivből tettem, csak dacból, maximum dühből, de szándékosan soha senkinek nem ártanék. Az elmúlt 3 hónap nehéz volt, tele volt örömmel, és boldog pillanatokkal, de ugyanakkor televolt fájdalommal, hiányérzettel, bűnbánattal, és haraggal. Lefárasztott, és már nem akarok senkivel sem rosszban lenni. Sosem volt ellenségem, és ezt sem most akarom elkezdeni, úgyhogy végszónak csak annyi, hogy bocsássatok meg nekem. A fejmosást bőven megkaptam, mostmárcsak az kell, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek, akit ezalatt az időszak alatt megbántottam. Remélem elfogadjátok ittis, és személyesen is. Köszönök mindent, sziasztok.

  Amint azt a cím is sugallja, ez már egy nagy szám. A blog nemsokára 2 éve, hogy működik, és még mindig megvan a lelkesedésem, hogy csináljam. Most, hogy eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje, és mivel nemtudtam az igéretemet beváltani, ezért sok rizsára készüljetek ;)
   Fuhh. Itt ülök a kanapén, 3/4 11kor, szürcsölöm a kakaóm, és hidegen eszem a krumplistésztát, és azon gondolkodom, hogy miről lenne érdemes most írni. Sokminden történt az tény, csak a fontossági sorrendet kéne valahogy megtaláljam. Előszöris a Szekszárdi Pünkösdi Fesztiválról beszélnék, ugyanis most is éppen arról jöttem, és még frissek az emlékek. Megismertem egy rakat helyes lányt, - Gondolok itt Sárira, Raycira, Vivire, és még folytathatnám -  és gazdagodtam egykét remek élménnyel. Megtudtam, hogy amire nagybetükkel azvan kiírva, hogy XXL, azt lehet, hogy tényleg nem kell eröltetni :D. Voltam Beatrice-n, meg vmi Adrienn koncertjén is XD. Egy estét ingyen piáltam, egy doboz cigim 3 napig eltartott, - apropó cigi: erről még majd később írok - megtudtam, hogy Szekszárdon jó arcok is vannak, és ilyen emberekkel az oldalamon, mint Krisztián, Dóri, Gáborka, vagy Tomi, nem kell aggódnom azon, hogy jó estém lesz-e. 
  Ami a barátságot illeti, jól alakulnak a dolgaim. Koleszos ismerőseimmel is egytől-egyig mind kijövök, és hogy megint nemaradjon ki senki, elmondanék egykét nevet is, mint pl. Judit, akinek az utóbbi időben sokmindent köszönhetek, vagy Urni, akire öröm ránézni is, vagy Alina, aki mellett a BG-ben, sosem lehet unatkozni, vagy Maris, akinek a gitárja mindig kéznél van, vagy Márió, aki meg a próbaterem kulcsával van így, de ottvan Fruzsi is, akivel bármiről lehet beszélgetni, és mondhatnék még rengeteg embert, de nincs névsorom, úgyhogy a legfontosabbat, eddigi legkedvesebb barátomat, Riát hagytam utoljára :) Riát, aki az utóbbi időben mindig mellettem állt, jóban rosszban, és együtt kaptunk hideget, meleget is, de egyuttal rengeteg tapasztalatot is az életre nézve. Juditnak amit leginkább köszönhetek, az az, hogy a Matyival való békülésünkkor ő volt a legfőbb mozgató rugó az egész cselekmény lefolyásában. Matyival kölcsönösen bocsánatot kértünk midnen (Háborús) vétkünkért, és visszakapta a kommenteléshez való jogát. Innentől kb. tiszta lappal folytatjuk ezt az egészet, azzal az alap indokkal, hogy ez a 11 év, amióta ismerjük egymást, túl jó volt ahhoz, hogy egy ilyen hülyeség miatt menjen tönkre. És ezzel mindketten egyet értünk. A másik személy, akit ezalatt a cím alatt megkéne említsek, az Dóri. Szegénykémmel nyüglődünk ebben a barátság témában, ugyanis hol megy, hol meg csak úgy teszünk mintha menne, közben alapvető megdumálatlan (deszép szó hajjak meg') problémák vannak. Abban biztosak vagyunk, és maradunk is, hogy fontosak vagyunk egymásnak, de ezzel még nincs semmi tisztázva. Ez még a jövő kérdése maradt. 
  Ami meg a többit illeti, konkrétan a jelenlegi lelki állapotomat - Ha nem érdekel görgess 1et...2őt...3at lefele - Most próbálom magam tisztázni. Vagyis hát a magamhoz való viszonyomat. Ugyanis elégedetlen vagyok magammal, egykét dolgot illetően. Pl ottvan az a kérdés - ami most talán a 2. dolog ami legjobban nyomaszt - hogy milesz ezzel a cigi dologgal. (MÉG MINDIG NEM TÉRTEM KI RÁ :D). A többi elégedetlenségemet inkább most nem is tisztázom. A napjaim most jelenleg üresek, és nincs ami betöltse őket. Csak üldögélek a szobámban a kanapémon, szürcsölgetem a kakaót, szól a zene, és magam vagyok. Néha kezembe kapom a gitárt, leirogatok valami riff félét, aztán újra, sokadszorra is rájövök, hogy ez szar. Egyre inkább úgy érzem, hogy üresedem. Kezdek visszatérni ahoz az énemhez, ami kb 2-3 éve voltam. Egy üres, semmitérő, egyéntelen senki, aki kb senkinek se hiányozna, ha hirtelen eltűnne. Max a szüleinek. Most is kezdek efelé hajlani. Jó tudom, mostmár rengeteg mindenkinek hiányoznék, és egykét embernek nagyonis, de mégis, az a tudat boldogít, hogy vannak. Vannak, csak nincsenek éppen most mellettem. Hiányzik az, hogy valaki csak épp becsönget, beoson a szobámba, leül mellém a kanapéra, lehúz egy sörrel, és beszélget velem egy fél órát, vagy akár kihív valahova. Sokszor jobban örülnék egy ilyen "beosonó" alaknak, mint bármi másnak. Az ifiparkot meguntam. Mostmár túl sok magány az, amit ad, és a számaimat is agyon játszottam már :|.
  És a terveimről még nem is beszéltem. Gondolom már hülyére untátok, hogy állandóan azzal jövök, hogy wáá, most lefogok szokni a cigiről, satöbbi. De most megint egy ilyen jön, csak hogy ezt végre nyomon tudjátok követni, számon tudtok rajta tartani. Naszóval mondom a tervet:  A lényeg az, hogy minden nap jelentkezem egy videóbejegyzéssel egy hétig. Egy hétig az a terv, hogy egy szál cigit sem szivok el. Cigi mentes napok már mentek, úgy hogy még volt is nálam cigi, de most egy kerek hét a terv. Minden nap elfogom mondani, hogy hogy festek jelenleg, és mennyire kell a cigi, ja és persze hogy mióta nem szívtam. Úgyhogy a mai volt az uccsó - a sokadik uccsó, és holnap délu. jelentkezem az első videóval (na most tértem ki rá. :P) Ez most a legnagyobb terv, ami megfogant bennem, de ezenkívül van más is. Pl. az, hogy újrakezdem a deszkázást. A szép kis összepsórolt pénzemből veszek egy olcsó szar, de azért türhető deszkát, veszek egy mégolcsóbb deszkáscipőt, és a nyaramat ráörlöm arra, hogy normális szinten tudjak úrja deszkázni, valahogy úgy, hogy azzal már veretni is lehessen olyan helyeken, ahol nem én vagyok az egyetlen. Tervbe lett véve még a rockmaraton is. Egy hetes sátrazósdi kb 160 rock/metál/punk/alternatív/egyéb előadóval. Eddig fix a helyem, csak épp a jegyem nincs még meg. Legkésöbb június 20-ig meg kell vegyem, és még költőpénzt is kéne szerezzek. Hmm. Úgynézki távolabbi terveim nincsenek, és úgynézki ennek a bejegyzésnek is a végére értem. Fáj a fejem és késő van. Bocsi skacok most így sikerült, helyettetek is megcsapdosom magam. :') Na sziasztok, Skatch voltam.

  Sokan mondták, hogy irhatnék a blogba már, mert már alig nézik. Írnék én, de igazából nincs miről. 
  Gáborkához sokat járkálok fel. Szegény büntetésben van, mert legutóbb fél7kor REGGEL ment haza. Ez egy hónap büntetést eredményezett, és szegényt kell látogatni, mert már nemtud mit kezdeni magával :) elmondhatpom aztis, hogy talán valami nagy van készülöben amire elpazarolhatom a 100 bejegyzést :) De nem mondok semmit, lehet, hogy megint cska pofára esek, ahogy szoktam... Hmmm. Új haj, új cuccok, új deszka, és új tervek a nyárra... átkellett szerveznem, de ettőlmég fergeteges lesz. Mostmár nincs szügségem senki másra csak azokra akik eddigis, mostis, és ezután is mellém álnak. Itt gondolok elsősorban, és legnagyobb mértékben Ryára. A barátságunk szorosabb lett... Ezt leginkább a sok baj erősitette meg, úgyhogy mostmár együtt sírunk és nevetünk, amit az elején nemhittem volna :) ... Ahol tud segít, állandóan szorít, hogy összejöjjenek a dolgaim, és ha baj van, csak gyalogolnom kell 10 percet, és már együttérző tekintetre talál a gondom :). Örülök, hogy eddig is volt, és hogy most is van nekem :). Köszi Rya :) 
  Hmmm. Elmondhatom talán még azt is, hogy nyáron kiköltözök a szobámból. Ki, hátra az udvarunkba. Faternak volt egy mühelye, amit lassan lakható környezetté alakitok, és elzárva fogom töltei a nyaram a háztól. Egyolyna helyen ahol tárolhatom a sört a kishütőmbe, a deszkát a falnak döntve, a gitárt felakasztva, a cipőmet a sarokba dobva, és a kajámat az asztalon féligmeghagyva. :) mindent amit itt bent nem tehetek meg. Gábor is kiköltözik jövő héten nyári lakhejére, amit már ketten nagyrészt kitakaritottunk. Én majd csak később követem ebben, de sokat nemleszek neten az biztos, max csak blogolni járok majd be, meg myvipemet meglesni. MEg esetleg egy ebéd is becsúszhat. 
  Pénzileg most szarul állok, összekéne szedjek hatezret rockmaraton hetijegyre, még 10et legalább rockmaratonra költöpénznek, 6ezret megintcsak Gábornak, és még egy rakat embernek lógok midnenféle apró szarral. Meguntam már, hogy mindenkit lehúzok, és énvagyok állandóan a "csóró" :S nemakarom azt cisnálni mint egyesek, hogy bemennek BG-be pénz nélkül, és részegen jönnek haza. Ha letudnám tenni a cigit, amin eléggé dolgozom de egyenlőre kevés eredménnyel tudok dicsekedni, akkor egy héten összeszámolva összegyülne kb 5000 FT-om. de ha nemis öt, akkor három biztos. egy hónapban vagy 20 000 és 15 000 közti összeg jönne össze, ami már egész szép, és ha ezt se költöm hülyeségre, és megtudnám toldani egykis nyárimunkával, akkor megtudnám magam szedni ahoz eléggé, hogy új sufnit vegyek a gitárhoz, vagy esetleg aztis lecseréljem egy jobbra. Tervek, álmok, de messze állnak a valóságtól, bár napról napra egyre közelít. Egyenlőre ennyit mondhatok, örüljetek, hogy jelentkeztem, és a századik bejegyzésig, csak simán Cső.

  Gyerekek, megértük eztis. Hosi, vagy a tanuvédelmiprogramban való részvétele után kapott neve szerint Hostyánszki Gábor blogot indított. Igen belerúgta a bakancsát abba a fába, amit én már két éve vagdosok kisbicskával. Reméljük több sikert ígér mint az enyém. Mondjuk igy beleolvasgatva igéretesnek néz ki. Jól fogalmaz, van miről írnia, és egyenlőre lelkes. Úgyhogy cska igy tovább. Kommentbe dobjatok neki tippeket. Ja és hír: még 1 bejegyzés és eljött a századik. Úgyhogy kövessétek nyomon a dolgokat, nemtudni mire szentelem a 100. bejegyzést, de lehet hogy sokáig várat magára, mert értékes dologra akarom elpazarolni :)

B-l-o-g-j-a
-------
P-r-o-f-i-l-j-a

Jó szórakozást!    

  Hmm... Üres vagyok... Üres a lelkem, üresek a hétköznapjaim, Üres lett az életem. Hátbadöftek, eldobtam magamtól a "barátaimat", és lehet, hogy egy olyan személyt is, aki eddig sokat jelentett... Megtudtam, hogy van egy másik betegségem is, amin gyógyszer nem segít, talán csak a szavak... Megtudtam, hogy ezért kapom fel mindenen a vizet, ezért fordulok magamba rengetegszer, és ezért vágyom a magányt... Elég szar így most ez az egész, és talán csak egy ember van aki megért, és elfogad, és tényleg mellettem áll. Aki eddig is segitett, és titkon szorított, hogy minden összejöjjön, mert megérdemlem... de úgynézki, hogy ez kevésvolt. Még egy bejegyzést is szánt nekem a blogjában :) örök hála mindenért amit eddig tett :)... Szüleimnél kicsit több bizalmat nyertem, mert elkezdtem foglalkozni a tanulással is... hamár ennyi időm akad... De elég későn jött rám ez az egész... Eléggé elbasztam :S Én még mindig a gimibe vágyok... bármennyire is nehéz, bármennyire gecik a tanárok, bármennyire szigorú, de csak akkor jövök erre rá, amikor napról napra a koleszban találom magam. Az ottani társaságban magamra találtam, és észrevettem, hogy már a fél gimit ismerem, és mindenkivel jóban vagyok... Éshát ezt a saját sulimban sem értem el eddig... Nekem ez éppen elég bizonyiték volt. Tudom, hogy mostmár késő ezen gondolkodni, de fáj, hogy akkor nemvoltam észnél, és más járt a fejemben. Ugyanakkor örülök, hogy az a sok dolog mind megtörtént velem. Örök emlékek, szép percekről, a világ legjobb embereivel. Az elmúlt időben, többször is megjártam Pestet, és ott eszméletlen élményeket élhettem át, bekerültem a BG-s bagázsba, bandát alapitottam, majd oszlattam fel, megittam rengeteg liter alkoholt, rászoktam a mindennapos magányos gitározgatásra az ifiben, sajnos rászoktam a cigire, és amikor már végleg úgyéreztem, hogy leszokok, jötek a bejegyzés legelején felsorolt dolgok... :S 
És most jelenleg nemtudom mi jön még. A nyári szünetem pocsék lesz, talán a rockmaraton az egyetlen ami feldobja, talán találok egy lányt, aki képes feledtetni velem ezt a rengeteg zűrt, belevisz jobb körökbe, talán leszokok a cigiről, és talán megjön az eszem a tanuláshoz... Ez a sok talán... sajnos ez határozza meg az életem. Mindig csak vakfejjel belemenni a nagyvilágba, "minden mindegy már" elven, és szívvel átélni a legszebbnek mondott éveket. Remélem, hogy ebben a nagy zűrzavarban egyszer magamra találok, valaki pedig rám. Bár mondjuk az egyik éppen annyira valószinűtlen mint a másik... :S mindegy.. valahogy csak lesz ezután is. Mindig volt valahogy.... Ha keresnétek tudjátok hol találtok, szügségem van az emberekre :( Nagyon.
 

 Nos, mit azt tudjátok az Adyba igen nagy állatok járnak, és az amúgyis színes 9.J életéről néha előkerülnek kompromitáló tartalmak (bárcsak tudnám ez mit jelent) és ezeket előszeretettel (meg ez) publikálom a blogon, úgyhogy jó szórakozást a következő képekhez/videókhoz.

  Hmmm... Most szivesen mondanám, hogy velem minden rendben, de sajnos már egy hónapja nincs igy :) nem mintha rossz lenne, mert örülök, hogy történnek a dolgok és egyre több embert ismerek meg, de a mostani legfőbb célom még nem értem el. Nemmondok semmit, mert tudom, hogy sokan olvassák a blogom, akik egyenlőre nemkéne tudjanak sok mindent, annak ellenére, hogy már sokfelé hírement.
  Jelenleg inforól írok, és senki sem csinálja a feladatot amit feladtak, mindenki netezik, úgyhogy elég lassú a net, mindegy.
  Hmm, sokmindent nemtudok mesélni, szinesek a hétköznapjaim. Mindig történik valami apró dolog, ami kellőképpen érdemtelen ahhoz, hogy írjak róla blogban, de pont érdemes arra, hogy szebb napom legyen tőle. Ez a legfőbb oka annak, hogy ritkábbak a bejegyzések... Elveszett a kezdeti láng, ami még arra késztetett, hogy minden apró szart leirjak ami történt velem, de most azthiszem kivételt teszek :)
 Tegnap :D hazaértem suliból, gondoltam felmegyek ifibe. elötte összefutottam Matyival, aki épp hazafele tartott, aztán úgy döntött hogy megvárja Teot. Teo nem jött, úgyhogy Mattyot felrángattam ifibe. Ott elvoltunk kb negyed órát, és néztük, hogy mi készül az ifiben (új játékokat nyomtak), aztán Matyi lelépett. Nemsokkal utána énis ezt tettem, otthon kajoltam, aztán felmentem gáborhoz, aki éppen megrovás alatt van, a szülei által.
Szegényt látogassátok meg, mert unja a fejét, nem tud mit csinálni, és kinjában gyujtogat, meg a garázst takaritja. úgyhogy hajrá. Aztán tőle fel ifibe. Ifiben a budapesti munkások fenthagytak egy doboz kisszivart. volt benne még kettő :D. azt ott elpumpoltam, és hazamentem. Beszéltem Attilával, lementem Matyiért, aztán go ki Majos. Majosról irány Mányok, ahova viszont nem jutottunk már el, mert visszafordultunk. De azért jóvolt az út. Headbangeltünk Thor villámjainak zajára, és találtunk döglött Kutyalovat. Ezután Matyi hazament, mi meg be koleszba Attilával. Koleszban összefutottam Alinával és Urnával, és kicsit beszélgettünk... aztán irány le Hontival BG-be. Megittunk egy sört és elindultam haza, mert hivtak hogy boltba kéne mennem -.- Hazamentem, elindultam boltba, és Honti hivott hogy BG-ben hagytam a gitárom amit amugy egész nap cipeltem -.- Felmentem boltba, hoztam TÚRÓT, KAKAÓT, ÉS LEKVÁRT BAZMEG.... kitalálták a boltban, hogy palacsinta lesz. Hazamentem kajáltam, aztán fel koleszba gitárért. Közben pagodában összefutottam Marissal és Urnával, leültem hozzájuk, és koncerteztem. Jóvolt, sztem teccett nekik. :) aztán go haza. Nagyjából ennyi. Remélem élveztétek amit kikönyörögtetek :D. Otthon majd teszek képeket. Szasztok Skatch voltam.

 Nos rég volt már ilyen, úgyhogy itt az ideje újra megcsinálni, ugyanis anno is nagy sikere volt :) Az új lista egykét száma elég zúzósra sikerült, nem kell meglepődni rajtuk :D

#10 As I Lay Dying - The Sound Of The Truth
 

#9 Sonic Syndicate - Enclave
 

 #8 Enter Shikari - Solidarity

 #7 The Exies - Different Than You
 

#6 Bullet For My Valenine - Begging For Mercy (EP)

#5 Sick Puppies - So What I Lied

#4 As I Lay Dying - Nothing Left

#3 Bullet For My Valentine - Cries In Vain

#2 Bullet For My Valentine - Your Betrayal

#1 Tipp

  Eljött ez a nap is. A húsvéti locsolkodás :D jee... Namost azt meg kell jegyezzem, hogy ez ugyebár egyházi ünnep, de ma megtudtam, hogy ez egy csángó szokás, amit a svábok nem ismernek. Namost azt is megkell jegyezzem hogy sváb vagyok :D. Na jó nem szaporitom a szót, amugyis alkotói krízisben vagyok, máson jár az eszem egész nap :)
  ... Már a "vihar elötti csend" is élvezhető volt. Egyik háznál már tegnap este megkínáltak minket whisky-vel, de nem nagyon akartuk elfogadni, nem este akartunk berugni... "maj' jövünk reggel...." 
  Reggel (Innentöl a mikinél Mekkike-szal ja) tehát reggel 5.30 kor kelés, go Matyesz.Sníder mint kiderült elaludt mindegy ö is odaért.Fel éjjelnappali aztán Zita-nem nyitnak ajtót, igy hát utunk elvezetett Tejóhoz.Anyukája kómás fejjel kijön, megkérdeztük mehet-e ágybaszóda.Bemegyünk Tejo bejelenti h nyugi ébreen vagyook,Matyi monnya h ne védd magad takaroval mer csak vizes lesz. csurr.felül tarkocsurr.matyi szerelmes levele elázott:(.

Már akarunk kimenni mikor megkérdezik h elfogadunk-e valamit,mire snider ugrott is vissza.Sajna csak viszkivel szolgáltak ki de sebaj. Go tovább, Attila, meg Potyi felszedés,nekem még kis pálinka adag, go megin zita, megin nem nyitnak ajtot.Ifiparkban csatlakozik Srott meg Tomi.Evelin beteg volt, alkohollal se szolgált,ugyhogy maradta reggeli, Emma néni nem nyitott ajtot.Aztán Betti, csurr csurr szoda fénykép.

-Kértek valamit?-Nem köszönjük. -Pálinkát?-NAjó egye fene.:Dhát valami Kalocsai volt elfelejtettem a nevét ütött de még nem éreztük második után se.Audrey következö állomás , nekem kicsit ugy tünt mitha nem akarna meglocsolódni,de lehet csak én hiszem így?.Pálinka , boros ,ser.Ódri apja jofej volt egy 40 percet elbeszélgettünk vele metálrol, meg ugy mindenröl. Aztán go , fél ora várás Potyira mer cipöt huzXD, és elkezdett ütni az alkohol...Éneklés Esszterékig nem nyitottak kaput, akk go rékáékig , uszik a ház ,Fütyi, boros:D.Kész ez sok lesz , Éneklés Járda közepén hugyozás, Ifiben hugyozás.Zita végre otthol volt:D spriccc csak h szokja az angol idöjárást,és akk itt idézek:"Egyik háznál már tegnap este megkínáltak minket whisky-vel, de nem nagyon akartuk elfogadni, nem este akartunk berugni... "maj' jövünk reggel...."  mostmár elfogadtuk és már dél is volt:Dlassan hazafele, Attila meg Potyi adott még Tyejonak.KB ennyi.Többi nemjut eszembe, ami utána volt az meg senkit nem érdekel:D

Tehetségem megvan a blogiráshoz mint fentláthato,

                              Mekk voltam.

                                                       szevasztok,sokat isztok bebasztok:D

  Eközött a kettő között lebegek most. Nemtudom melyik melyik, de hogyha ez az álom, akkor valaki ébresszen fel, a valóság ettől csak jobb lehet.

 Mért ilyen nehéz szeretni? Mért nem lehetnek a biztató dolgok jók. Mértnem jó az nekem, ha valami könnyen jön. Lehet, hogy könnyen megy, de ha nem teszek érte, lehet, hogy életem legnagyobb lehetőségéről maradok le. 
 Igen ez egy ujjab utált csöpögős, világfájdlamas, tőlem megszokott emos, de okkal készült bejegyzés. Ez egy olyan bejegyzés amit kb. senki sem fog érteni, de lehet, h utólag majd jó lesz elolvasni. Gondolatok egy nehéz korszakról. A várakozás, a tanácstalanság korából, ahol egy eszeveszett harcolás folyt egy csaknem elérhetetlen, de tiszta célért. Ez a bejegyzés magamnak szól, de a blog az egyetlen menedékem, úgyhogy ide írom. "Nem mondhatom el senkinek, hát elmondom mindenkinek"
  Az elején olyan valószerütlen volt... Egyikünk sem gondolta volna, hiszen mindketten esélytelennek tartottuk a másikat. Még én sem gondoltam volna, hogy ebbe belemegyek, főleg hogy volt is valakim. De aztán minden felfordult. Szakítottam a barátnőmmel, leszoktam a cigiről, de tényleg! és legfőképp többet fordulok magamba a gondolataimmal.
  Egyre többet gondoltam rá, és az addig felállitott értékrendem, teljesen összeomlott... Megszűnt körülöttem minden rendszer, és felfordult kicsiny, magamnak való világom minden megszokott dolga. A napjaim lelassultak, és ingázok remény és kétségbeesettség között... Amikor azt hittem már nem jöhet semmi közbe, valami mégis sziven ütött és elvette minden reményemet, hogy valaha is összejöhet nekem hasonló. Ő tökéletes. Ha ketten kitöltenénk egy tesztet, sztem többmint 90%-os véleményegyezés lenne. És pont ez az amiért még csak nem is reménykedhetek, hogy könnyen kezdődne. A remény hal meg utoljára, de a kételyek végigkisérik az életedet. Ha nem lennének kételyek, nem lenne miben reménykednünk sem. Minden összevetve összeomlottam, És most teljes anarchia tombol a lelkemben. És mindez két szám miatt.. az egyik az ötös, a másik az egyes... Nem ezek nem a jegyeimre utalnak.. Az 5ös az 5 nap, ami alatt ez mind lezajlott bennem, az 1es meg azt az egy lányt, akiról elmondhatom h ez az egész egyszerre van miatta, és érte. Semmi sem egyszerü... Amikor az ember azt hiszi, hogy minden rendben megy, és muszály együttlennetek, mert minden stimmel; az érzéseitek, a vágyaitok, de még az olyan apró dolgok is mint az, hogy milyen rágót esztek, de ilyenkor csap bele a villám a dolgokba... Mért menne egyszerűen. Mért jó az ha egyszerü és szép. Hát én megmondom: Mert akkor értéktelen az egész.... Sose bizd el magad, mert ha túlságosan beleéled magad, Chaos felüti a fejét, és mindent megtesz, hogy ne menjen könnyen semmise... Nemtudom, hogy ez mire jó, talán arra, hogy később jobban értékeld, amiért megszenvedtél, de ha már minden úgy fest, hogy sohase lesz a tied, csak a halvány remény pislog az alagút végén, akkor mi értelme volt érte szenvedni. Nem fogom feladni, de most ez egyszere sok volt.. :S rengeteg... El lettem tiltva minden szartól a jegyeim miatt... nincs pénz a telefonomon, és nem mehet ki se... Gyakorlatilag nemcsak hogy megszűnt a kapcsolatom a külvilággal, de pont a legjobbkor, a legérzékenyebb napokban talált rám a balszerencse... Amikor nagyon kéne, hogy minden stimmeljen... Annak nincs értéke, amiért nem küzdöttél...
A boltban bármit megvehetsz, de amiért nem küzdöttél, és akiért nem küzdöttél verejtékkel, felesleges köröket futva, könnyek között, de lángoló szívvel, azt sohasem fogod értékelni. Talán kicsit erős hasonlat, de az ajádnéknak a nélkülöző örül a legjobban, pont úgy ahogy a csalfa sosem fog értékelni egy öszinte szerelmet.
  Ne kritizálj azért, ha valamit kétszer irtam le, én se csodálkoznék rajta, de életkedvem sincs. "Utolsó erőmmel" - csak hogy ironizáljak megint - leirtam ezt a blogbejegyzést. A Következő napokban a szobám sötétjében bármikor megtaláltok.


 Utószó: Ahogy egy jó emberismerő ismerősöm mondta: - Nem vagy se szép, se zseni, de a sziveddel olyan értékeket képviselsz, amiket sok szép, és okos sosem tudna felmutatni. ...És ezért vagy te jobb, "mint a többi"
 

  Március 25. került sor, az összeállt bandánk fotózására. A banda mostani felállása:
Schnieder Márk: Ének, és ritmusgitár
Kelemen Gábor: Szólógitár
Lukács Dániel: Basszusgitár
László Arnold: Dobok
 

A Mai fotósaink Jantner Dóra, és Falusi Krisztián voltak. Hamarosan elérhető lesz a MySpace oldalunk is.

És most a képek:

Ezek a képek mind dóri képei, úgyhogy midnen jog neki van fentartva. Krisztián képei technikai okok miatt nem jutott el hozzánk MÉG! Na szevasztok

  Az elmúlt 7 hónapomat füst árnykolta be. Olyan füst, amihet kicsit se kellett volna közöm legyen az életem alatt. Mégis 7 hónapig volt. Most így a karomon a vágásnyomot nézve erőt gyüjtöttem a most következő néhány nehéz héthez, ahol bizonyos tünetek miatt fogok szenvedni. De még e nyomnak a megszerkesztése sem esett nehezemre. Hiszen mit ér ez a kis vágás azokhoz az évekhez, amiket igy elvettem magamtól. Szüleim 1 éves koromig 1994ben több mint 100 000 forintot öltek belém, hogy a gyerekük életben maradhasson. Anyám élőhalott gyerekkel szaladgált a kezében, korházról korházra, de már igyis majdnem hogy a halállal pacsizgattam a túloldalom. Tudom morbid kicsit ezt igy olvasni, de szóról szóra igaz. És ez a sok pénz, idő amit rám vesztegettek, most szinte majdhogynem feleslegessé tettem. Ha ezt anyám 16 évvel ezelött látta volna a jövőképet, hogy épp lebukok, és egy középiskolában 3-as tanuló vagyok, lehet hogy feladta volna a reményt. Igy hát nem volt mit tennem. Bármennyire is jó, bármennyire is laza, bármennyire élvezhető és kellemes, de ott kell hagynom a cigit. És most jöjjön a nagy szó: Letettem a cigarettát. Az utolsó szálat Attilával kezetfogva, és a cigit örökre, könyörtelenül eltaposva döntöttem így. Jól előre kitervelve, és halálosan komolyan véve. Ennyivel tartozom a szüleimnek, akik mindent megtettek azért, hogy ez a cigizés ne következzen be, tartozom a barátaimnak akik számtalanszor próbálkoztak, és soha nem örültek neki, hogy egyedül, én, a legrosszabb tüdejü cigizek elöttük, tartozom a barátnőmnek, aki egyszer már megtette értem ugyanezt, és remélem emgint megfogja, és legvégső sorban tartozom ennyivel magamnak is, hiszen nemtudhatom mit hoz a jövő, de ha azt a kezemben lévő cigicsikk füstjétől már sosem láthatom, akkor azért a halál után sem tudom kárpótolni magam. Megteszem ezt ugyanigy, ahogy anyám is megtette 35 évvel ezelött is megtette. 2 év után egy pillanat alatt, az akaraterejének köszönhetően, egyből letette. Nem másokért, saját magáért. És ha igy belegondolok hogy ennek hányan fognak örülni. Ottvan anya és apa, ottvan teo, aki talán a kezdetekkor a legjobban ellenezte, és legjobban, persze csupán jószívből anyáskodott felettem, Kata, aki legszivesebben miundig elörte volna a számban a cigicsikket, majd talán le is nyelette volna velem, Attila aki nem kell többet szagolja, Matyi, akit többet nem viszek kisértésbe, Gábor, akinek az anyját többé nem fogja zavarni, A tanárok, Erzsi néni, Edit, aki többet nem kell ezt szagolja, ha puszit ad, Kitty, akit többet nem fogok lehúzni, És legfőképp Merci, akit már nem kell zavarjon többet a cigis szájízem :). Örülök, hogy most ezt teszem, és örülni fog neki a pénztárcám is. Ha belegondolok hányszor igértem meg magamnak, hogy mégegyszer nem, aztán jöttek a kibúvók, hogy "még egy kicsit, csak egy apró szál, ettől nem lesz bajom", az ultimátumok, és kikötések, amik alapból megszegésre voltak itélve, a kimondott de komolyan soha át nem gondolt nagy szavak, amikkel dobálóztam, az új jövőre félretett kevés kis aprópénz, ami aztán mindig cigire ment, ezek talán mind a mások felé mutatott elszántságomat jelképezték, ami igazából mondhatni sohasem volt. De ez most más. Itt valódi elszántságról beszélek, amivel magamnak szeretnék bizonyítani, és fogok is. Ha valaki mégegyszer cigizni lát, az odajöhet, eltörheti a cigim a kezem, pofánvághat megalázhat, amihez csak kedve van, mert megérdemlem. És lehet, hogy ez most sokak szerint langyi, meg hülye szöveg, de az csak kivülről fog fájni, de a lelkemnek nem. Annak ilyen nem fájhat. Annak csak az így elvesztett évek fájnak. Nem csak az évek, minden egyes perc, ami az életemből emiatt fog elmenni. Már ígyis minuszban vagyok, és a generációm fele tüdőrákban fog meghalni, mért pont én legyek az első?.... Csak a nagy szavak.... És a megválaszolatlan kérdések maradtak... 

  Fuhh.. Alig egy órája, hogy végetért a szekszárdi Kárpátia koncert, de a fülem még zúg, a fejem még fáj, a kezeim remegnek, és még az élmény is friss, úgyhogy muszály blogbejegyzést írni ebből.
 Szóval előszöris jöjjenek a tények, amik magukért beszélnek:
 - Tény: a Skinheadek eszméletlen durván pogóznak
 - Tény: Hosit azért nem engedték be, mert be volt rúgva.
 - Tény: Attilának ez volt eddigi életének a legjobb koncertje. 
A részleteket lejjebb olvashatjátok.

 Fél 7. Egy óra a megbeszélt időbpontig, de én már a várost jártam. Elmentem Eldoba és egy Jagerrel intitottam. Aztán jött Tesco és bekajáltam, Majd 8 után egy kicsivel betévedtem Matyiékhoz. Ott találkoztam Teoval, aki sajnos nem tartott velünk, de ismért jól kiöltözött ;). Fél 8-ra volt megbeszélve, hogy Attiláék jönek kocsival. 8:50kor megjött a kocsi, és beszáltunk. Attila anyja cipelt minket, aki maga is velünk tartott a koncerten egyik barátnőjével. Szekszárdig szólt a Kárpátia a lejátszóból, és ezzel mi is hangolódtunk kicsit. Az ajtóknál megvettük a belépőt, és a cigizik valaki kérdésre egybehangzó nem után bejutottunk. Tavalyihoz képest semmit nem változott az előtér. Kopaszok, pólópiac, és a vihar elötti... Zaj :D. Benn a csarnokban már az előzenekarok is levonultak, és készülődött a főatrakció a fellépésre. Majd háromnegyed 9 magasságában határozott belépővel elkezdődött a koncert. Az elején még csak lazás közönség megmozgatós éneklősdi volt, de a Később már a részeg Skinek 10méteres sugarú Pogója, a nagydarabok lökdösődése, és a várva várt zajfrekvenciát élvezhettük. A koncerten több ismerős arccal is összefutottunk, mint pl Takács, az osztálytársam, vagy Potyi a volt osztálytársam, de ottvolt Ármin is, a zenekarostársam, aki a barátnőjét is elhozta, de még Hosival is volt szerencsénk összefutni a bejárat elött. A koncert legfelemelőbb és számunkra leg szívszorítóbb legmerészebb tette volt amikor a mi Piszkos Fredünk, Attila felkerült a szinpadra, és a Piszkos Fred cimü számot énekelhette a Kárpátia zenekarral együtt, egy csarnoknyi büszke magyar elött,! :) És suvenirként még a számhoz illő tengerészsapkát is megkapta :) Amikor attila hangpróbaként beleüvöltötte a mikrofonba, hogy Adjon Isten! a csarnok együtt zengette az idevágó választ: SZEBB JÖVŐT! Ez egy olyan emlék marad, amit élete végéig nemfelejt majd el. És erről még videónk is van. Nem a legjobb, de azért kivehető. :)  Adjon Isten szebb jövőt barátaim :) Még úgy is, hogy ateista vagyok. Ettől szebbet most nem tudok itt mondani búcsúzásként, :)

 

  Basszusgitárost Keresünk! Tolna megyében, valahol Bonyhád környékén, aki hétvégente be tudna jönni próbálni. Promóciónak lentebb vannak a videók. 
 Feltételek: - legalább fél éves képzettség (nem kell tanári diploma stb.. :P)
                - Bonyhád környéki, hétvégente elérhető
                - Életkor 14től kb 17-18-ig bárki jöhet.
                - Zenei irányzat: Még kiforratlan a banda, valószinüleg az új tag izlése is beleszámít, de lehetőség szerint keményebb rock, pörgősebb, technikásabb metál az eddigi terv
                - Repertoárunk: Tankcsapda, Depresszió, egyéb ismertebb magyar előadók zenéje, és egykét külföldi szám.

Ha teccik amit eddig olvastál, és ugygondolod a feltételek legalább 50%-ának megfelelsz, akkor jelentkezz nyugodtan e-mailben, telefonon, vagy sms-ben

Elérhetőségek: E-mail: Skatch.p@citromail.hu
                    
                    Msn: - skatch14@hotmail.com
                           - kgabesz94@freemail.hu
                    
                    Tel:  06 70/207 7228
                     
 

 Életképek Mekk volt osztályáról: